Varga Józsefné Antal Ilona hagyományokat dokumentáló és kézműves tevékenysége

Érték bemutatása:

1934-ben született Apátfalván, szülei földműves emberek voltak, akik nagy
bölcsességgel tanították gyermekeiket a házimunka, a földművelés, állattenyésztés
minden formájára. Iskolásévei alatt szerette a verseket, irodalmat, jó tanuló volt. 1956-
ban ment férjhez két fiúgyermeknek adott életet.
Az 1980-as években aktívan részt vett a helyi díszítőművészeti szakkör foglalkozásain,
ahol népi hímzésmódokat és makramézást tanultak az asszonyok. Precíz
hímzésmódjával ott is kitűnt. 2002-ben társszerzője volt a „Gyí, paci paripa” című apátfalvi népi játékokat bemutató
könyvnek, mely a Bíbic-könyvek sorozatban jelent meg, és nagy segítséget nyújt a helyi
iskolában a néprajz, népi játékok oktatásában. A könyv második átdolgozott kiadása 2017-ben jelent meg.
2000-ben kapcsolódott be a Marosvidék folyóirat szerkesztő csapatába. Néprajzi témájú
cikkeiben bemutatja az apátfalvi parasztasszonyok teendőit, a házimunkától a
gyapjúfeldolgozásig. Írt a karácsonyi, húsvéti hagyományokról, az apátfalvi népi imákról.
2000-2010-ig részt vett a helyi Szigetház programjaiban is, ahol gyerekeknek néprajzi
és kézműves foglalkozásokat tartott. 2002„Játsszunk most együtt!” címmel egyik szervezője, előadója volt a honismereti
diáktábornak Apátfalván. 2005-ben egyik kitalálója és megalkotója a „Pátfolvai Parasztolimpiának” a sportos népi
gyerekjátékok versenyének. Versenyszámok: patkódobás, gombzúgatás, csutkavár
építés, rongylabda dobás, csúzlizás, golyózás, tekézés, ugrókötelezés.
A gobelin, a makramé, a szalmafonás egész életében foglalkoztatták, idős korában lett
ezek művésze. 2004-2010-ig évente új és új tevékenységbe fogott s néhány hónap alatt
makramé technikával egész kiállításnyi új ékszert, fonatot készített.
Munkájának különös
értéke, hogy ezek az ékszerek könyvekben még nem fellelhetők, ő találta ki a mintákat,
formákat. 2006-ban az Országos Honismereti Szövetség elismerő oklevelet adományozott
Vargáné Antal Ilonának, „A honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért.”
2009-ben írta önálló könyvét Egy apátfalvi asszony visszaemlékezései címmel, melyben
életéről, családjáról ír. Édesapja édesanyja, a tanya, a föld, a falu szeretete tükröződik
írásaiból. Azonban ezeket nemcsak leírni tudja rendkívül szemléletesen keresztanyám, hanem el
is tudja készíteni, egész életében ízletesen, gusztán süt-főz, őrzi a régi ízvilágot,
technikákat, zamatokat. Ha levestésztát, tarhonyát kell gyúrni azt is megcsinálja. Máig is
főzi a háziszappant, maga meszel, gyönyörű a virágoskertje, és a veteményeskertje is.
Portáján mindig rend van, minden ragyog. Kiváló előadó is, kiállítás-megnyitókon, konferenciákon, templomokban verseket, népi
imákat, történeteket adott elő. Szeged Alsóvárosi Templom 2015. 05., Makó József
Attila Múzeum 2015. 03., Apátfalva, Csanádpalota a Marosvidék Baráti Társaság
programjain. Önálló kiállításain életművét mutatta be a közönségnek. Apátfalva, Szent Anna Napok
2009. 07., Makó, Városi Könyvtár 2006. 02., Csanádpalota