Maros-menti Nemzetiségi Kulturális Találkozó

Érték bemutatása:

Történelmi áttekintés: A 19. századtól kezdve a második világháborúig nagy népszerűségnek örvendtek a cigányzenészek és bandák. A cigány muzsikusok voltak a korszak zenészei, így a magyar zenét is ők játszották. Így volt ez Apátfalván is. Bandákba tömörültek és kocsmákban, a gazdakörben később lakodalmakban is muzsikáltak. Ez azonban nem volt cigányzene abban az értelemben, hogy a romák maguk között, maguknak nem azokat a dalokat énekelték, nem arra mulattak, amit a magyaroknak játszottak. A szocializmus ideológusai úgy gondolták, hogy a cigányok nem önálló kultúrával rendelkező etnikum, pusztán szociális csoport, azaz életmódjuk kizárólag szegénységükből fakad. Azaz a cigányság igényeit, kultúráját nem vették figyelembe. A szocialista felzárkóztató és erőszakosan asszimiláló politika nem volt –és nem is lehetett– sikeres, a cigányság nem tudott azonosulni vele, ugyanúgy zenéltek tovább. Ma sem kell ahhoz alkalom, mulatság, hogy egy roma csoport énekelni, dalolni, táncolni kezdjen.
Nálunk a mindennapok része az, hogy ha összejövünk, akár az utcán, elkezdünk dalolni, táncolni, élvezni az együttlétet. A gyerekeket kicsi koruktól fogva „oktatjuk” a táncra, vagyis éneklés közben ölben fogjuk, ritmusosan mozgatjuk, „táncoltatjuk”. A jó mozgású gyermeket külön tanítgatjuk, dicsérjük, gyönyörködünk benne. A hagyományos cigányzene, a szolgáltatott zenével ellentétben szinte mindig vokális, vagyis nem hangszerekkel kísért zene. Esetleg a kanna és a kanál, ujjpattogtatás, dobolás (asztallapon, combon, bárhol) és szájbőgőzés jelent ritmikus kíséretet a gyorsabb ütemű nótákhoz. A 70-es években valamelyest enyhült az állami kényszer, ekkor már felismerték, hogy nem a teljes asszimiláció, a cigányság beolvasztás általi eltüntetése az egyetlen út. A 80-as évektől az integráció vált elfogadott úttá, elismerik a cigány kultúrát. 1993 évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szól, megszületésével a nemzetiségi önkormányzatok létrejöttével, Magyarország Alaptörvényével, garanciát jelent a nemzetiségi kultúra értékeinek ápolására.
A Nemzetiség Kulturális Találkozó előzményei Apátfalván: Az apátfalvi cigányok önszerveződése a rendszerváltozással kezdődött. Egyesületet hoztunk létre. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény megszületésével létrehoztuk a kisebbségi önkormányzatot. Az apátfalvi cigányok az asszimiláció helyett a jövő útját választották. Vagyis azt az utat, amely a közösség múltjának, kultúrájának egyediségével a társadalom tekintélynek örvendő részévé kíván válni. Olyan társadalmi helyzetbe szerettünk volna kerülni, mint a társadalom többségi népcsoportja. Ennek első állomása, hogy megalakítottuk a cigányfolklór együttest. Az apátfalvi cigányfolklór együttes első nyilvános színpadi szereplése Bátonyterenyén (Nógrád megye) megrendezett Országos Cigányfolklór Fesztiválon volt.
A sikereken felbuzdulva ezt követte az első cigánybál. A közösségi rendezvényen az apátfalvi és a környező települések (Makó, Magyarcsanád) cigány zenészei és az apátfalvi cigányfolklór együttes is szerepelt népes tagságával. Ez idő tájt a községi majálison is szerepelhettek cigányzenészek a magyar kultúra művelőivel egy színpadon. A jelen Az igazi áttörést az apátfalvi cigány közösség életében a Maros- menti Nemzetiségi Kulturális Találkozó jelentette, 1994. április 30-án rendeztük meg az elsőt, majd 1997, 1998, 1999, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2011-től pedig minden évben a falunapok részeként megrendezésre került a fesztivál. Szervezője a kezdetektől máig Apátfalva Község Cigány Nemzetiségi Önkormányzata volt. Helyszíne változó: kezdetekben a Maros-parti színpad a Tökháznál, majd a művelődési ház nagyterme, újabban pedig a művelődési ház előtti nagysátor. A kulturális fesztivál a falunap nyitónapjaként hamar népszerű lett, mindig pénteken délután kerül megrendezésre. Híre a falu határain túlra is eljutott. A színvonalas táncos-zenés műsorra rengetegen látogatnak ki a helyi és a környékbeli települések cigány lakosai közül.
De népszerű a rendezvény a magyarok között is, talán 2016-17-ben ez volt a falunap leglátogatottabb programja. Célként jelöltük meg az előítéletek feloldása mellett a cigány közösség önbecsülésének, önértékelésének növelését. Ma már elmondhatjuk, hogy hagyománya van a fesztiválnak, hiszen az idén (2018-ban) 18. alkalommal kerül megrendezésre. A Maros-menti Nemzetiségi Kulturális Találkozón a nemzetiségek zene és tánckultúrája kerül bemutatásra, amely a mai napig is megőrző, színező és összekötő szerepet játszik a befogadó népek kulturális életében. A régebbi, feledésbe merült tánc és zene archaikus elemei mellett az új magyar zene és táncstílus is helyet kap a műsorokban. A fellépők: A Kanizsa Csillagai Együttes az északi-balkáni tánc és zene formáit hozta, és a beás népcsoport dalait. Fergeteges zenéjükkel, táncukkal elkápráztatták a nézőket.
A Maros táncegyüttes a Tisza vidékiek pásztortáncával rokon botolóval jeleskedtek, A cigányok táncai közül az egyik legősibb a botoló, ami a régi pásztorok világát eleveníti meg, míg a dél-alföldön a páros cigány tánc. E népek táncait Radicsné Hős Dorina és Tolvaj Róbert, a Magyar Állami Népi Együttes szólótáncosai előadásában láthatták a nézők. A páros cigány táncot Radicsné Hős Dorina és Ifj. Károlyi Sándor mutatta be. Nem maradhatott el a feledésbe merült eredeti cigányzene Radics Ferenc, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímása és zenekara előadásában, amely nagy tetszést váltott ki a nézőkből. Az apátfalviak a mai napig is nagyon szeretnek táncolni. Mulatságot kedvelő nép. Ennek okán hívtuk meg Berecz István kétszeres aranysarkantyús táncost és Tintér Gabriella népdalénekes, népzenészt. A gyimesi keservese alatt az ezer éves határ mellett érezték magukat, a hely gyönyörűségével és fájdalmával együtt a találkozó résztvevői. Szerepelt nálunk a Karaván família a Khamoro városi cigány folklór együttes, akik autentikus népzenei feldolgozásokat játszottak a cigány nyelv különféle dialektusaiból-hitelesen, de egyéni hangon.
A Maros-menti Nemzetiségi Kulturális Találkozó nem lenne teljes a nagy múlttal rendelkező helyi, a Maros völgyében élő néptánccsoportok fellépése nélkül. Többek között felléptek a Kardos István Néptánccsoport, Szeghalmi Néptáncegyüttes az Apátfalvi Cigányfolklór Együttes és a Deszki Bánát Szerb Néptáncegyüttes. Az utóbbiak műsorában szerb népzene, néptánc és népdal szerepelt, nagy hangsúlyt fektetve a bánáti régióra. Örömünkre hozzájárultak a nemzeti kultúrák képének kialakításához, színfoltjai volt a műsoroknak. A teljesség igénye nélkül a találkozóra meghívást kaptak temesvári csoportok is, hisz Temesváron különböző etnikai közösségek élnek. Így németek, magyarok, szerbek, bolgárok, olaszok, görögök. Kulturális sokszínűsége okán hívtuk meg a Bolgár Néptáncegyüttest, Buzias Néptáncegyüttest, Bánát Néptáncegyüttest, és a Lugosi Néptáncegyüttest.

Érték indoklása:

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az apátfalvi cigány közösség mára a kultúra nagykövetévé vált. A Maros–menti Nemzetiségi Kulturális Találkozó küldetése a kulturálisan hátrányos helyzetben lévő települések és társadalmi csoportok összefogása, felemelése a kultúra eszközeivel. Az együttműködő falvak, városok, régiók kulturális örökségének ápolása. A találkozó megszervezésével a magyar nemzet tagjainak közös és határok nélküli szórakozását teszi lehetővé, hisz minden alkalommal más országok (kultúrák) képviselői is jelen vannak. A találkozó a Szent Anna Napok eseménysorozat részeként példát mutat az integráció elősegítésére, a tolerancia elmélyítésére és a közös európai identitás kialakítására. A találkozón a résztvevők megismerhetnek új hangszereket, hangzásokat, együtteseket, ifjú tehetségeket, kezdő és rutinos táncosokat. Mindezek mellett egy élvezetes táncos-zenés összejövetel, lehetőség mindenkinek a kikapcsolódásra, szórakozásra, pihenésre, legyen az cigány, román vagy magyar.