Népi imák Csanádpalotán

Érték bemutatása:

Elsőként Kálmány Lajos (Szeged, 1852-1919 néprajzkutató, pap) figyelt fel a nép ajkáról hangzó különös ősi szimbólumokat használó imákra. „Magyarpécskán volt káplán, ott kezdte népköltészeti gyűjtését. Kálmány Lajos Csanádpalotán is volt pap, a nép parasztpapnak hívta. Néprajzi gyűjtéseit itt is folytatta. Ő kutatta a Boldogasszony szerepét a naív hitvilágban. Másképpen vallásos népköltészetnek is hívjuk. Bálint Sándor (1904-1980 néprajzkutató) munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi vallásosság kutatásában. A közelmúltban a faluban Polner Zoltán (1933-2017 író, költő) a népi vallásosság kutatója gyűjtött többször is, kedvenc települése volt Csanádpalota. Asztalos P. Kálmán (1905-1989 néprajzkutató) is feljegyzett több népi imádságot, amelyek ma már csak foszlányokban, fedezhetők fel.
A népi imádságok keletkezése: Az egész magyar nyelvterületen megtalálhatók, s nem kötődnek vallási irányzatokhoz. Fontos jellemzőjük, hogy szájhagyomány útján terjedtek, századokon keresztül elkerülték az írásbeliséget. Keletkezésük olyan korra utal, amelynek egyrészt központi gondja a rontástól való félelem, az ellenük való védekezés; másrészt a támaszkeresés, biztonságszerzés a védtelenségben. A népi imák jellemzői: A népi imádságok elsősorban otthoni, családi használatra szánt alkotások. Az esti-reggeli közös imádkozás térden állva történt, a szoba szent sarkában tartott szentképek, sok helyen házioltárok előtt. Legtöbbször a nagyszülőktől tanulták meg az utódok. Egyéni imádságok voltak, nem kötődtek különleges alkalmakhoz, nincs elmondásuknak megszabott rendje, rítusa. Lazán összefüggő képsorok, a vallási történetek látomásszerű kivetítése, szimbólumok használata és a közvetlen hang jellemzi az imaszövegeket.
Az imádságok központi témája a bibliai Kálvária-jelenet. Érdekes a megközelítése a témának, hiszen nem Jézus szenvedését ábrázolja elsősorban, hanem Mária anyai fájdalmát fia elvesztése miatt. Ez a téma közel állhatott az egyszerű emberek érzéseihez is. Fontos jelképe a szövegeknek Jézus lehulló vére, amit az angyalok fognak fel aranytányérban vagy aranykehelyben. „Kakas szól, Máris kelj föl, kelj! Megfogták a Szent fiadat a zsidók, Keresztre feszítették. Három csepp vére elhullott. Az angyalok fölszedték, Mennybe vitték, kehelybe tették, Aki ezt az imádságot este, reggel elmondja, velem lesz a Paradicsomban. Amen.” „Én löszök búslátó anya mikor Jézus búcsúzott a Szűzanyátú, Ēgyütt az Ő szenvedő órája, Anyám, én most már elmögyök, Mögyök, mer ē-gyütt az órám, Akkor a Szűzanya zokogott: Én is mögyök fiam. Nem anyám, nem anyám, Majd ha a kakas kukorékol hármat, Akkor gyere, mer akkor kezdődik a szenvedő órám, Oszt akkor, akkor ment a Szűzanya, Találkozott ahogy ott sírva, zokogva ment keresni Szent Fiát Szent Lukács evangélistával. Oszt akkor mondta: Szent Lukács evangélista, Nem láttad szerelmes Szent Fiam? Ártatlan Jézusom? Óh anyám, óh anyám, Menj el, menj el, A fekete főd színe alá Kálvária hegyére a fekete fődre, Ott ütik, verik, Vérrel verejtékezik, Ecettel, epével itatják, Köpdösik, megcibálják, Még a csőcselék is körülfogta, Oszt kiabálták: meg van a rabbi, meg van a rabbi! Jézus mikor már nem bírt, annyira el vót csüggedve, Hogy csak a vér ömlött belőle, A Szűzanya amikor odament, Még akkor élt, fönn a kërësztën, Akkor azt mondta a Szűzanya Jézusnak, Fiam, fiam, én azt gondoltam, Të löszöl búslátó fiú, Én löszök búslátó anya, Akkor Jézus leszólt a körösztrül: Anyám, jó anyám, Hirdesd a népek között. Aki ezt az imát háromszor elmondja, Röggel fëlkeltibe, Este lefektibe, Megüdvözítöm, velem lössz a paradicsomban, Mindig élni fog. Paradicsomba csöndítöttek, Az angyalok örvendöztek, Kitötték az Úr koporsóját, Körülfogták a szent angyalok, ott imádták, Szűz Mária ott hallgatta, Hogy az angyalok szedték össze Jézus vérit, Az anya könnyivel. Ahogy a Szűzanya sírt, úgy hullott bele a könnye a Jézus véribe, Az angyalok összeszödték, Aranykehelybe helyezték, A főoltárra tették, Akkor a Szűzanya mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, Szent fiam szavát, Aki ezt az imát háromszor lefektibe, Háromszor fölkeltibe elmondja, Megüdvözítem és halált nem lát, Velem viszem a paradicsomba. Ámen.”
”Csendben száll le már az este, elvégeztük a munkát, minden egyes kedvesimnek édes Jézus jó éjszakát. Maradnék még, de várnak otthon, szent szívem búcsúzik már, de itt hagyom a szívemet, édes Jézus jó éjszakát.”

Érték indoklása:

A csanádpalotai népi imák a lakosság ősi vallásosságának megnyilvánulásai. Több család is őriz még néhány soros imát, mely írásos formában nem olvasható sehol, valaha a nagyszülőktől tanulták, ám mára már lassan feledésbe merülnek. Ősi nyelvezetük, szókincsük a szavak közül kiérződő naiv hit megőrzésre érdemes.