Bordány

A település kialakulásának történelmi előzményei

Bordány területe már a legrégebbi korokban lakott volt. A rómaiak idején szarmaták lakták, akik Szegedtől – Dunáig tartó településeikről élénk kereskedelmet folytattak Pannónia lakóival. A Római Birodalom felbomlása után gepidák telepedtek le (454-567/568-ig). A Bordány – Mező dűlőről, a Kunhalomról előkerült, jellegzetes formájú és díszítésű edénytöredékek gepida településekről, vagy síremlékekből származnak. Itt gepida településnyomokat találtak a régészek, majd az avarok után érkeztek honfoglaló eleink. Ebből a korból származik az egyik legértékesebb és leggazdagabb honfoglaló magyar lószerszám garnitúra, amelyet 1955-ben Szilágyi Vilmos szőlőbirtokán Dienes István szegedi régész tárt fel. Egy 55-60 évesen elhunyt, magyar nemzetségfő feleségét rejtette a magányos női sír. A gazdagon díszített ruházat (veretes öv), sok ékszer (kar-, láb és nyakperecek, hajfonatdíszek), lovas temetkezés (ló csontok), gazdagon díszített lószerszám és ezüstből készült, gazdagon aranyozott palmetta, díszes edények jellemzik, a feltárt leletet. Az első “szállásokat” tehát először honfoglaló őseink hozták itt létre.
A honfoglalást követően az itt található magyarok lakta Duna-Tisza közi ősi települést (“szállást”) az ősrégi halásztanya helyén a tatárjárás pusztítását követően, az 1240-es években kunokkal telepítették be.

A törökdúlás után a területet 1702-ben a Német Lovagrend vásárolta meg I. Lipót császártól, majd Orczy István a jászkun területek főkapitányi adminisztrátora a területet benépesítette: 1718-ban kun községből lakosokat küldött a dorozsmai határba. 1719. nyarán jász családokat hozatott Jászfényszaruból és Jászapátiból, majd Nógrád és Heves megyéből palóc családok is érkeztek. Az újratelepített Dorozsma község a szabad jászkun területhez tartozott. A Német Lovagrend birtokolta a földet – amelynek csak bérlője volt a lakosság-, s az 1745. évi megváltással (Redemptio) újra szabaddá vált, az ősi föld, tulajdonukba került. A lakosság megszabadult a jobbágysors súlyos kötöttségeitől. Az 1700-as évek elején a község zárt belterülete 350kh-on feküdt, amelyhez 3043 kh-on fekvő szántóterület csatlakozott.

Az életet azonban nem lehetett megállítani, évről-évre több és több községi lakos húzódott ki a megélhetést biztosító tanyára. Ez a folyamat az 1800-as évek elején kezdődött és az 1800-évek végén, a századforduló tájékon erősödött fel ebben a térségben.

Bordány egyik korábbi elnevezése Dudáskápolna, vagy Dudásközpont volt. Nevét onnan kapta, hogy 1850-ben Dudás István és neje, akik helyben élő tanyai lakosok voltak, saját birtokukból kb. 800 négyszögöl földet engedtek át fele részt piacnak, fele részt templom építés céljaira. A tanyaközpont további fejlődése 1882-ben következett be. Közadakozásból meghosszabbították a kápolnát, tornyot is építettek hozzá, harangot is szereltek bele, majd megépítették az első házat, közvetlenül a templom telkére. 1892-ben megtelepült az első kereskedő.

Ezekben az években még mintegy öt nádfödeles ház volt a templom körül. Iskola csak a Seregélyes dűlőn volt, ahol 1856-ban Fehér István takácsmester kezdte tanítani a gyerekeket. A dorozsmai tanács ezért havi 10 forintot fizetett neki. Ekkor még igen kevés a képzett tanító, kiszolgált katonák, iskolából kimaradt diákok, tönkrement mesteremberek csekély fizetésért tanították az írás-olvasás tudományát.

Az első iskola 1894-ben épült meg a település központjában. Az orvosi lakást 1898-ban építették fel. Posta nem volt, hetente két alkalommal Dorozsmáról hozta lovas kocsi a leveleket, csomagokat.

1900-ban a posta egy levélszekrényt helyezett el Benke Gedeon kereskedő saját üzlete előtt. Az első telefont 1924-ben vezették be, 1926-ban állították fel a postahivatalt.

1906-ban a főszolgabíróság kénytelen volt bezáratni a kis kápolnát, mivel falai életveszélyessé váltak.

A település történetében fordulópontot jelentett a jelenlegi templom és lelkészlakás felépítése, helyi lelkészség létesítése.

Az új templom alapkövét 1907. április havában tették le és 1909-ben, Szt. István napján a torony gömbjét és keresztjét Sztriha Kálmán káplán szentelte fel. Az új templom felszentelésére 1910. április 24-én került sor, Szent István király tiszteletére. Ettől fogva a községi Előjáróság a “Dudáskápolna” elnevezést megszüntette és “Kistemplomtanya-központ” lett a település hivatalos neve.

A központ rohamosan fejlődött. Kedden és pénteken, de különösen kedden – amikor állatfelhajtás is volt- olyan piacai voltak, hogy a belterületi piac eltörpült mellette, és sokszor az országos vásár méreteivel is vetekedett.

Bővült az iskolai (négy tanerős) és az egészségügyi ellátás (zöldkereszt, védőnő). Artézi kút látja el a települést ivóvízzel. Két gőzmalom és olajsajtoló épült és kezdte meg működését, egyre bővült a letelepedő kereskedők, kisiparosok száma. Az önálló községgé alakulást megelőző évtizedekben a tanyaközponton a közigazgatási teendőket az anyaközség látta el az alábbi formában: 1850-től 1934-ig az anyaközség képviselőtestülete és előjárósága, 1935-től 1946-ig a külterületi képviselet, 1947-től 1949-ig a közigazgatási kirendeltség.

1945 után Kistemplomtanya-központ önállósulási törekvéseinek újabb állomását jelentette, hogy az anyaközség 1947. július 1-el kirendeltséget létesített a településen. A kirendeltség lényeges hatáskörű közigazgatási feladatokat látott el a tanyaközpont területén.

A kirendeltség nem csak saját területére, hanem Forráskút és Zsombó központ területére kiterjedő hatállyal intézte a közellátás ügyeit.

Az önálló közigazgatási községgé alakulás előkészítése a 3.690/1949(86) Korm. számú rendelettel vette kezdetét, amelynek felhatalmazása alapján a belügyminiszter a Kiskundorozsma községhez tartozó Kistemplomtanya külterületi lakott hely és környékének önálló nagyközséggé alakulását elrendelte. Így a korábbi terv (1948), hogy Üllés el akart szakadni az anyaközségtől és közigazgatási szempontból Kistemplomtanyát is magához akarta kapcsolni, nem valósult meg.

Az önálló községgé alakulást 1950. augusztus 9-én még az 1947-1950. novembere között működő, 25 tagból álló községtanács mondta ki. Területe 6341 kataszteri hold.

Az új község földrajzi elhelyezkedése kedvező. A Szegedet Kiskunhalassal összekötő műút mentén, Szegedtől 21 km-re az út 15-17 km szelvényei között az út két oldalán alakult ki a település, amely jó összeköttetést biztosított minden irányban. Szomszédos települések: Domaszék, Forráskút, Kiskundorozsma, Üllés, Zákányszék és Zsombó arányos távolságban helyezkednek el. Gazdaságilag a részét alkotó Bordány, Mező, Seregélyes és Béke dűlők határterülete a központtól ideálisnak nevezhető 4-6 km-re fekszenek a község központjától, így rövid idő alatt elérhetők. Külterületi központja ezért később sem alakult ki.

A községben, és a hozzá szorosan kapcsolódó tanyavilágban közel 3300 ember él jelenleg. A község földjének reménybeli kincse a kőolaj és földgáz, amelynek feltárása folyamatban van. A lakosság megélhetésének fő forrása a mezőgazdaság. A felhalmozott tapasztalatoknak, a termelési kultúrának és a helyi homokvilági klímának köszönhetően olyan jellegzetes íz-világú zöldség- és gyümölcsféléket termesztenek eredményesen, amelyek országosan is ismertek, keresettek.

Az aktív lakosság egy része ingázó munkaerőként Szegeden dolgozik. Ezek az emberek szívesen vállalnának munkát az otthonukhoz közelebb . A településen húzóágazat lehetne a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóipar, az agrárgazdaság, illetve az idegenforgalom.

A kiterjedt tanyavilág ellenére a falu teljes belterületi víz, gáz, szennyvízcsatorna, elektromos és telefon közművel rendelkezik. A 20 tantermes iskola, tornaterem, korszerű óvoda, a négy orvosi rendelő mind-mind az itt élők életminőségét javítja. A település egésze majdnem 100 százalékban kiépített portalanított úthálózattal, kiépült bevásárlóközponttal, köztéri alkotásokat magába foglaló esztétikus terekkel rendelkezik .

A település történetében fordulópontot jelentett a jelenlegi templom és lelkészlakás felépítése, helyi lelkészség létesítése.

Az új templom alapkövét 1907. április havában tették le és 1909-ben, Szt. István napján a torony gömbjét és keresztjét Sztriha Kálmán káplán szentelte fel. Az új templom felszentelésére 1910. április 24-én került sor, Szent István király tiszteletére. Ettől fogva a községi Előjáróság a “Dudáskápolna” elnevezést megszüntette és “Kistemplomtanya-központ” lett a település hivatalos neve.

A központ rohamosan fejlődött. Kedden és pénteken, de különösen kedden – amikor állatfelhajtás is volt- olyan piacai voltak, hogy a belterületi piac eltörpült mellette, és sokszor az országos vásár méreteivel is vetekedett.

Bővült az iskolai (négy tanerős) és az egészségügyi ellátás (zöldkereszt, védőnő). Artézi kút látja el a települést ivóvízzel. Két gőzmalom és olajsajtoló épült és kezdte meg működését, egyre bővült a letelepedő kereskedők, kisiparosok száma. Az önálló községgé alakulást megelőző évtizedekben a tanyaközponton a közigazgatási teendőket az anyaközség látta el az alábbi formában: 1850-től 1934-ig az anyaközség képviselőtestülete és előjárósága, 1935-től 1946-ig a külterületi képviselet, 1947-től 1949-ig a közigazgatási kirendeltség.

1945 után Kistemplomtanya-központ önállósulási törekvéseinek újabb állomását jelentette, hogy az anyaközség 1947. július 1-el kirendeltséget létesített a településen. A kirendeltség lényeges hatáskörű közigazgatási feladatokat látott el a tanyaközpont területén.

A kirendeltség nem csak saját területére, hanem Forráskút és Zsombó központ területére kiterjedő hatállyal intézte a közellátás ügyeit.

Az önálló közigazgatási községgé alakulás előkészítése a 3.690/1949(86) Korm. számú rendelettel vette kezdetét, amelynek felhatalmazása alapján a belügyminiszter a Kiskundorozsma községhez tartozó Kistemplomtanya külterületi lakott hely és környékének önálló nagyközséggé alakulását elrendelte. Így a korábbi terv (1948), hogy Üllés el akart szakadni az anyaközségtől és közigazgatási szempontból Kistemplomtanyát is magához akarta kapcsolni, nem valósult meg.
lovas kocsi a leveleket, csomagokat.

1900-ban a posta egy levélszekrényt helyezett el Benke Gedeon kereskedő saját üzlete előtt. Az első telefont 1924-ben vezették be, 1926-ban állították fel a postahivatalt.

1906-ban a főszolgabíróság kénytelen volt bezáratni a kis kápolnát, mivel falai életveszélyessé váltak.