Magyarcsanád

Mária Terézia 1750. szeptember 20-án feloszlatta a szerb határőrséget, és a községet Csanád megyébe kebelezte be. A határőrség feloszlatása után a szerbek nagy része Oroszországba vándorolt, helyükre 1757-ben románok, majd magyarok települtek le. 1793-ban az aradi kincstári uradalom költöztette Újcsanádot mai helyére. A község sokat szenvedett az árvizektől, mai helyére részben ezért települt át. A falut a XIX. század végétől említik a történeti dokumentumok Magyarcsanádként, miután többször új elnevezést kapott történelme során. 1870-ig Kis-Csanád néven említik.

A község pecsétje 1714-ből való, amely vízen evezős csónakot ábrázol, a túlsó parton őrbódéval. Körirata: „SIGILLUM COM. CSANADIENS 1714” (A község címerét az Önkormányzat az 1996-os Falunapon avatta föl, amely megegyezik az eredeti, 1714-es címerrel.)

Magyarcsanád község az ország dél-keleti részén, (Csongrád-Csanád vármegye, Dél-Alföldi Régió) a Maros folyó jobb oldalán, a magyar-román határ mentén fekszik. Jellegzetes alföldi település széles utcákkal, földszintes, nagy telkes házakkal, szépen kialakított faluközponttal. Nemzetiségi település. Évszázadok óta élnek együtt békességben magyarok, románok, szerbek és cigányok.

A falut átszeli a 43-as nemzetközi főútvonal. A település vasúton is elérhető. A múlt század elején a községen haladt át a Szeged-Temesvár-i, valamint az Arad-Csanád-i vasúti és közúti közlekedés. A Maroson lévő vasúti hidat a trianoni békeszerződés után lebontották, a közúti híd a II. világháború idején felrobbant, mindkét híd pillérei azonban ma is stabilan állnak.

A négy templom – katolikus, református, román ortodox és szerb ortodox – különleges, festői megjelenítést kölcsönöz a falunak. A Maros folyó hullámtere természetvédelmi terület, a Körös-Maros Nemzeti Park része. A térség elsősorban apróvadban gazdag, amely remek vadászati lehetőséget nyújt.