Langó-kápolna

Érték bemutatása:

A kápolna előtt álló Langó keresztet Langó Mihály és felesége Balog Anna állíttatta 1866-ban, Isten dicsőségére. A kereszt a környék népes tanyavilágának (kb. 400 tanya) kedvelt ájtatossági helye volt: pénteki és vasárnapi ájtatosságra itt gyűltek össze a környékbeliek, akik az utak miatt vagy más okból templomi misére nem jutottak el. Később a tanyai lakosságnak lelki szüksége lett egy kápolna létesítése, amit a jómódú Langó Mátyás önzetlenül magára vállalt. Langó Mátyás alapítólevelében így rendelkezett: „Én alulírt Langó Mátyás, szintén alulírt Langó András fia, rkath. hívő, apátfalvi tanyai 113. sz. lakos, Szigeti Rozália férje, 3 gyermek: András, Mátyás, és János atyja. Isten dicsőségére és a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére […] az apátfalvi határban, a makó-palotai és apátfalva-kiskirályhegyesi út találkozásánál, a délkeleti szegletben a Langó családom által alapítványozott vaskereszt hátamögött saját költségemen egy kápolnát építtetek arra a célra, hogy a vidék rkat. vallású tanyai lakosságának ájtatoskodási helyül, az utasoknak viharokban némi menhelyül, az arra járó búcsúsoknak pedig üdvös betérőhelyül szolgáljon.” A terveket Németh István építő- vállalkozó készítette, a kivitelezést szintén ő végezte.
A legenda szerint a kőkerítéssel körbevett, meszelt falú, színes üvegablakos neogótikus kápolnát 1900-ban Langó Mátyás (1861-1908) és felesége, Szigeti Rozália (1864-1932) apátfalvi tanyai 113. sz. alatti lakosok fogadalomból építtették. A tízéves (negyedik elemibe járó) András fiuk lába váratlanul lebénult, a közeli tanyai iskolából testvére hátán húzta haza. S nem gyógyult meg többé. 1899-ben egy hatalmas vihar idején a gyerek eltűnt a tanyájukból.(elmászott a tanyából) A katonák és a csendőrök is átfésülték a környéket, de hiába. Csak hosszas keresés után talált rá egy segítségül hívott katona a Langó kereszt tövében. Langó Mátyás imái meghallgatásáért hálából építtette a kápolnát azon a helyen, ahol a fiúra rátaláltak. 1900-ban a kisfiú térdízületi gyulladása kiújulásába az építés évében belehalt, 11évesen. A kápolnát Szűcs János apátfalvi plébános 1900. augusztus 16-án, Havi Boldogasszony tiszteletére és búcsúnapjára szentelte fel. Az építés évében készült a 16 téglaoszlopos kerítés is a jószágok ellen, melynek valamennyi pillérére vaskereszteket helyeztek. A helyiek sajátjuknak érezték és igen kedvelték a kápolnát, amely fehérre meszelt falával, színes üvegablakaival és szép arányaival valóságos ékszerként illeszkedik a tájba.
A nép ezrével vett részt a beszentelésen, és aligha fogok csalódni abbéli előrelátásomban, hogy a kápolna látogatottsága csakhamar felül fogja múlni a szegedi Lengyel-kápolna látogatottságát. –írja a plébános. Neogótikus stílusban épült. Arányos, kellemes hatású épület. Csúcsíves ablakaival, ívsoros főpárkányával, az apostoli kettős keresztekkel, vakítóan fehér falfelületével fölhívja magára a figyelmet. Berendezése: téglából és cementből készült oltárlap, állítható oltár, oltárterítők, oltárpárnák, feszület, gyertyatartók, fából faragott Mária szobor, virágtartók, szenteltvíz tartó. Szűcs János szerint: A kápolna kicsiny, de a közítélet szerint nagyon szép, a nép nem győzi bámulni színes ablakait, szép Mária szobrot, de különösen a téglatetőzetet. Az orosz katonák az ereklyétől 1944-ben megfosztották, de 1993-ig alkalmanként miséztek benne. 1995-ben betörtek a kápolnába. Napjainkban (1999-től) ismét odazarándokolnak az apátfalvi hívek búzaszentelőkor (április 25.), a kápolna búcsúnapján (augusztus 5. Havi Boldogasszony napja) és terményszentelőkor (szeptember). Búcsúján az apátfalviak ételt: bélest, pogácsát, kalácsot visznek magukkal, s körbekínálják egymást a kápolna udvarán, melyet kívül-belül virágokkal díszítenek.

Érték indoklása:

A kápolna nemcsak építészeti különlegesség, hanem a 19. század végi paraszti vallásosság és közösségi szerepvállalás szép emléke. A kecses arányaival, vakító fehér falaival figyelmet keltő kis épület a mellette elhaladó utak kereszteződésében a régi korok életét idézi. Határbeli kápolnaként, közösségi imahelyként nincsen párja megyénkben.