Pádi István

Érték bemutatása:

Az ügyes kezű sándorfalvi iparosemberek olyan képviselője Pádi István, aki kedvtelésből úgy próbálkozott a fafaragással, hogy jellegzetes, egyedi műtárgyakat sikerült alkotnia. Hódmezővásárhelyen született 1928-ban, ott járt iskolába és tanult műbútorasztalosságot, majd rövid budapesti és szegedi munkálkodás után. 1953-ban telepedett le Sándorfalván családot alapítani. Az építőiparban talált munkát, előbb a megyei építővállalat sándorfalvi részlegében, majd a Dél-magyarországi Építő Vállalatnál, ahol az 1962-ben megszerzett ács szakképesítésével később oktatta is a szakmát.

Több vállalati elismerésben, köztük 1962-ben kiváló dolgozó kitüntetésben is részesült, ám számára a megbecsülés egyik legfontosabb jele az volt, hogy 1965-ben Szegeden, a munkahelyén rendezett hobbikiállításon bemutatták fafaragásait.Kedvtelésből, a családtagoknak ajándékozás, kedveskedés szándékával kezdett faragni az 1960-as évek elején. A környezetében, a Fehér-tón élő madárvilág volt a „modellje”. Vonzotta a természet, rengeteget figyelte a madarakat, rajzolta. s később fából „megfaragta” őket. Kezdeti munkáin még robusztusabbak a fácánok, az égnek fordított fejű, hosszú csőrű vízimadarak, de már érezhető rajtuk a későbbiekre jellemző kecsesség. Az 1980-as évekre nagy műgonddal megmunkált madárfigurái szinte légiessé válnak. Kedvencei, a hosszú lábú gémek, kócsagok mellett ekkortájt farag cápahalat, lepkehalat is. „Pihenésképpen” készít intarziás dobozokat, szépen faragott lámpákat is. A népi művészösztön azonban 1996-ban bekövetkezett haláláig legpregnánsabban a madárfaragásokban jut kifejezésre Pádi Istvánnál. Sándorfalván 1996-ban, a falunapon, a művelődési házban rendezett kiállításon mutatták be alkotásait.