Dóc

A történettudósok kétséget kizárólag megállapították, hogy a Körtvélyesi-tó azonos a Dóci-tóval.Az 1400-as évek elején ezt a területet Dóczy nevű bérlő hasznosította, melyet utódai is megtartottak. Ezek közül a leghíresebb bérlő Dóczy Miklós volt. A birtokot róla „Dóczy birtok” néven ismerték. 1488-ban egy feljegyzésben már csak Dócz néven szerepel a terület. Dóc tehát egy régi szép név, mely a valamikor bérlő birtokos nevét örökíti meg.Abban az időben lakói elsősorban halászattal foglalkoztak. A török megszállás alatt elnéptelenedett a terület, majd kiűzésük után a volt lakók, s azok leszármazottai visszatértek. Megélhetésük legfőbb forrása a földművelés volt. A lakosság lélekszáma emelkedett, szétszórtan települve éltek. A majorok tervszerű építése csak a Pallavicini uradalom megerősödése után, az 1800-as évek elején indult meg.Dóc nem természetes falutelepülés. Minden területfejlesztési tényező nélkül tették erre a helyre. Azután mintha elfelejtették volna. Ennek köszönhető, hogy a mai napig nincs átmenő forgalom, nincs vasút, nincs vízi út.Hivatalosan 1952. január 01-én vált önálló közigazgatással rendelkező községgé. Ezután csak lassan bővül a falu lakossága. A majorok megszüntetése, a szocializálódás erősítése, a termelőszövetkezeti szervezés azonban gyorsítja a község fejlődését. A majorok és a tanyák lakóinak egy része a faluba költözik.1973. április 01-gyel megszűnt Dóc közigazgatási önállósága. Sándorfalván Közös Tanács alakult.

1990 tavaszán ismét felvetődött, az önálló önkormányzat alakításának lehetősége, mellyel a falu lakossága élni kívánt, így 1990. október 26. napján a községnek önálló önkormányzata lett.