Őshonos cigája fajta juh tenyésztése Csanádpalotán

Érték bemutatása:

A világon minden országnak (így Magyarországnak is) vannak őshonos háziállatai. Őshonosnak nevezzük azokat az állatfajtákat, amelyeket abban az országban évszázadok óta szinte változatlan formában tenyésztenek, így megőrizték ősi küllemi vonásaikat, genetikai tulajdonságaikat. A Magyar Országgyűlés a régi magyar állatfajtákat 2003-ban nemzeti kinccsé nyilvánította az alábbi indokokra hivatkozva: Az állam felkarolja a régi magyar állatfajták tenyésztését. A megőrzés állami feladat ugyan, de a régi magyar tenyésztett fajták nemzeti kinccsé nyilvánítása a szakmai civil szervezetek és magánszemélyek összefogására buzdít. A régi magyar állatfajták esztétikai értéket is képeznek, a bennük rejlő génvagyon gazdasági jelentőséggel bír. A nemzeti kinccsé nyilvánított állatfajták közé tartozik többek között a cigája juh is.
Az Őshonos cigája „Közepes- vagy nagy testű juh. A feje középnagy, az anyák feje elég száraz, a kosoké aránylag szélesebb és durvább. Az orrhát az anyákon enyhén, a kosokon kifejezettebben domború. Az orron enyhe tűzöttség előfordulhat. Az anyák szarvtalanok, vagy sarló alakú szarvat viselnek, a kosok egy része szarvatlan, másik részük másfél körívet leíró erős, csigás szarvat visel. Szürke a köröm valamint a szarvalt egyedek szarva is. A fejtető enyhe átmenetet képez a homlok és nyakél között. Az ajkak közepes finomságúak. A szemek nagyok sötétek és igen élénkek. A fülek közepesen hosszúak és vízszintesen hordottak. A nyak közepesen izmolt és ráncmentes, a vállak jó kötésűek, a mar közepesen széles és izmolt. A hát és ágyék egyenes, aránylag hosszú és közepesen izmolt. A törzs a fiatal korban jól táplált egyedeknél hosszú, mély és dongás. A has a kosoknál hengeres, míg az anyáknál terjedelmesebb. A far enyhén lejtős, közepes hosszúságú, szélességű, izmoltságú, sokszor csapott. A csontozat erőteljes. A tőgy jól fejlett. A végtagok a törzshosszhoz képest aránylag rövidek és mérsékelten izmoltak. A hegyi változat alacsonyabb, de dongásabb, és rövidebb lába miatt zártabb benyomást kelt.
Az alföldi változat ezzel szemben méretesebb, szellősebb. A fej és a lábak feketék, sötétbarnák vagy barnák. A bőr tömör, rugalmas, enyhén pigmentált vagy hússzínű. A száj nyálkahártyája és a nyelv palaszürke. A bunda fehér, fürtös szerkezetű, tűzdeltség előfordulhat. A bárányok színe homokszürke, sárgásbarna vagy sötétbarna színűek, de rövidebb-hosszabb idő múlva mindegyik bundája kifehéredik. A bunda a fejet (a pofa kivételével), a nyakat és a törzset is fedi: lenyúlik a lábtőig, illetve a csánkig (gyakran azonban csak az alkar és az alcomb feléig), illetve ráterjed a hasaljra. A kosok nyírósúlya 4-5 kg, az anyáké 3-4 kg, 8-10 cm fürtmagassággal. A gyapjú finomsága 28-36 mikron.” Csanádpalotán Szikszai István Lajos ötödik generációs juhász, családja több mint 200 éve cigája juh tenyésztésével foglalkozik. István már kisgyermekként juhász szeretett volna lenni. Neki az volt a nyaralás, hogy kimehetett Nagylakra a nagybátyjához és segíthetett neki a birka körül. Télen is ment vele legeltetni, így tanulta meg a téli legeltetés titkait is. Amiért ennyit segített neki – mindössze 9 évesen – megkapta tőle az első birkáját, amit Nagylakról madzagon vezetett haza. Ezzel a cigájával (Nagy Marisnak nevezte el) kezdte el a juhászatot. István vándorló juhászatot folytat több évtizede. Az évek alatt megtanulta, hogy “nem a pásztor neveli a jószágot, hanem a jószág neveli az embert, mert az az úr és te vagy a szolga.”
A Csanádpalota határában tartott cigája állomány törzstenyészet, ami a nemzeti cigája génbank része. A Szikszai család extenzív, külterjes állattartással foglalkozik, vagyis télen a tanyában (supában) van az állomány, tavasztól őszig pedig kinn a határban legeltetnek. A család cigája-tenyésztési fő profilja mindig is a tejtermelés és a bárányszaporulat vágóra való eladása volt. A fejés öt hónapig, áprilistól – augusztusig tart. A cigája juhtejből juhsajtot, gomolyát, édes és erős túrót állítanak elő. A bárányok többségét néhány hónapos korukban, húsvét előtt adják el. Néhány állat megmarad továbbtenyésztésre is. Hagyományőrző indíttatással tenyésztik és fejlesztik a cigája állományt. Fiával, Szikszai Balázs Istvánnal közösen gazdálkodnak és tenyésztik az őshonos cigája juhokat.

Érték indoklása:

A cigája juh őshonos, magyar háziállat-fajta, híressé tette a csanádpalotai Szikszai Istvánt. Állományával, tenyésztési eredményeivel, tenyésztési munkájával hozzájárult a juhtenyésztés fejlődéséhez, jobbításához. Az évek során több elismerésben részesült: 2000. augusztus 16 - Aranykoszorús Gazda - (Magyar Köztársaság Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) 2002. IX. Alföldi Állattenyésztési Napok – Különdíj - (Hódmezővásárhely)  2003. április 25-27. - Jubileumi emlékérem 2003. X. Szent György Napi Juhászverseny - Különdíj (Tej Szakbizottság Hódmezővásárhely) -  2005. XII. Alföldi Állattenyésztési Napok - Juhtenyésztés III. díj (Hódmezővásárhely) 2006. november 10. - Arany Jelvény - (Vet-Nutrion Bt. Budapest)  2010. szeptember 25. Schandl József díszoklevél (Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség, Kaposvár). A sokoldalú juhászember munkájáról a Duna televízió egyik dokumentumfilmjében láthatunk képes összefoglalót. Forgatott már nála a TV2 is. 2015-ben saját gyűjteményéből származó tárgyakkal, családi fotókkal részese lehetett a „Pásztor nemzedékek, avagy az alföldi pásztorok világa” című kiállításnak (Makó, József Attila Múzeum). Szikszai István évtizedeken átívelő állattenyésztési munkáját fia, Balázs folytatja, aki az állattartáson túl továbbviszi a hagyományt és az értékrendet is.