Tüdő Vince legendája

Érték bemutatása:

Az alsóvárosi eredetű, de a domaszéki Bojárhalomra szakadt, ragadványnevet is viselő Tüdő család sarjadéka Engi Tüdő Vince (1864-1922) a szegedi nagytáj híres szentembere. Orvosi tudománya és vallásos intelmei miatt az egyszerűbb tanyai, városi nép mellett a távolabbi környék bunyevácai, németjei, sőt szerbjei is fölkeresték. Főleg Mária-ünnepeken egész kocsitábor állott tanyája körül. A vidéki nép a szomszédos tanyákban kapott szállást. Tanulatlan, szegénysorsú parasztember volt ő . 4 láncnyi, főleg gyümölcsösből és szőlőből álló tanyabirtokán gazdálkodott, sokszor kellett fogadnia napszámosokat, mert a földmunkára alig jutott ideje.

Nem aggódott a holnap miatt. Istenben bízik – mondogatta -.és csak annyit dolgozik, amennyi a megélhetéséhez éppen szükséges. Valami belső megragadottsággal egyrészt örökölte a hódoltsági licenciátus hagyományt: imádkozó és oktató készséget, az alsóvárosi templom lelkiiskoláját, másfelől azt a középkorias szemléletet, hogy a betegség bűnnek következménye, a gonosznak műve, így imádság, böjt, kemény önmegtagadás és a penitencia az egyetlen orvossága. Engi Tüdő Vince tanyáján híveinek segítségével kis kápolnát épített. Ide gyülekezett közös ájtatosság végzésére a környék asszonynépe, de számos „embör”, azaz férfi is volt közöttük. Tisztelői útszéli keresztet is emeltek, ahol a Vince bácsitól penitenciába adott imádságokat végezték.

Érték indoklása:

A szegedi táj három híres, távolabbi vidékeken sem ismeretlen, szinte klasszikus szentembere Böhő Ferenc, Tápai Pista, Tüdő Vince, akik a franciskánus nuova pazzia paraszti megtestesülésének, kései magyar hírmondójának tűnnek előttünk. Életalakításukban, viselt dolgaikban különös egyvelegben jelentkezik a sámán-hagyomány, meghatározói, formálói voltak a tanyasi hitéletnek.