Skip to main content

Szeged

A terület az újkőkor óta lakott. A várost először 1183-ban említik.

Szeged (németül: Segedin, horvátul: Segedin, szlovákul: Segedín, románul: Seghedin, szerbül: Сегедин, latinul: Partiscum, ókori görögül: Partiszkon) megyei jogú város, Magyarország harmadik legnépesebb települése, a Dél-Alföld legnagyobb települése, Csongrád-Csanád megye és a Szegedi járás székhelye a Tisza és a Maros találkozásánál.

Szeged történelmének és a mai városkép kialakulásának egyik legmeghatározóbb eseménye az 1879-es árvíz. Az épületek nagy része elpusztult, és a mai Szeged nagyrészt az árvíz után épült: szebb, modernebb épületek váltották fel a régieket. A trianoni békeszerződés után több elcsatolt dél-magyarországi város szerepét is átvette, jelentősége tovább nőtt. 1962-ben Csongrád megye székhelye lett. A szocializmus éveiben könnyű- és élelmiszeripari szerepét erősítették, ma is az ország egyik élelmiszeripari központja. Emellett egyetemi város és fontos kulturális központ is. Egyeteme, a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme. Szeged rendezvényei, mint például a Szegedi Szabadtéri Játékok, számos látogatót vonzanak évente. Nevének eredete

Szómagyarázatok Szeged nevének eredetére:

szómagyarázat: puszta személynév (a szeg/szög színjelölő szónak a -d képzős származéka).
szómagyarázat: a Tiszába ömlő Maros által okozott vízszínváltozást jelölték ezzel a szóval vagyis a Szeged fölötti hely az a hely, ahonnan a Tisza zöldes színét sárgásbarnára (azaz népiesen mondva szög színűre) változtatja.[7]
szómagyarázat: a városnál a folyó majdnem derékszögben kanyarodva folyik tovább, kiszögellést tesz és ennek a szög szónak -d képzős származékából ered Szeged város neve.[7]
szómagyarázat (ez tűnik a legvalószínűbbnek): a sziget szóból ered, azért, mert Szeged a Tisza főága és a mellékvizei által körbefogott területen, szigeten jött létre (a sziget szó egyébként összefügg az ugor eredetű szög sarkot, hajlatot, éket jelölő szóval).[7][8]

A kezdetektől 1686-ig

Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciát, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia provinciák között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged.[9] Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt.[10]

A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését eredményezte, valamint virágzó településsé vált Szeged. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt.[11] A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt. A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait.[12] A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost.[13] 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.[14]

A város legrégibb (nagyobb) pecsétje 1460-ból való s Szeged az 1498-as budai országgyűlésen iktattatott a kétségtelen szabad királyi városok sorába. Mint ilyen, a királyi kincstárnak évenként 2000 forintot fizetett, többet, mint bármely más szabad királyi város. Dózsa György pórhadai 1514-ben megtámadni nem merték, hanem kikerülték. 1516-ban nagy tűzvész pusztította.

1522-ben Szegednek 7000 lakosa volt.

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542–43 telén elfoglalta (lásd: Szeged ostroma (1543)). I. Szulejmán a romokban heverő várat kijavíttatta és megerősítette. Tóth Mihály hajdúvezér, a város menekült főbírája 1552-ben rohammal a várat visszaszerezni igyekezett, de vállalkozása nagy szerencsétlenséggel végződött.[15]

A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindult a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérbirtokká, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött. 1686 tavaszán Mercy tábornok a törököket itt megverte, sőt Thököly Imrét is majdnem elfogta. Ugyanez évi október 22-én, De la Verque tábornok hosszas ostromára, a török helyőrség a várat egyezségileg feladta, és ezzel város felszabadult a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.[17]

1700. április 19-én Lipót király a szegedi sóhivatalhoz mázsatisztnek Müller József bécsi udvari kamarai írnokot nevezte ki, mely időtől a sószállítás és árusítás nagyobb arányokat öltött. A sópajták számára egyre nagyobb területre volt igény, ezért a sóhivatal a város telkeit egyszerűen elfoglalta. Emiatt a város és a kincstár közt több összeütközés történt, de a kincstártól a város soha sem kapott kárpótlást.[18]

1704-ben Rákóczi ostromolta a várat, melyet Johann Friedrich von Globitz védelmezett. 1708-ban pestis, 1712-ben pedig árvíz pusztította a várost.[19]

1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól.[20] Ezt a napot a város polgárai Szeged napja-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül,[21] de ettől a rangjától 1738-ban megfosztották.[22]

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba,[23] gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.[24] A török uralom alatt romba dőlt templomát 1749-ben restaurálták.

1738-ban és 1740-ben pestis,[25] 1722-ben,[26] 1740-ben, 1748-ben,[27] 1790-ben és 1792-ben nagy tűzvészek, 1770-ben és 1784-ben árvíz [28] pusztította. 801-ben létesítették az első nyomdát,[29] ugyanakkor épült fel a régi városháza és a polgári kórház. 1813-ban ismét nagy tüzek pusztították a várost. A sópajták, sőt a tiszai hajóhíd egy része is elhamvadt ekkor. 1816-ban a város egy része ismét víz alá került s e csapás 1830-ban csak nagy küzdelem árán volt elhárítható. 1836 nyarán újabb tűzesetek pusztítottak. Szegeden az első közvilágítás 1827-ben, az első kaszinó 1829-ben, az első kövezet 1840-ben, az első takarékpénztár 1845-ben létesült.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, a város négy honvédzászlóaljat állított fel. A Földváry-féle önkéntes nemzetőrség pedig a híres szenttamási sáncok bevételével szerzett dicsőséget. 1849. február 2-án a város nemzetőrsége Teodorovics szerb seregét vitézül visszaverte, de augusztus 5-én a visszavonuló honvédsereg az újszeged-szőregi síkon csatát vesztett.[30]

1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval ugyanitt, a Klauzál téri Kárász-házban 1849. július 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet.[31] Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult.

Az 1854-es önkéntes államkölcsön alkalmával a város közönsége 600 000 forintot, a lakosság pedig 400 000 forintot jegyzett. A király 1857-es körútja alkalmával Szegedet is meglátogatta.

1854-ben a várost elérte a vasútvonal,[32] 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. A vízvezetékeket 1859-ben fektették le, a légszeszvilágítást pedig 1865-ben szerelték fel.[33] 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-re virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban.[35] Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár évben a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost körtöltéssel vették körül.[36] 1880-1886 között épült a Tisza jobb partján a belvárost védő partfal.[37] (Felújítására előregyártott vasbeton elemekből megerősítve 1974-1979, majd mobilgáttal kiegészítve 2013-2015 között került sor.[38]) Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben, ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is.[39]

Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.

A város 1880. június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel,[40] amellyel 1883 óta híd is összeköti.[41]

A ma csillagbörtönként közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-jén adták át rendeltetésének.

1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt a szegedi ellenforradalmi kormány székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, aki nem akart a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.[42]

Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román és a szerb határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban a Csanádi egyházmegye székhelye lett. 1922-től 1931-ig Peidl Gyula, 1931-től 1935-ig Kéthly Anna személyében szociáldemokrata, 1926–1939 között Rassay Károly személyében liberális országgyűlési képviselője is volt.

A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944. június 2-án kezdte meg az Operation Frantic fedőnevű kb. két hetes légi hadműveletet, amelynek részeként 38 repülőgép a rendező-pályaudvart támadta. A bombaszőnyeg azonban elcsúszott, így a környező házakban keletkezett a legnagyobb kár.[43][44] A város háborús vesztesége 4728 fő, melyből hozzávetőlegesen 2500–3000 katona a Don-kanyarnál esett el.[45] A zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborokba vitték. A tényleges harc a városért október 8–9-én kezdődött, az itt védekező Matoltsy-harccsoport az algyői hídfőnél találkozott először a támadó Vörös Hadsereg erőivel, s a visszavonuló német erők felrobbantották a közúti és – az azóta is újraépítetlen – vasúti hidat is.[46] A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged elfoglalását. 1944–1949 között Szegeden működött a Kolozsvárról visszavont IX. honvéd hadtest parancsnoksága. 1950-ben a hatalmas kiterjedésű szegedi határból a tanyaközpontok körül kilenc új községet alakítottak. Ezek elmúlt fél évszázados fejlődését jól jellemzi, hogy egyikük, Mórahalom, 1989-ben városi címet is kapott. A többi nyolc község név szerint: Ásotthalom, Balástya, Csengele, Domaszék, Röszke, Ruzsa, Szatymaz és Zákányszék.
Searchtool right.svg Bővebben: Az 1956-os forradalom Budapesten kívüli eseményei

1956-ban Szegeden már június 30-án megalakult a József Attila kör a pesti Petőfi kör mintájára, és a Tiszatáj őszi cikkei is a társadalmi vitát, a változásokat, a demokratikus gondolatok térnyerését bizonyítják.[48] Október 16-án nagygyűlést tartottak a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának épületében, az azóta nemzeti emlékhellyé váló Auditórium Maximumban,[49] ahol az új ifjúsági szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) megalakulását szavazták meg.[50] A forradalmi események alatt a MEFESZ több gyűlést is tartott, voltak más megmozdulások is. Október 26-án Kiskunmajsáról idevezényelt katonák sortüzet adtak le, amelynek során Schwartz Lajos életét vesztette, tizenhatan pedig megsérültek.[51] Forradalmi tanácsok alakulnak az Egyetemen és a városban, de november 5-re megérkeztek a szovjet harckocsik Szegedre. Tavaszra Perbíró Józsefet, a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökét internálták.[52] A szegedi forradalmi eseményeknek különleges tanúja Szauer S. Ferenc korabeli röpiratgyűjteménye, amely a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár digitális könyvtárában érhető el a hálózaton.[53]

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központtá vált. 1962-ben Szeged Csongrád megye székhelye lett. Ettől kezdve 1990-ig lakótelepek sora épült.[54]

1965-ben a város közelében, Algyő mellett kőolajat találtak. Ekkor adták át a Mars téri autóbusz – pályaudvart.[55]

1970-ben a Tisza az 1879-es árvizet meghaladó vízszinttel áradt. A város megmenekült.

1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együtt élő községet (Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé). Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult.

Az 1990-es években a szocializmus idején létrehozott gyárak sorra tönkrementek.

Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya.

2006-ban a Tisza több mint 10 méteres szinttel áradt.

Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város, és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek.

Szeged 1kép
Szeged 2kép
Szeged 3kép

Teljes népesség: 160927

Terület: 281 km²

Járás: Szegedi járás

Testvérvárosok:

Szabadka, Székelyhíd, Łódź, Várna, Vejnan, Rahó, Póla, Cambridge, Parma, Darmstadt, Rotterdam, Toledo, Temesvár, Larnaca, Turku, Marosvásárhely, Odessza, Nizza, Liège, Kotor

Weboldal: szeged.hu/

Videó: https://youtu.be/95u33-axlJk

Közeli látnivalók

A Csongrád Megyei Önkormányzat képzőművészeti gyűjteménye

A gyékényszövés hagyománya Tápén

A Móra Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteményében őrzött 4 db országos jelentőségű madárpreparátum

A Szegedi Fehértó halgazdálkodása

A Szegedi Vadaspark

Alsóvárosi templom

Anna fürdő

Aradi Vértanúk tere

Az 1879-es Nagy Árvíz utáni városrekonstrukció műszaki dokumentumai

Babits Mihály

Bálint Sándor (1904-1980) néprajzkutató életműve és hagyatéka

Bálint Sándor néprajzkutató (1904-1980) életműve és hagyatéka

Bánffi Szóda

Bartók Béla 1906-os népdalgyűjtése Csongrád megye mai területén

Csongrád megye kajak-kenu sportélete

Dóm

Dr. Beretzk Péter munkássága

Dr. Beretzk Péter munkássága

Dugonics tér

Fekete Ház

Gróf-palota

Halászlé – Szegedi halászlé

HERZ Classic Téliszalámi

Holt Maros

Hunyadi Mátyás miseruhája a Szeged-Alsóvárosi Plébánián

József Attila

Juhász Gyula 

Karikó Katalin

Kármelhegyi Boldogasszony Kápolna

Kass Szálló

Kiskundorozsmai szélmalom

Klauzál tér

Maros folyó

Mátyás király palástjából készült miseruha

Mikszáth Kálmán

Móra Ferenc

Móra Ferenc Múzeum

PICK Téliszalámi

Református templom

Reök-palota

Simándy József Nemzetközi Énekverseny

Simándy József Nemzetközi Énekverseny

Stefánia

Suhajda édesség

Széchenyi tér

Szeged-Kiskundorozsmai Nagyszék

Szegedi bicska, halbicska

Szegedi Boszorkány-sziget

Szegedi gulyásleves

Szegedi halászlé

Szegedi napsugaras oromzatú házak

Szegedi Nemzeti Színház

Szegedi Páfrányfenyő

Szegedi paprika vagy Szegedi fűszerpaprika-őrlemény

Szegedi paprika vagy Szegedi fűszerpaprika-őrlemény

Szegedi papucs

Szegedi papucs

Szegedi Szabadtéri Játékok

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Interaktív Természeti Tudástár gyűjteménye

Szent István tér és a víztorony

Szent-Györgyi Albert életműve, tudományos munkássága

Szent-Györgyi Albert életműve, tudományos munkássága és szellemi öröksége

Szerb templom

Szőregi rózsatő

Tisza folyó

Tömörkény István

Új Zsinagóga

Újszegedi Népliget

Városháza

Vedres István (1765-1830) mérnök élete és munkássága

Volt temesvári vasútvonal töltése

Zenélő óra

Termelők

Hajduné Varga Judit

gyógynövényes olajok, tinktúrák, szirupok, párnák.

Siket Ákos Sándor

préselt olajok

X