Skip to main content

Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhely az ország második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező városa, napjainkban a dél-alföldi régió jelentős gazdasági, kulturális és művészeti központja. A mintegy 48 000 hektáron elterülő városban közel ötvenezren élnek, 1873-óta törvényhatósági jogkörrel, 1991-óta pedig megyei jogú városi ranggal rendelkezik.

.

A környező vidék a neolitikum óta folyamatosan lakott. A magyar honfoglalás után a vidék ura Ond vezér lett, majd a Kalán nemzetség örökölte. Hód és Vásárhely települések történelmét az első írásos emlékek a 13. század elejétől örökítik meg, amelyek többek között feljegyezik a tatárdúlás pusztításait is, és azt, hogy a környező falvak gyakorlatilag teljesen elnéptelenedtek, a bujdosásból visszatért népnek kellett újraépíteni az otthonaikat. 1282-ben a településsel határos Hód-tó partján zajlott a Hód-mezei csata, amely után a győztes Kun László a környéken, illetve a Duna-Tisza közén telepítette le a legyőzött kunokat, akik ezzel földet, hazát és védelmet nyertek.Hód és Vásárhely összeolvadása után a település a 15. század közepén földesurától, Hunyadi Jánostól megkapta az oppidum, azaz mezővárosi rangot. Folyamatos fejlődés vette kezdetét, a Csongrádról Csanádra vezető útvonal melletti fekvés segítette a kereskedelem kialakulását. A középkorban a lakosság fő megélhetését a földművelés, a piacok és az állatvásárok biztosították. A helyiek máig jellemző patriotizmusának egyik korai példájaként 1456-ban az éppen aratásban lévő földművesek Hunyadi kérésére kiegyenesítették kaszáikat, és a szegedi gyülekezés után elindultak Nándorfehérvárra, ahonnan a megmaradtak győztesen tértek vissza. Önfeláldozásuknak is köszönhető, hogy Európában az oszmán-török terjeszkedést egy évszázadra visszavetették. Később a török hódítás mégis elérte a régiót, amely a 16. század végére elpusztította a falvak nagy részét.

A megmaradás szempontjából rendkívül fontos volt, hogy az 1540-es években, a Toronyi Zsinat után Hódmezővásárhelynek saját református lelkésze volt, és mind az igehirdetés, mind a hívek részéről a zsoltáréneklés magyarul történt. Így a város megőrizhette anyanyelvét. A török alóli felszabadító háborúk során a megmaradt Hód-Vásárhely bár évekre kiüresedett, népessége elköltözött, a harci események során eleinknek még a Rákóczi szabadságharc kezdetén is többször kellett elmenekülni. A 18. század elején folyamatosan újratelepült Hód-Mező-Vásárhely, amely jogi viták után 1723-tól Károlyi Sándor birtoka lett.
Vásárhely népe az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején is tanúbizonyságot tett nemzeti elkötelezettségéről: a város ifjai Kossuth Lajos oldalán vettek részt a délvidéki harcokban. A szabadságharc vezető alakja 1848 őszén városunkban tartott első toborzó beszédének hatására közel másfélszázzal többen jelentkeztek katonának, mint amennyit a haza a város létszáma alapján megkövetelt.

A dualizmus idején egyenletes fejlődés következett a város életében, amelynek köszönhetően 1914-ig kialakult Hódmezővásárhely polgáriasodó jellege, megépült az árvízvédelmi körgát, amelynek mintegy 3 kilométeres, a Hód-tó felől eső részét várfalszerűen helyben égetett téglával rakták ki. Ekkor jött létre a máig részben eredeti épületekből álló Kossuth tér is a városházával, a bank, a posta, valamint a bíróság épületével, a Zrínyi utcán az Úri Kaszinó magyar szecessziós házával. Sorra épültek a téglafalú parasztpolgári házak, amelyek mind a mai napig meghatározzák egy-egy főbb utca jellegét. Az első világháború az újkori történelem addigi legnagyobb pusztítását végezte a nemzet történetében. A helytörténeti kutatások szerint Hódmezővásárhely lakossága részt vett a világ akkori legvéresebb csatáiban, amelyek mintegy 3 ezer fős helyi veszteséget követeltek. A harcok megszüntetése után nem volt olyan család, amelyik ne gyászolt volna. Ezt követően előbb a Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Hadsereg szedte áldozatait, majd a betóduló királyi román hadsereg itt állomásozó egysége országosan is példa nélkül álló módon tömegmészárlást hajtott végre: 1919. július 25-én 56 ártatlan, 16 és 64 év közötti, főleg parasztembert kegyetlen módon meggyilkoltak. Emléküket a mai napig utcatábla őrzi a városban.

A második világégés során Vásárhelyen az országos átlag alatt maradt a háború áldozatainak a száma. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a hátországot ért szövetséges légitámadások lényegében elkerülték a várost, majd a front is hevesebb harcok nélkül vonult át rajta: Hódmezővásárhelyen a második világháború jószerével egyetlen nap alatt, 1944. október 8-án zúdult át. Már az év őszétől a szovjet csapatok garázdálkodásától szenvedett a lakosság, különösen a védtelen tanyákon élő parasztság. A város megpróbáltatásai a háború lezárultával sem értek véget: a fronton elesett hősi halottakról több évtizeden keresztül a megszálló szovjet hadsereg jelenlétében nem lehetett megemlékezni. A hosszú hallgatást a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanári testülete törte meg 1987-ben, amikor halottak napja alkalmából emléktáblát állított a II. világháború és a fasizmus áldozatául esett egykori tanárainak és diákjainak.

A1945-től folyamatosan szervezni kezdték mind a mezőgazdasági, mind az ipari szövetkezeteket, de ezek jelentős részben csak 1950-től, akkor már erős kényszer hatására alakultak meg. Akinek 300 aranykoronánál nagyobb ingatlan vagyona volt, kulákká nyilvánították és állandó üldözést szenvedett. 1950-ben tartóztatták le a Pusztán terjedő fehérgárdista mozgalom első hullámában a fiatal gazdalegényeket, majd folyamatosan minden évben tömeges deportálásukra került sor, és munkatáborokban sínylődtek. A kommunista diktatúra korszakát, a helyi polgári és földműves kultúra lerombolásának időszakát dolgozza fel az Emlékpont Múzeum. A 19. század végétől jelentős és színes művészeti élet alakult ki. Az alföldi táj, a Tisza közelsége, a puszta nyugalma, szépsége vonzza az alkotókat. A népművészet Hódmezővásárhelyen és környékén egyedülállóan fejlődött. A vásárhelyi „szőrhímzés” gazdag motívumvilága, a népi fazekasság sokszínűsége, a fafaragók, népi bútorkészítők és bőrdíszművesek keze munkái híven őrzik a múltat. A népművészet hagyományaira épülve a 20. század elejétől pezsgő kulturális élet alakult ki a városban. Tornyai János festőművész és Kiss Lajos folklórkutató munkájára megalakult az első hódmezővásárhelyi múzeum, amely több, mint hat évtizede minden év októberében az országos jelentőségű Vásárhelyi Őszi Tárlatnak ad otthont.

A rendszerváltás óta egyenletes fejlődés jellemzi Hódmezővásárhely életét. Az 1990-es évek közepére Hódmezővásárhely fejlődését hazai és nemzetközi szinten is díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el. Megtisztelő, hogy 1997-ben Európa Díjjal ismerték el Hódmezővásárhely munkásságát az infrastrukturális fejlesztések, az intézményhálózat racionalizálásának, a szociális hálózat bővítésének területén. Azonban nemcsak infrastrukturális fejlődés, hanem kulturális és művészeti fellendülés is kezdetét vette a korszakban. Ezért is bír nagy jelentőséggel, hogy 2012. szeptember 1-jén új belváros született Hódmezővásárhelyen: a Tornyai János Kulturális Városnegyedben a gyönyörű sétálóutca mellett megújult intézmények fogadják az érdeklődő közönséget. A Bessenyei Ferenc Művelődési Központ rendszeres kulturális események, koncertek, előadások színtere. A Tornyai János Múzeum és az Alföldi Galéria páratlan állandó és időszaki kiállításaival, a szerb ortodox templom, illetve a Református Ótemplom történelmi jelentőségű kegytárgyaival várják látogatóikat a város szívében. A megkezdett munka folytatásával olyan további sikerek érhetők el, amelyekkel Hódmezővásárhely a Dél-alföldi régió egyik legszínesebb és legdinamikusabban fejlődő településévé válhat, amelyre méltó módón büszkék lehetnek a város polgárai.

Hódmezővásárhely 1kép
Hódmezővásárhely 2kép
Hódmezővásárhely 3kép

Teljes népesség: 44031

Terület: 487,98 km²

Járás: Hódmezővásárhelyi járás

Irányítószám: 6800

Testvérvárosok:

Aknaszlatina, Arad, Baja, Bereck, Bruckneudorf (Királyhida), Hechingen, Kelme, Limanowa, Nagybánya, Sokobanja, Torontálvásárhely, Torda, Ulm, Vallauris Golfe-Juan, Vidin, Zenta, Zgierz

Weboldal: hodmezovasarhely.hu/

Videó: https://youtu.be/I1l2QxBypTc

Közeli látnivalók

A vásárhelyi Puszta

A vásárhelyi Puszta

Alföldi citera

Alföldi Galéria

Antal Imre

Árvédelmi fal (Kőfal)

Bakay-kút

Belovai Péter honvéd vívómester életműve

Belvárosi Fazekasház

Belvárosi katolikus templom

Bessenyei Ferenc

Bibó Lajos

Csúcsi Fazekasház

Eifert János

Első világháborús emlékmű

Emlékpont

Ferrari Violetta

Fodor József

Gombos Katalin

Görögkeleti templom

Hegedűs Endre

Hézső Ferenc

Hidegen fogyasztott disznópaprikás

Hódmezővásárhelyi dörőlye

Hódmezővásárhelyi főtt perec

Hódmezővásárhelyi kerámia

Hódmezővásárhelyi olvasókörök

Hódmezővásárhelyi sós túrós lepény

Hódmezővásárhelyi szőrhímzés

Hódmezővásárhelyi táskaleves

Hódmezővásárhelyi téglaépítészet

Hódmezővásárhelyi téglaépítészet

Ilosfalvy Róbert

Judik Etel, Karinthy Frigyesné

Juhász Katalin

Juhász Katalin

Kallós Ede

Kankalin Néptáncegyüttes

Kárász József

Kenéz Ernő

Kohán György

Kopáncsi Tanyamúzeum

Labancz Borbála

Lucien Hervé

Magyar Tragédia 1944 kiállítóhely

Mártélyi Tájvédelmi Körzet

Mártélyi Tájvédelmi Körzet

Második világháborús emlékmű

Mucsi Sándor

Németh László emlékszoba

Népművészeti Ház

Ö-ző tájnyelv

Papi-féle szélmalom

Pikali Gerda

Plohn Illés és Plohn József fényképész munkássága és hagyatéka

Plohn Illés és Plohn József fényképész munkássága és hagyatéka

Református Ótemplom

Risztov Éva

St. Martin (Szentmártoni Imre)

Steiner Béla

Susáni templom

Szabó Samu

Szántó Kovács János

Szénási Ernő

Szent István templom

Szeremlei Sámuel

Tarhonya

Téglagyári tanösvény

Tornyai János

Tornyai János Múzeum

Török Sándor Strandfürdő

Vásárhelyi bibliotékák

Vásárhelyi bibliotékák

Vásárhelyi necckészítés

Zsinagóga

Termelők

Barnáné Biró Kinga

kézműves ékszerek

Csintalan Mónika e.v.

100% újrahasznosított pamut fonalból készült egyedi, horgolt táskákat, horgolt és macrame ékszereket készítek. Bababarát, fémmentes fazonokban is. Hazai kézműves, bőr és fa kiegészítőkkel. MoMszi

Dobsa Tibor

chili készítmények

Németh Attila

méhész

X