Sándorfalva

Június 12-én, 1879-ben a dél-alföldi pusztában egy új település született. Sándorfalva a törökök által elpusztított Sövényháza romjain épült föl – az eredeti tervek szerint „Új-Algyőként”. A Tisza ugyanis annak az évnek a tavaszán az ősi halászfalut gyakorlatilag teljesen elpusztította. Épp ezért döntött úgy Pallavicini Sándor őrgróf, hogy az árvízkárosultaknak a birtoka déli részén, „vízmentes” területen háromszáz kataszteri hold földet ajánlott fel, az újrakezdéshez. Ötszázkilencvenhét kiparcellázott házhely várta a beköltözőket, de az algyőiek jelentős része úgy döntött, marad a folyó partján. Ennek a makacsságnak köszönhetően lett lehetősége több száz környékbeli szegényparasztnak a letelepedéshez.

A falu gyorsan fejlődésnek indult: 1882-ben községházát, iskolát, csendőrőrsöt és templomot is emeltek a szorgos kezek. Az őrgróf ekkor döntött úgy, uradalma székhelyét áthelyezi Sándorfalvára. A betelepülők elsősorban nála, a birtokán dolgoztak, béresként, cselédként és iparosként. A későbbiekben az iparosok Szegedre is bejártak, illetve vásárokba hordták a portékáikat.

A település neves szülötte Budai Sándor citerakészítő, a népművészet mestere. Alapítója volt az országos hírű helyi citera együttesnek, csikófejes citeráin sokan játszanak, számos darabja külhoni gyűjteményekbe is eljutott. Sajátos naiv festményeit a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Volt lakóházán emléktábla hirdeti munkásságát.

Sándorfalvát 2005. július 1-jén Sólyom László köztársasági elnök nyilvánította várossá. Igazi közösség, amely mindig szerető, összetartó, békés volt. Büszke történelmére, azokra, akik sokra vitték a településen, akik öregbítik a város hírnevét.