Skip to main content

Algyő

Algyő a honfoglalás óta lakott hely. Lakosai évszázadokon át megőrizték a település földrajzi helyzetéből adódó ősi foglalkozásaikat: halásztak, művelték a földet, állatokat tenyésztettek és kosárfonással bíbelődtek.

Algyőt a térképen Csongrád megye délkeleti részén, Szeged és Hódmezővásárhely között, a Tisza jobb partján találjuk. Egész területével szerves része a Duna-Tisza közötti hátságnak; délen Szegeddel, északon Hódmezővásárhellyel, nyugaton Sándorfalvával, keleten Maroslelével határos. Ezek a geográfiai tények alapvetően határozzák meg a település helyzetét és lehetőségeit, amiképpen az is, hogy mellette halad el a 47-es országos főútvonal, az ezzel majdnem egyező tengelyű Szeged-Békéscsaba vasútvonal, valamint közelében két közúti és egy vasúti híd biztosítja a Tiszán az átjutást. – Továbbá, természetesen, a kőolajmező, amely a huszadik század utolsó harmadában alapjaiban változtatta meg a falu életét és arculatát.

Az újra önállósult Algyőnek újra meg kellett találnia, újra föl kellett fedeznie a gyökereit, hogy integrálhassa az új, modern településképbe. Ez a folyamat a mai napi tart, tradíciók és modernitás ötvözeteként formálódik Algyő, miközben „az itteniek azt szeretnék, ha ez a falu elsősorban nyugodt lakóhely maradna, a négysávos út révén nagyon közel a városhoz, mégis viszonylagos csöndben – írja Bakos András az Algyői séták című kötetben, 2007-ben. – Ahol pihenni lehet. Ahol némelyik udvarban, nagy diófák alatt, vagy a Tisza partján most is lelassul az idő az ember körül, ikrásodik, mint a méz. Az algyőiek szeretnék azt hinni, hogy ezt a ritka és megfizethetetlen élményt mások ugyanilyen értékesnek tartják.”Algyő múltja

Algyő neve először Villa Geu névalakban az 1138-ban íródott dömösi prépostság adománylevelében szerepel. Az eredeti oklevél elveszett, és csak Károly Róbert király 1329-es átiratában maradt korunkra. Bár ez a falu első írásos említése, a település jóval korábbra vezetheti vissza eredetét. A honfoglaláskor már nagy valószínűséggel lakott hely volt, birtokosai a vezérlő fejedelmi törzs tagjai. A teleülés határában 1973-76 között jelentős honfoglalás kori temetőt tártak fel, mely az új hazát kereső magyarság első generációjának megtelepedését bizonyítja ezen a tájon. A pogány rítus szerint eltemetett közösség tagjai egykor a közeli Tisza gázló felügyeletét és védelmét látták el.

A római katolikus templom a 14. században gótikus stílusban épült, majd a 18. században barokk stílusban átépítették.

A település mai neve bolgár-török eredetű magyar személyévből származik. Győ azonos a Gyécsa, azaz Géza név szótövével. A 16. század elején tűnt föl az Algew helynév megkülönböztetésül a Tisza folyása szerint feljebb, északabbra alapított Felgyő községtől.

A hosszúra nyúlt török uralom végét és a sok pusztítással járó felszabadító háború lezársát az 1699-es békekötés jelzi. Algyőt ellentétben a több pusztává vált környékbeli településsel, magyarok által lakott faluként írták össze egy 1695-ös jelentésben.

Algyő 1702-1733 között kamarai, azaz kincstári birtok volt, majd az Erdődy család kezébe került a Mindszenttől Algyőig terjedő terület. Nem bizonyultak jó gazdának a család tagjai, mert keveset törődtek a gazdasággal, sok adósságot halmoztak fel. A birtokot elzálogosították, majd 1803-ban eladták a Pallavicini családnak. A falu jelentősége megnőtt, hiszen az új birtokos, őrgróf Pallavicini Károly özvegye, gróf Zichy Leopoldina az uradalom központját Algyőn rendezte be. Kastélyt, tiszti lakot, majorokat építtetett és innen irányították nagyon átgondoltan a Mindszent-Algyői hitbizományi uradalmat. A Pallaviciniek magyarországi birtokai közel hetvenezer holdat tettek ki. Zichy Leopoldina unokája, Alfonz 1870-ben áthelyezte az uradalom irányítását az újonnan alapított településre, Sövényházára (ma Ópusztaszer).

A közel háromezer lakosú falut 1879. március 7-ére virradóan sodorta el az árvíz. A víz hat nap múlva a szomszédos nagyvárost, Szegedet is elpusztította. A vertfalú és vályogból épült házak eltűntek a hullámverésben és a magas vízállás következtében. A templomon kívül alig maradt meg épület – mint azt a plébánia Historia Domusa írja. A lakosok – Algyő történelme során nem először – kénytelenek voltak a környező városokban, falvakban menedéket keresni.

Az egykori kastély emlékét csak a Kastélykert utca elnevezés őrzi. A kastélyt az árvíz után lebontották. Helye a Tisza-töltés és a Berek utca déli vége között elterélő részen lehetett. A kastélyhoz tartozó park, a “kastélykert” mellett – amely a korabeli Szegedi Hírmondó szerint gyönyörű angolkert volt, – haladt el a vasút, miután 1870 december végén átadták az algyői Tisza-hidat és megindult a vasúti közlekedés. A park területét az 1920-as években osztották ki házhelyeknek.

Az árvízben romba dőlt Algyő sorsát a birtok ura, Pallavicini Sándor így kívánta véglegesen rendezni, hogy az egész falut árvízmentes helyre akarta áttelepíteni. Algyőtől kb. 10-km-re nyugatra, magas fekvésű részen 300 holdat ingyen felajánlott az árvízkárosultaknak az új falu, Sándorfalva felépítésére. A helyváltoztatás lehetőségével azonban a lakosoknak csak kb. egyharmada ált. Az algyőiek többsége, dacolva a természeti környezet veszélyeivel, ragaszkodott a régi, megszokott helyhez, és ott építette föl újra otthonát. A belügyminiszter hiába erősítette meg leiratban a régi Algyő megszűntét, a visszatelepült lakosok a község újraszervezését kérvényezték. Az algyőieknek közel hároméves küzdelembe került, még 1882-ben újra visszakapták önálló községi státuszukat.

A 20. század elején színvonalas mezőgazdálkodás és jelentős kisipari tevékenység jellemezte. Vasútállomása, közötti és vízi közlekedési kapcsolata közlekedési-szállítási szerepkört biztosított. Algyő fontos tiszai átkelőhely; kompja 1963-ig működött, a vasúti híd 1870-ben épült, mellette 1974-ben nyílt meg az új közúti híd. Algyő hírnevét az 1965-től folyamatosan feltárt kőolaj- és földgázmező teremtette meg, de a szegediek már 1917-ben tudtak létezéséről. Az itteni szénhidrogénmező Európában közepesnek számít, Magyarországon a legnagyobb lelőhely. (Gáztermelése a hazainak körülbelül a fele.) A 168-as két emlékezetes kitörésének helyén ma emlékmű áll – a Szegeden “olajosoknak” nevezett szakmabeliek helytállására utal.

Ezen sajátos körülmények és a 70-es évek gazdaságpolitikai törekvéseiben fellelhető település koncentrációra való törekvés következtében 1973-ban községegyesítés címén Algyőt Szegedhez csatolták. Ez a kényszerű függőség az élet minden területére rányomta bélyegét. Nem volt önálló közigazgatása.

A környező nagyvárosok rohamosan fejlődő ipara mind több munkaerőt igényelt, így kialakult a Szegedre, Hódmezővásárhelyre ingázók rétege. A kereskedelmi hálózat központjai a közlekedés irányítása, mind-mind Szegeden alakult ki.

A település az 1970-1990 közötti időszakban csaknem elvesztette önálló arculatát. Ennek visszaszerzésére látott reményt Algyő lakossága, amikor társadalmi kezdeményezés indult az 1973-ban létrehozott községegyesítés megszüntetése tárgyában.

Az 1996. október 27-én lezajlott hivatalos népszavazás eredménye, a községegyesítés közös akaraton nyugvó megszüntetésében nyilvánult meg.

Az 1997-re készített Algyőre vonatkozó költségvetés egyértelműen biztosította a helyi önkormányzat működőképességét, ugyanakkor nem veszélyeztette Szeged város önálló és eredményes gazdálkodását.

Algyő Község Képviselőtestülete a helyi önkormányzatokról szóló 1990 évi LXV tv. adta lehetőséggel élve 2001. október 01. napjával felveszi a nagyközségi címet.

Algyő 1kép
Algyő 2kép
Algyő 3kép

Teljes népesség: 5560

Terület: 75,77 km2

Járás: Szegedi járás

Irányítószám: 6750

Testvérvárosok:

Sándorfalva (2019)

Weboldal: www.algyo.hu

Videó: https://youtu.be/F-RhWoCBwiU

Közeli látnivalók

A szőlő és a bor Algyőn

A Tisza algyői szakasza

Algyő és a filmművészet

Algyő Ízei című szakácskönyv

Algyői anyakönyvek feldolgozott elektronikus változata

Algyői címer ékszer

Algyői csuhészatyor készítés

Algyői EzerJóKert- Gyógy- és fűszernövénykert

Algyői Faluház

Algyői Fehér Ignác Általános Iskola

Algyői Foltvarrók Köre

Algyői Hagyományőrző Citerazenekar

Algyői Halászcsárda

Algyői hangár

Algyői híd, komp, rév

Algyői kilátó

Algyői kosárfonás

Algyői népdalok (gyűjteménye)

Algyői olajmező

Algyői pálinkafőzde

Algyői Sportkör tevékenysége

Algyői Szőke Tisza Nyugdíjas Klub tevékenysége

Algyői Tájház

Atka

Az Algyői EZERJÓFŰ Egyesület „Ezerjófű” Gyógy- és Fűszernövény kertje és egészségnevelő tevékenysége

Az Anna napi búcsú ebédje

Borbála Fürdő

Borbély – Süli Zakar Sándor munkássága

Búzavirág Asszony-kórus

Dr. Juratovics Aladár

Fehér Ignác

Fürge Ujjak Műhelyének tevékenysége

Gálné Nagy Ildikó szövő, népi iparművész munkássága

Gyevi szóda

Gyeviek Baráti Köre

Hajdú Mihály munkássága

Halászat

Hegedűs Gábor verses kötetei

Kádár – Tóth Gyula munkássága

Kendertermesztés és -feldolgozás hagyománya Csongrád megyében

Kendertermesztés és -feldolgozás hagyománya Csongrád megyében

Lele Juliska hajószakácsnő süteményes könyve 1942-ből

Méhészet

Móra Ferenc Népszínház

Mucza Béla munkássága

Parlando Énekegyüttes

Süli András életműve

Szabadstrand

Szabó Beáta munkássága

Szalmáné Simon Éva munkássága

Szent-Anna templom

SZILÁGYI PERJÉSI KATALIN MUNKÁSSÁGA

Tarka varjú leves

TISZA PARTI HULLÁMTÉRI TANÖSVÉNY

Vámos Cukrászat

Zsibongó Néptáncegyüttes

Termelők

X