Skip to main content

Ősi cigány mesterségek

Érték bemutatása:

A századforduló környékén az apátfalvi cigányság sajátos kultúrájával, identitásával, életformájával, társadalmi hovatartozásával különült el a paraszti falutól a Maros folyó árterében a „Bodrogban”. A korabeli feljegyzések így írnak rólunk „Menjünk ki a község abba a részébe ahol a magyarokat arra kényszerítette a szegénység, hogy ütött-kopott kis házaikban a fáraó letelepedett ivadékaival keverten lakjanak. Piszkos és rendezetlen viskókban lakik itt a cigányság. Nem sokan vannak, de azért hangos tőlük az utcának nevezett valami, amelyen poshadó vizes árkok közt, kerítés nélkül húzódnak meg az össze-visszaálló, kívül-belül meszeletlen piszkos viskók.” A nagy marosi árvíz 1932. évben elöntötte a Bodrogot a cigányság új lakóhelyéül az „Új telepet” jelölték ki. Később az utca nevet is kapott, melynek neve: Csokonai Vitéz Mihály. Fontos megemlíteni, hogy a cigányság nem egységes társadalmi alakzat, hanem olyan jelentős etnikai csoportból áll, mely csoportok egymással ez idő tájt merev házasodási, endogám kört alkottak, melyhez tapadt a társadalmi kapcsolatok esetlegessége és merev elhatárolódása is.
A „cigányság legnagyobb csoportját a magyar anyanyelvű, magyar cigányok alkotják, akik részben zenélésből, részben sármunkából – vályogvetés, – tapasztás,- kemencekészítésből-valamint mezőgazdasági napszámos és bérmunkából tartották fenn magukat. Arányuk meghaladja a 70%-ot.” Ehhez az etnikai csoporthoz tartozott az apátfalvi cigányság, akik télen zenéltek (1873. január 6-i keltetésű „folyamodványukban” kezdeményezték a főszolgabíró felé, hogy a Gazdakörben zenélhessenek), nyáron pedig tapasztottak és vályogot vertek. A tanyai és falusi lakosság kedvelt építési anyaga a vályog volt. Ezt bizonyítják az 1920. évi népszámlálási adatok. A magyar lakosság 1400 házban lakott, melyek közül csupán 22 készült téglából, 1236 tisztán vályogból vagy sárból épült. A századforduló környékén és ezt megelőzően még a középületeink is ebből épültek. Ilyen épület volt a Sinka iskola, amely lebontására került (2015) és helyén a mai kornak megfelelő modern sportcsarnok épül. Az 1923-33- as nagy gazdasági válság vége felé egyre nagyobb igény merült fel ezen építőanyagok iránt. Apám és még nagyon sok apátfalvi cigány ember felismerte a növekvő igényt és családi vállalkozásban vályogot vetettek. Ha nagy volt a kereslet a téglára a családok gyermekei is besegítettek. A vályoggyártásnak gyermekként a hozzám hasonló korú társaimmal én is részese lehettem.

Érték indoklása:

A szalmás törekes sár népi építészeti felhasználásának legelterjedtebb formája a vályogvetés, illetve a vályogépítkezés és ehhez kapcsolódó szakipari tevékenységek a sármunkák voltak. Maga a vályog több ezer éves múltú építőanyag. Az időszámításunk előtt második évezredben, Mezopotámiában a fejlett kultúrájú Babilonban és Ninivében, részint vályogból, részint égetett téglából építkeztek. Az egri püspöki uradalom 1770-ben írja elő új házak építéséhez a „mór tégla”vagyis a vályog alkalmazását, amiből az következik, hogy korábban a népi gyakorlatban ritkán fordult elő. A „fáraó ivadékainak” vagyis a cigányságnak volt-e köze az ősi mesterséghez? Valószínű, hogy igen. Nemcsak kitűnő zenészek, hanem a sármunkák specialistái is voltak. Kezük nyomán épülhettek meg a falusi és tanyasi lakóházak, középületeink, a helyiségek fűtésére a kemencék. A házak állaga a tapasztással javult, a hófehér meszeléssel pedig szépült. Igényes munkájuk által a paraszti közösségben az apátfalvi cigány embereknek presztízsük is volt mindenféle tekintetben. Megbecsült tagjai voltak a falu társadalmának. Rajtuk keresztül a mai cigány nemzedék integrációját nagyban elősegítették példamutatásukkal. A sárművességből gyarapodni nem lehetett, de a cigány azt csinálta, amihez értett, volt mindig munkája és el tudta tartani népes családját.

Járás: Makói járás

A nemzeti értéket nyilvántartó adatbázis megnevezése: Apátfalvi Települési Értéktár

A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Apátfalva

Irányítószám: 6931

Érték szakterülte kategória:

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): Szuhai Péter: Cigányok a falu társadalmában Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata 1990 Magyar Néprajz III. anyagi kultúra 2. kézművesség/SÁRMUNKA-MEK Vályi András (Miskolc 1764-Pest1801vályog) Tóth Ferenc: Település, építkezés, berendezés, építészet MTK TK Kisebbségkutató Intézet: Magyarországi cigányság története (1758-1999 év között)

Ősi cigány mesterségek 1kép
Ősi cigány mesterségek 2kép
Ősi cigány mesterségek 3kép
Ősi cigány mesterségek 4kép
Ősi cigány mesterségek 5kép
Ősi cigány mesterségek 6kép
X