Népi építészet Apátfalván

Érték bemutatása:

Utcakép Az eredetileg folyó menti település képe a Maros szabályozásával erősen megváltozott. (utolsó átvágás 1871-ben történt) Azok a Maros folyása szerint igazodó utcák, melyek az utolsó település legelső ideköltözöttjeinek házaiból verődtek össze, nyom nélkül eltűntek. Ma a térkép tipikus mérnöki falu benyomását kelti. De hogy a település magja kétségkívül a Maros mellett volt, bizonyítja az is, hogy maga a templom, amely rendszerint a község közepén áll, ma a Maros holt ágához legközelebb eső utcában van. Alapanyagok Mivel az alföldi nép nélkülözi a két legfontosabb építőanyagot, a fát és a követ, a lakosság kénytelen a síkság építőanyagával, a sárral, náddal, vesszővel építkezni. Ezt az építési módot hosszú évszázadokon keresztül gyakorolták, tökéletesítették. Az alföldi nép az ősi idők óta és az 1900-as években is számtalan változatban építette a sárfalat. A sarat kötőanyag nélkül nem használták soha.
Minthogy a sár ingyen állt rendelkezésre, a kötőanyagot is a természetből vették, nádat, fűzvesszőt, szalmát, töreket, pelyvát. Ezt variálják úgy, hogy a legtartósabb fal legyen belőle. Kapuk Két kapun lehetett bejutni a telekre. Gyalogosan a kiskaput használták, lovaskocsival a kétszárnyú fából készült kaput. A fából készült kapukat anyagi helyzetüknek megfelelően díszítették. Újabban vaskaput, lemezkaput állítanak. Lakóépület A lakóépület vertfalból, vagy vályogtéglából készülhetett. Az alföldi nép a házát régen csaknem kizárólag náddal fedte.
Egy nádtető javításokkal száz évig is megtette. Ha benőtte a moha, nem volt baj, mert a kiszáradt moha az esőből igen sokat fel tudott szívni, de nem adta tovább a vizet a tetőnek. Az Alföldön elterjedt a nyeregtető, a két végén oromfallal. Az utca felöli oromfalat Apátfalván fűrészelt deszkákból állították össze. Minél gazdagabb volt valaki, annál díszesebb volt a házának oromzata. A helyiségek berendezése: Szinte minden berendezési tárgyat, bútorokat vagy maguk fabrikálták, hímezték, vagy örökölték a dajkájuktól, kapták a lakodalomkor, vagy helyi mesterektől vásároltak. Itt is a vagyoni helyzetnek megfelelően a módosabbak rendeltek butellát, bútort maguknak, egyedi írással, dísszel. A ház berendezésénél a tisztaszoba esetében lehetett megfigyelni az erőn felüli pompára törekvést. Pl a felvetős ágyak hímzései, a párnák nagy száma, ami pedig csak dísz volt, nem használták soha. Hivalkodás volt a rengeteg szentkép a falon, sűrűn egymás mellett, vagy a pitarban a falon a rengeteg tányér. Ugyanakkor a lakószoba berendezése elég egyszerű volt, hétköznapi ruhájuk sokszor rongyos –5-6 foltos egymás tetején. Használati eszközeiket sem dobták el, drótozták, kócolták amíg lehetett. Sajátos volt a bútorok díszítése tulipános mintákkal, csak erre a falura jellemző mintákat használtak. Egyedi volt a textíliák díszítése, hímzése az apátfalvi fehérhímzéssel. Az apátfalviak mély vallásossága is meghatározó volt a ház berendezése, díszítése szempontjából.

Érték indoklása:

Az apátfalvi népi kultúra a zárt faluközösség miatt sokáig fennmaradt, nem akartak áttérni a modernebb dolgokra, ragaszkodtak mindenhez, ami ősi. Ugyanakkor sajátos mentalitásuk miatt igényük volt a szépre, mívesre. Dolgozni nem voltak restek, ha kellett reggeltől estig, napról–napra végezték a munkát, így ha kellett egy télen át hímeztek egy sublótterítőt, de ha egyszer készen lesz, ne legyen párja. Takarékos életmódjuk miatt mindez megmaradt sokáig. Az apátfalvi építkezés, a házak és berendezésük kézzelfogható bizonyítékai ennek a népcsoportnak páratlan életmódjára.