Szatymazi temetődomb

Érték bemutatása:

A község értékeinek sorát a, a szatymazi temetődomb nyitja, mely több ezer éves magaslata a tájnak – egy i.e. 2000 körül emelt bronzkori sírhalom, kurgán. A temetkezési szokások is a helyei adottságokhoz igazodtak. A tanyákról sokszor nem vitték be a halottat a városba, hanem csak a Szatymazi-halomhoz, ahol ma is van a szatymazi temető. 1832-ben a hatóság tiltotta a temetkezést a szatymazi Nagyhalomnál, de sikertelenül. Ebben a városi temetkezés nagyobb költségein kívül az játszhatott szerepet, hogy a temető, az ősök nyughelye, így fontos kapcsot jelentett a tájban gyökerezéshez, az otthonteremtéshez.
A 20. század elején a szatymaziak Balástyán temették el halottaikat, de ez messze volt a szatymazi tanyák többségétől. A mai temetőt 1927-ben szentelték föl. Kijelölték a díszsírhelyeket, továbbá a csecsemők, a halvaszületettek és az ön-gyilkosok helyét. Mivel a temető a községtől szokatlanul távolt esik, csak a halottkultusz színhelye. Temetésen és halottak napján kívül e helyen nem volt közös szertartás. A halottat a házban ravatalozták föl, s onnan vitték lovas kocsival a távoli temetőbe. A temetői lélökharang akkor szólalt meg, amikor a harangozó megpillantotta a halottas kocsit. Temetés után a tort a háznál tartották.

Érték indoklása:

Kultúrtörténeti jelentőségén túlmenően olyan ősi növényzettel rendelkezik, melyben megtalálható a fehéres csüdfű, a macskahere, a taréjos tarackbúza, a csuklyás ibolya, a csattogó szamóca, a kunkorgó árvalányhaj. Nyílik itt a törpe nőszirom, valamint az illatos kakukkfű. A kurgán-kultúra vagy kurgán-művelődés a Kárpátoktól, sőt a Tiszától majdnem a Bajkálig – a Minszki-medencéig – terjedő nagyjából bronzkori óriási művelődési kör volt, nagyon sok régészeti kultúrát foglalt magában, amelyre jellemzőek voltak a kurgánok különböző formái. Kialakulása régészetileg jól megalapozottan az i. e. 3. évezredre tehető. A kurgán egy egyszerű gödör, amelynek alján helyezték el a halottat gyékénybe, szőnyegbe tekerve, esetleg koporsóban, általában zsugorított helyzetben, ritkábban háton fekve, előfordul háton fekvő helyzet felhúzott lábakkal (békafekvés) is. Néha edényeket, eszközöket, fegyvereket, ékszereket raktak mellé. A gödröt gerendákkal, pallókkal, ritkán kőlapokkal fedték be, majd erre felhalmozták a kurgánt. A halott mellé gyakran vörös festéket szórtak, vagy az övére erősített bőrzacskóba tettek ilyen vasoxid-alapú festéket. A kurgán-kultúrát ezért okkersíros kultúrának is hívják. Ritkán megvannak azok a kőből faragott, férfit ábrázoló sírsztélék is, amelyeket a kurgán tetejére raktak. Ez utóbbiak mutatnak párhuzamot a mükénéi aknasírok sztéléivel.