Szobrok

Érték bemutatása:

Az emberi civilizáció kezdeteitől a kép és a szoborkészítés volt a vizuális kreativitás két fő megnyilvánulása. A képkészítés sokáig egyenlő volt az illékonysággal, a rajzok eltűntek, a képek lassan elpusztultak. Ezzel szemben a szobrászat, tartóssága miatt, könnyedén túlélhette a jelent. Ez különös jelentést adott a szobrászatnak, és ami egy közösség életében fontos volt, amiről nem volt szabad megfeledkezni az utókornak, abból szobor lett. Egy, a múlandóságnak ellenálló, nemzedékeken átívelő, fáradságosan előállított, nagyméretű, jövőnek szánt történelmi jel, egyszóval: monumentális tény.
Egy szobor egy múlandó üzenet maradandóvá tétele, tartós anyagba való transzponálása. A szobrászat az élettelen testtel való foglalatosságra vezethető vissza, a halott szoborrá balzsamozva esetleg mindörökké, de élettelen tárgyként maradhat fenn. A szobrászat a halandónak csupán a formáját tudja megőrizni,emlékeztetőként, hogy a hozzá köthető tartalom fennmaradhasson. És mivel általában emberábrázolásról volt szó, kijelenthetjük, hogy a tartós anyagból való álló emberalak készítés jellemezte, és bizonyos mértékben jellemzi ma is a szobrászatot. Minden szobor a múltból a jövőnek szóló üzenetnek tekinthető. A Sándorfalva főterén álló szoborpark szobrait településünk szülötte, díszpolgára, Kelemen Kristóf alkotta.

Érték indoklása:

Sándorfalva főterén álló szobrokkal településünk lakossága nagy magyaroknak adózik tiszteletével. Történelmünk elválaszthatatlan része, kulturális örökségünk egyik pillére.