Plohn Illés és Plohn József fényképész munkássága és hagyatéka

Érték bemutatása:

Hódmezővásárhely első fényképész műtermét 1869-ben alapította Plohn Illés (Arad, 1833 – Hódmezővásárhely, 1911.). A műterem irányítását 1887-től fia, Plohn József veszi át, aki egészen 1944-ben bekövetkezett deportálásáig üzemelteti azt. Plohn Illés számos belföldi kiállításon érdemelt ki elismerést fotóival, az 1874-es londoni kiállításon a korabeli vásárhelyi gazdaságokról készített képeivel első díjat nyert. Az 1879-es szegedi árvízről készült fotói kiemelkednek a hasonló témájú sorozatok közül. Rendszeresen készített fényképeket a fejlődő Vásárhelyről, megörökítette az itteni emberek mindennapjait. Közgyűjteményekben több mint száz képét őrzik.
A legismertebb vásárhelyi fényképész, Plohn József Ábrahám 1869. július 7-én született Makón. Édesapja Plohn Illés, édesanyja Kugler Amália, három testvére Eleonóra, Gyula Henrik és Béla. A család 1870-ben költözött Hódmezővásárhelyre. Plohn József az 1879/80-as tanévtől az 1882/83-as tanév végéig a református főgimnázium tanulója volt. A gimnáziumi tanulmányai befejezése után édesapja műtermében sajátította el a fényképezés alapjait, majd két évig tanult Koller Károly császári és királyi udvari fényképész fővárosi műtermében. Betegeskedő édesapjától 1887-ben átvette a műterem vezetését. 1890-91 fordulóján katonai szolgálatát töltötte. 1892. június 28-án feleségül vette Hirn Fannit, akivel annak 1937 júliusában bekövetkezett haláláig élt együtt. Tanulmányúton járt Münchenben, Firenzében, Rómában, Párizsban. Párizsi tanulmányútjáról, ahol a „fényképészet és a czinkográfia legújabb vívmányait, … az opál-képek, valamint a platina-képek készítési módját”sajátította el 1894 márciusában érkezett haza.
Az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon „az alföldi népéletet és mezei gazdálkodást ábrázoló” fotókkal Plohn Illés és József I. díjat és a millenniumi nagyérmet nyertek. A kiállításon Ferenc József személyesen is gratulált Plohn Józsefnek. A Plohn-műteremben az 1880-as évek végétől megfordult Tornyai János, Iványi-Grünwlad Béla festő, Kallós Ede szobrász, 1892 nyarán László Fülöp festőművész, majd az 1900-as évek elejétől Pásztor János szobrász, Rudnay Gyula, Endre Béla és Várady Gyula festők, Kiss Lajos a későbbi néprajztudós, később Koszta József és Vén Emil festők. 1902 kora őszén a Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum felhívására lefényképezte a még élő vásárhelyi 48-as honvédeket, 89 db üvegnegatív szélére felírta a felvételen szereplő honvéd nevét is. Az 1890-es években és az 1900-as évek elején közel háromezer felvételt készített Hódmezővásárhelyen és környékén a tanyákról, a gazdasági épületekről, a lakóépületekről és azok berendezéseiről, a fazekas termékek előállításának teljes munkafolyamatáról, különféle mesterségekről, mint például a takács, a méhész, a halász, a mézeskalács készítő. Megörökítette az állattartók és földművelők munkáját, a subák és textilek hímzését, esküvői szertartásokat, gyermekjátékokat, de még a temetői fejfákat is.
Az elkészült felvételek egy részét az 1904 augusztusában megrendezett Ipari és Mezőgazdasági kiállításon mutatta be. Itt állította ki 41 darabból álló fényképsorozatát is, melyen „tiszta magyar fajból válogatva, a vásárhelyi férfiak és nők tipikus alakjai” szerepeltek. Az antropológia felvételek mellett „ott látjuk a város minden nevezetesebb részét, épületeit, utczákat, a kanyargó Tisza partjáról hangulatos tájképi részleteket, a határ minden részéről tanyákat a rajtuk folyó mezei munkák csaknem mindenikével, szőlőskerteket, sétálóhelyeket stb.” megörökítő felvételeit is. A kiállításon bemutatott néprajzi tárgyakat Tornyai János kérésére szintén lefényképezte. Szeremlei Sámuel megrendelésére számos felvételt készített a Hódmezővásárhely története című monográfia 4. kötetéhez. Az 1913 augusztusában dr. Kenéz Sándor szerkesztésében megjelent Tanyai Újság az aratás fázisait bemutató 8 képe mellett egy tanyaudvart és egy, a vásárhelyi öreg gazdákat ábrázoló műtermi fotóját is közölte.
1911-ben, édesapja halálát követően kiváltotta az iparengedélyt és így hivatalosan is átvette a műterem működtetését. Az első világháborút követően nehéz helyzetbe került, egyrészt a lehetőségeinél több hadikölcsön jegyezése miatt, másrészt a fizetőképes kereslet csökkenése és a konkurencia erősödése okán. Anyagi helyzetének javítása érdekében 1922 során az összegyűjtött anyagot egy 6 részesre tervezett, a „Képek a nagy magyar alföldi népéletből” című fotóalbumba kívánta megjelentetni. A teljes, 6 sorozatból álló albumot nem sikerült kiadni, azonban a szegedi múzeum 1927-ben megvásárolta az első sorozat egy példányát, majd ezt követően Hódmezővásárhely városa 1929-ben a néprajzi múzeuma részére vásárolt az idős mestertől kb. 300 darab fényképet A Plohn gyűjtemény manapság közel háromezer üvegnegatívból és fényképből áll.
A Plohn hagyaték, és azon belül a 48-as honvédportrék a múzeum egyik legismertebb gyűjteménye, a nyolcvanas évek elejétől közel 60 belföldi kiállításon mutatták be őket. A honvédportrék számos képzőművészt is alkotásra ihlettek, többek között Rátonyi Józsefet, Fodor Józsefet, Nagy Elődöt, Balogh Gyulát és Székelyhidi Attilát. 1994-ben Szenti Tibor, Varsányi Péter István közreműködésével, elkészítette az Ükunokák című kétrészes dokumentumfilmjét, melyben a szabadságharc résztvevőinek ükunokái mesélnek az őseikről, arról, hogy számukra mit jelent 1848 öröksége, milyen történetek hagyományozódtak generációról generációra a családjukban. A Tornyai János Múzeum és a Németh László Városi Könyvtár együttműködésének köszönhetően 2007-ben digitalizálásra került a teljes Plohn hagyaték. A digitalizált fényképek felkerültek a Hódmezővásárhelyi Elektronikus Könyvtárba és az Országos Széchenyi Könyvtár Képkönyvtár gyűjteményébe. A gyűjtemény egy része megtekinthető a Tornyai János Múzeum honlapján is.

Érték indoklása:

A Plohn műterem 75 éves fennállása alatt Plohn Illés és József olyan értékes örökséget hozott létre, amely feltétlen érdemes a megőrzésre. A két fényképész amellett, hogy portré és esküvői fotók százait készítették a vásárhelyi emberekről, rendszeresen járták Hódmezővásárhelyt és környékét, megörökítve a mindennapi élet történéseit, dokumentálva azt a kortársaknak és az utókornak is. A mai ember számára különösen értékesek a gabonatermesztéssel, állattartással, a mára már átalakuló kismesterségekkel – különösen a fazekassággal – kapcsolatos képek. Az üvegnegatívok megőrizték a 19. és 20. század fordulójának vásárhelyi hangulatát, számos épületről ma már csak ezek az emlékek maradtak ránk. A gyűjtemény folyamatosan bővül, a Tornyai János Múzeum kiemelt feladatának tartja mind Plohn Illés, mind Plohn József fotóinak gyűjtését.