Skip to main content

Mérges Puszta

Érték bemutatása:

Mérges a középkorban Asszonyszállása néven kun település. Az 1570. évi török adóösszeírás Asszonyszállása pusztán 11 szállást és 1300 db marhát vett számba, ami arra vall, hogy a pusztán a 16. század második felében továbbélt a középkorban jelentős állattartás és állatteleltető szállások léteztek. 1702-ben a Kunsággal együtt a Német Lovagrend tulajdona lett, 1745-től, a Jász-Kun Kerület megváltásától a kerü­lethez tartozott, majd Jászberény város birtokába került. Bedekovich Lőrinc 1799-ben így írta le:

„Kis Kun puszta, melly a’ Districtusok neve alatt hivatik, fekszik 2 Mért­ földre Halastul, határai ezek: éjszakrul Füzes, napkeleírül Kigyós, délrül Szegedi Kereset nevű puszta, napnyugatrul Zsana. A’ földje homokos, vágynak azonban meg­ lehetős kaszállói, essős időben álló vizei vágynak, de erdeje nintsen.”
1850-ben Mérgesen 3 házat vettek számba, 10 „lakosztállyal”, ahol 35 személy élt. Ezek nagygazdák, (bérlők?) szállásai lehettek, ahol családos béresek gondozták az az istállókban telelő jószágállományt. E szállási épületeket az 1862—63. évi kato­nai térkép is föltünteti. A 19. század végén a jászberényi közbirtokosságtól Meszes Mátyás és társai bérelték a pusztát, és a visszaemlékezők szerint jószáglegeltetésre használták.
1902-ben egy vállalkozó szellemű szegedi pénzember, Ormódi Béla vásárolta meg a jászberényiektől és kedvező föltételek mellett azonnal fölparcellázta. Egy lánc (1200 négyszögöl) földet 90 forintért adott, de a kortársi leírás szerint „,..a legszegé­nyebb emberek néhány korona foglaló biztosítása mellett hozzájuthattak a földhöz,” és az árát részletekben törlesztették.

A visszaemlékezés szerint a föld árának negyed­ részét kellett kifizetniük, a többire részletfizetési engedményt kaptak. Ormódi 1903-ban 300 magyar holdon szőlőültetvényt telepített, s hogy ehhez munkaerőt biztosít­ son, az új község kijelölt belterületén 600 négyszögöles házhelyeket osztott és 40 munkáslakást épített.
Az újabb parcellázás hírére ismét megmozdult a táj földéhes parasztsága. Jöt­tek a szomszédos szegedi földről, a halasi és dorozsmai határból, de távolabbról, Kistelekről, Sándorfalváról is. „Egyik ember csalta ide a másikat.. .szegény emberek jöttek, mert mindig azok vándorolnak, akik nincsenek megelégedve a sorsukkal.” Ormódi 5—10 magyar hold területű parcellákat osztott, és a kis pénzű szegényparasz­ tok többnyire egy parcellát vettek, de a nagyobb földhöz jutás vágya ide is vonzotta a tőkeerős, nagy jószágállománnyal rendelkező környékbeli gazdákat.

A parcellázás évében a 4237 kat. hold kiterjedésű Pusztamérges legnagyobb bir­tokosa még maga a vállalkozó Ormódi Béla volt. A földvásárlók közül Meszes Mátyás korábbi nagybérlő a kiparcellázott falumagtól északkeletre, egy tagban kb. 500 holdat birtokolt. Kiterjedt majorja bizonyára már akkor fölépült, amikor még bérlője volt a pusztának.

Dobó István szeged-királyhalmi nagygazda 360 lánc földet vásárolt Mérges pusztán. Ő maga nem költözött át mérgesi tanyájára, hanem fogadott gazdálkodóval irány íttatta a munkát. Földjén 10 kommenciós béres dolgozott, 40 ökörrel. Miután Miklós nevű fia 1910-ben megnősült, ő vezette a gazdaságot a mérgesi tanyán. Dobó gazda híres lótenyésztő volt, lovakat „futtatott”, ezért a környéken Futó Dobónak emlegették. (Adatközlő Dobó Miklós, sz. 1885. gyűjtés 1970-ben). Pusztamérges 1902-ben készült kataszteri térképe a határban, É-ról D felé ha­ ladva — Ormódi Bélán kívül — az alábbi birtokosokat tünteti föl : Nagy János István Dorozsmáról, Gyuris Antal Dorozsmáról, Dobó István Szegedről, Wolford (Sátán) Antal szegedi, Pap Ferenc, Víg József, Berta Imre és György, Darázs Ferenc, Bari Pál, Mészáros József, Lőrik (Kripány) István, Csuka István, Tanács György és Ördög Illés (szegediek), Csóti Pál és Mátyás, Lajka Fe­renc „Szegedi tanya 203.”, Mucsi András, Ördög Pál, Szűcs István kisteleki, Tóth János Dorozsmáról, Répás (Kocsonyás) József, Kalmár József, Meszes Mátyás (birtoka a felparcellázott belterülettől ÉK-re, a VIII., XXIV., XXVI. dűlőben terül el, az 1521. helyrajzi számon majorság látható, négy épülettel : az egyik alaprajzából ítélve úri lakás, ettől kb. 100 m-re cselédház és gazdasági épületek voltak), Ördög János és Illés, Császár Ferenc, István és Pál, Babarczi János, Csonka Ferenc, Ballá Imre és András, Kocsis Imre, Lovászi Ádám (2 parcellát bírt), Rutai (Galuska) Imre (2 parcellát bírt), Kis (Kos) József Szegedről, Módra István, Budai Pál, Sziládi István (halasi, 2 parcellát bírt), Farkas János, Halasi tanya 744., Brinkus Mihály, Monostori József, Kovács Imre, Soós István, Körösi István, Zeleji Antal, Csipkó József, Molnár Antal, Lévai János, Bugnicz Péter, Szélpál Miklós, Sándor József és neje Szegszárdi Júlia.

Járás: Mórahalmi járás

A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Pusztamérges

Irányítószám: 6785

Érték szakterülte kategória: Természet

X