Nepomuki Szent János-szobor

Érték bemutatása:

Mikor 1820-ban kiöntött a Maros, Apátfalván egy egész utcát elpusztított, csupán nyolc ház maradt épen. A község lakói védekezésül magas töltést építettek, a folyó közelében álló házakat pedig elbontották. Nepomuki Szent Jánosnak – akinek tisztelete igen erős a vidéken –, a vízenjárók védőszentjének ezt követően, 1824-ben állíttatott szobrot egy helyi módos asszony, Kerekes Apollo, mint azt a szobor talapzatának felirata hirdeti. A szobrot védő, kupolás kőbaldachint 1930-ban építtették, addig egyszerű nádfödél védte a szentet az időjárástól. A kőbaldachin négy téglapilléren áll, a templom felé eső bejáratát lécekből rótt rostély zárja, míg három oldalán tégla mellvéd övezi. A tető „szabályos csonkagúla” alakú, cseréppel fedett, csúcsán zsalugáteros ablakdíszekkel ellátott, cserépfedeles tornyocska áll. A tető szegélydeszkáit csipkézett, fűrészelt díszítés szegi. A szobor a baldachin közepén, alacsony talapzaton áll. (Jelenleg restaurálás alatt.) Az építmény nyújt fedelet a kisméretű, díszes lélekharangnak, amelyet halálesetkor kondítanak meg: másként a férfi, másként a nő halott tiszteletére. Az apátfalviak a lélekharang hangjára ma is megállnak az utcán, még a kerékpárról is leszállnak, s nem mennek tovább, míg meg nem tudják, kiért szól.
A Nepomuki Szent János-szobor az Úrnapi körmenet egyik stációja is. 1963 óta műemléki védettséget élvez, felújítása 2014-ben pályázati támogatással valósult meg.

Érték indoklása:

A szobor egyike a 19. század elején állított, naív szentszobroknak, amelyek állják az idő próbáját és ma is fontos szerepet töltenek be a község vallási életében, szertartásaiban.