Ferencszállás

„Menjünk Kukutyinba zabot hegyezni!”

A település gyorsan fejlődött, mert az itt letelepedők szorgalmas munkával akarták bizonyítani hozzáértésüket és megszolgálni a beléjük vetett bizalmat. Ez a szorgalom ma is jellemző a Ferencszállásiakra. A kukutyini terület az 1880-as évek idejében zabbal volt bevetve, de az éppen akkor tetőző Maros miatt a földeken nem lehetett dolgozni. A leleményes parasztemberek nem akarták, hogy veszendőbe menjen a termés, ezért csónakokba ültek és úgy vágták le a zab „hegyét”, a kalászát. Innen ered a szólás:

„Menjünk Kukutyinba zabot hegyezni!”.

„Nagy vót a deszki határ, na! Hozzátartozott Kukutyin is. A mostani Ferencszállást hívtuk Kukutyinnak. Itt a báró dohánytermelői dolgoztak. Kukutyinból lött Ferencszállás község. Azelőtt nem vót ott falu. A dohánytermelőkbül származott a falu népe. Akkó osztán a báró Gerliczi uralkodott itten. Sok cseléggye vót, mind magyarok…” „A ferencszállási majorba kaptak a bárótú házhelyeket. Mindönkinek adott egy lánc fődet. De nagy szögénység vót ottan. Hát oszt vót egy szögény embör. Bemönt Deszkre, kérte a bárót, aszongya: – Lögyön szíves, segíccsön. Olyan szögény vagyok, hogy kúdúni járok. De már a sé használ, nem adnak kenyeret. – Eriggy – aszongya – Kukutyinba zabot högyözni! Hát osztán emönt az intézőhöz, vagy még akkó ispány vót. Emönt az ispányho, ide Ferencszállásra, ide a majorba. Mondta neki: – Ispány Úr, kéröm! A méltóságos úr eküdött ide Kukutyinba zabot högyözni. – Na eriggy! Modjad a csősznek, hogy te is beállsz! Ájjá be te is! Ehhö tudni köll, hogy a zab mán mögnőtt, szóval feje is vót neki, csak víz vót a föggyin, jó térgyig érő. Oszt a fejit késsel, mög kaszával szödték, mög amivel tudták. Errű lött a mondás: „Kukutyinba zabot högyözni.” Kukutyinnak mondták a majort, pedig Ferencszállás. Azé hítták Ferencszállásnak, mer a báró Ferenc vót…” – írja egy régi elbeszélés, és ettől pontosabban mi sem tudnánk összefoglalni a kukutyini tudnivalókat.

Kiegészítésként mindössze annyit jegyeznénk meg, hogy egy ténylegesen is Kukutyinként ismert települést Romániában is találhatunk, ahol a Prut melletti Cucuteni községet nevezik így a csángók. Ez a hely azonban nem a zabhegyezésről, mindinkább az 5-7000 éves neolitikumi leleteiről híres.