Klárafalva

A község és környezete ősidők óta lakott hely volt, ezt bizonyítják a régészeti ásatásokkal feltárt bronzkori település és az avar kori temető is. A falu a honfoglalás óta áll fenn, Varsánytófalu néven ismert a XIII. században, 1256-ban így említi egy adománylevél. A Szent Klára tiszteletére épített templomáról elnevezett falut először 1488-ban egy oklevél említi Klárafalwa néven. (A község címerében megtalálható a honfoglaló ősökre utaló lóháton vadászó harcos, mely a Budapesti Nemzeti Múzeumban őrzött, a községben régészeti leletként talált arany nagyszíjvég vadászati jelenetéből származik és az alapításra utaló Szent Klára alak. )

Az 1550-52. évi török hadjáratokban a községi elpusztul, lakosai elmenekülnek. 1777-ben települt újra Magyarcsanádról származó magyar dohánykertészekkel, akik ebben a térségben meghonosították a dohánytermesztést. A falu mellett elterülő klárafalvi puszta 1801-től báró Gerlicy-család tulajdona és a kukutyini határrészben alapított majorságot.

A község területének 30%-a erdő, mely zömében a Maros-parton és közelében helyezkedik el.

A településen az összes közműszolgáltatás rendelkezésre áll. Az önkormányzat orvosi rendelőt, közös önkormányzati hivatalt, könyvtárat, faluházat és falugondnoki szolgálatot működtet.