Ópusztaszer

Csongrád-Csanád vármegye nyugati részén, a Tiszától körülbelül 10 kilométerre nyugatra, Szegedtől 25, Kistelektől 7, Budapesttől 150 kilométerre található.

A környező települések közül Bakssal és Dóccal a 4519-es, Kistelekkel pedig az 5411-es út köti össze. Az ország távolabbi részei felől az 5-ös főúton közelíthető meg a legegyszerűbben, kisteleki letéréssel. Ópusztaszer nevét 1200 körül említette először oklevél Scerii néven. 1233-ban Zerr, 1266-ban Scer, 1283-ban Zeer néven írták.

Györffy György történész szerint Anonymus adatainak történeti értéke kétes: lehet, hogy a forrás csupán utólagos névmagyarázat. Azonban annál több hitelt érdemel az az adatközlés, mely szerint a honfoglaláskor Ond vezér és fia, Ete vezér telepedett meg itt, akitől a Bár–Kalán nemzetség származik. A nemzetség később itt építette fel monostorát, mely a jelentős egyházak közé tartozott, ami abból is kitűnik, hogy sórészesedését a király 1000 kősóban állapította meg.

1318-ban ez volt Károly Róbert király tartózkodási helye.

Sövényháza nevét 1348-ban említette először oklevél Suenhaz néven. Nevét a sövényből készült, tapasztott házairól kaphatta.

Sövényháza a török hódoltság végéig virágzó falu volt, egy 15. századból származó oklevél pedig mezővárosként említi.

1553-ban a török defterek összeírásakor még 92 házat írtak össze a településen, és plébánia temploma is volt, melynek romjai a 20. század elején még láthatóak voltak a Szer-monostor romjaitól délkeletre 800 m-re, a Kápolnai erdei határszélen. Később azonban a falu elnéptelenedett.

A török hódoltság után a terület kamarai tulajdon volt.

1803-ban gróf Zichy Leopoldina, Pallavicini János Károly özvegye vásárolta meg a Mindszent-Algyői uradalmat, és ott dohánytermesztésbe kezdett, dohánykertészeket telepítve a birtokra.

1930-ban a környező uradalmi kishaszonbérletekben lévő 300-500 tanyán már több mint másfél ezer ember élt. Sövényháza lakossága ekkor Bakssal és Dóccal együtt már 6872 fő volt, a területnek azonban falumagja még nem volt. Az elszórtan fekvő tanyák úgynevezett községközpontjában az 1800-as években épült fel a kastély, közelében pedig a községháza; tőle 1 km-re az alsó-pusztaszeri, vagy központi major, és mindkettőtől távolabb 1925-ben épült fel a katolikus templom.

Sövényháza falumagja az 1945 után felparcellázott telkeken bontakozott ki. A környező tanyák lakói az 1970-es évek közepétől kezdtek tömegesen a faluba költözni. 1974-ben átnevezték a települést Ópusztaszerre.