Tiszavirágzás

Érték bemutatása:

Az egykor Európa szerte elterjedt faj napjainkra a kontinens legnagyobb részéről eltűnt . Hazánkban, nagy tömegben már csak a Tiszában és mellékfolyóiban él. E rövid életű, tömeges násztáncot járó rovarokról, a kérészekről, már az ókorban említést tesz Arisztotelész (Kr. e. 384-322), aki Ephemeronnak, egynapinak nevezte őket. Magyarországon Marsigli volt az első, aki megfigyelte a tiszavirágozást a Tiszán.
A tiszavirág (Palingenia longicauda) a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 cm-es, a fehér farksertéivel 12 cm hosszú is lehet. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.
Egy nőstény általában 7-8000 db petét rak a víz felszínére, melyek a fenékre süllyedve kezdik meg lárvaéletüket. A lárvák az agyagos aljzatba fúrják magukat és az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Az egyedfejlődésük 3 évig tart, s közben kb. 20-szor vedlenek. A lárvák növekedése a hőmérséklettől nagymértékben függ. Befejeződése váltja ki a rajzást, mely meleg, szélcsendes időben a legzavartalanabb.
A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezebben repülő úgynevezett szubimágókká válnak, amelyek a partra repülnek és egy újabb vedlés után kezdik meg néhány órás vagy félnapos imágó életüket. A vedlés folyamata során az állat röpképtelen, így teljesen ki van szolgáltatva a rovarevő madaraknak. Az imágóvá átalakult, hosszú fartoldalékkal rendelkező hímek közvetlenül a víz felett repülve keresik a nőstényeket. A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek és levetve lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak.
Ezt követően csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak. A nőstények a lárvabőrből kibújva azonnal párzó képesek. A párzás után a nőivarú egyed a folyó felett repülve megkezdi a kompenzációs repülést. A folyó felett 5-10 méteres magasságban halad a folyásiránnyal szemben, majd távolabb leereszkedik a vízre, ahol lerakja a petéit. A peték lesüllyednek a mederfenékre, majd a kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek a következő három évben, tíz-százezres egyedszámú telepeken.
A rajzás általában szakaszokra osztható. Előrajzás alkalmával csak százával repülnek az állatok. A leglátványosabb főrajzás során milliónyian repülnek a víz felett. A rajzás nyitányaként az agyagos partoldalban élő hároméves lárvák felemelkednek a víz felszínére. Feljutásukat a kültakarójuk alatt felhalmozódó gáz segíti. A vízfelszínen bújik elő a lárvabőrből a szárnyas rovar Az utórajzáskor csak néhány tucatnyi állattal találkozhatunk. A tiszavirág rajzása az esti órákban kezdődik és körülbelül három órán át tart. A rajzás a késő délutáni, esti órákban, kb. 18-21 h között zajlik.
Ökológiai jelentősége: A látványossága mellett a Tisza kivirágzásnak ökológiai jelentősége is van. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. De a hajdani parasztgazdák is kihasználták a táplálékbőséget állataik takarmányozására. A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.
Tiszavirágzás egyedisége Európában: A tiszavirág az 1900-as évek első harmadában kihalt Nyugat-Európából, és Közép-Európában is jelentősen lecsökkent az állománya. Tömegesen mára csak főleg a Tiszában találkozhatunk vele, holott Skandinávia és a mediterrán területeket kivéve egész Európában közönséges fajnak számított. Egyedszámának ilyen drasztikus lecsökkenésében szerepet játszott a klíma változása, de elsősorban az antropológiai hatások okolhatóak, úgymint a folyószabályozások, meder átalakítások, folyópartok műanyagos partvédelme, folyók szennyezése.
/Forrás: Andrikovics Sándor – Thomas J. Fink – Cser Balázs – Tiszavirág monográfia; Szolnok 1992/
Tiszavirágzás Csongrádnál: Csongrád Nagyréti Természetvédelmi terület fontos jelentőségként szerepelteti. A Tisza folyó június közepén érdekes eseménnyel lepi meg az erre látogatót. Ekkor látható ugyanis a Tisza virágzás, amely az országban egyre ritkább. A Tisza virágzás legjobban a pontonhídról figyelhető meg-a rajzás késő délután (17 óra) és naplemente közé esik,amely általában csak derült és szélcsendes időjárási körülmények mellett jelentkezik.