Kurcatoroki zsilip

Érték bemutatása:

Az 1879. évi nagy tiszai árvíz után – amelynek következtében Szeged városa is elpusztult – a Tisza folyó alsó szakaszának rendezésére, valamint a gyakori árvizek elleni védekezésre 1883–ban megalakult a Körös–Tisza–Marosi Ármentesítő és Belvíz– szabályozó Társulat. E Társulat a megalakulása után évtizedeken keresztül jelentős vízépítési munkát végzett a Tisza folyó Csongrád és Szeged városok közötti szakaszának szabályozásával, az árvízvédelmi töltések kiépítésével és a Körös–Tisza–Maros folyók közötti térség belvizeinek elvezetésével. Ezekhez a munkákhoz kapcsolódva létesült 1885–ben a Tisza balparti árvízvédelmi töltését keresztező, tégla anyagú Kurcatoroki zsilip. A Tisza szabályozását megelőzően a Körös folyó a Tiszába való beömlése fölött két ágra szakadt. Egyik ága Csongrádtól nyugatra haladt, míg a másik ága – a Kurca – Szentes─Szegvár mellett elhaladva Mindszentnél torkollott a Tiszába.
A XIX. évszázad közepétől napjainkig történt folyószabályozási és belvíz mentesítési munkálatok jelentős vízföldrajzi változást okoztak a Tiszai–Alföld térségében. Az ősvízrajzi adottságok kihasználásánál elsősorban a Kurca folyó vízrendszere – és nem annyira a Tisza – töltött be jelentős szerepet. Jelentős számú baloldali mellékfolyó táplálta, melyeknek az Erdélyi–szigethegységig kiterjedő vízgyűjtő területe volt. Ehhez tartozott a Veker–, a Kórógy–, a Mágocs–, a Hajdú–, és a Ludas–ér vízfolyása. Ezek ma is a kurcai belvízrendszerhez tartoznak, azonban mint egykori folyók, napjainkban főcsatornaként működnek. Mindszent határának még ma is legfontosabb érhálózata a ludaséri rendszer.
A Tisza szabályozása a régebben horizontális irányban terjeszkedő víznek gátat vetett, azonban ez a hatalmas természetátalakító munka, hátrányos következményekkel is járt: a korábbi egy–két méteres szintingadozás helyett ugyanis a szűk térre szorított folyó 10 méternél nagyobb szintingadozásúvá vált. Különösen kedvezőtlen időjárási és vízviszonyok mellett tapasztalható a folyószabályozás hatása. Ilyenkor a Tisza árhullámainak egymásra futásával az Alsó–Tisza–völgyében nagy vízszintemelkedés következik be. Ez különösen akkor jelent veszélyhelyzetet, ha a Felső–Tiszától érkező árhullámmal összetalálkozik a Körösök és a Maros árvize is. A Tisza a Csongrád feletti mintegy 76 852 km2–nyi vízgyűjtőjéből viszonylag csendes árhullám levonulással jellemezhető, a Körösök szabályozása utáni 26587 km2–nyi vízgyűjtőjéből gyorsan lezajló áradások érkeznek a Tiszába. A XX. században észlelt legmagasabb árvízszint 1970–ben volt, amikor Szolnoktól Titelig mindenütt meghaladta a korábban mért vízszintet. Mindszenten a korábbinál 28 cm–rel (982 cm) magasabban tetőzött.
A Tisza 2000. évi áradása a legtöbb helyen, így Mindszenten is meghaladta az imént említett adatot. Az új „rekord” 1000 cm lett. A 2006. évi árvíz még ezt is felülmúlta 62 cm–rel, így az eddig Mindszentnél mért legmagasabb vízállás 1062 cm. A Tisza szabályozásának és a védgátak emelésének kezdetén a Kurca medrét a felső és az alsó torkolatánál is áttöltötték. Az összegyűlő belvizek levezetésére az alsó torkolatnál a Tisza védgátját időnként átvágták, majd a tavaszi tiszai árvizek idejére ismét helyreállították. Ez a művelet igen veszélyes és költséges volt. Emiatt az 1880–as évek elején felmerült az igény a Kurca torkolatánál egy zsilip megépítésére. Az 1885–ben elkészült torkolati zsilip kettős feladatot látott el. Egyrészt a Tisza folyó közepes és kis vízállásai esetén gravitációsan biztosította a Kurca–ér és a belvizek bevezetését a Tiszába, másrészt a Tisza magas vízállásánál és árvizek esetén a műtárgy a zsilip táblájának lezárásával megakadályozta az árvizek befolyását a Kurca–vízfolyáson keresztül a mentett oldalra, és így biztosította az árvízvédelmi töltés mentett oldalán lévő mezőgazdasági területek és települések árvíz elleni védelmét. A Tisza magas vízállása idején a Kurcán érkező belvizek átemelésének céljából a későbbi években szivattyútelepeket építettek.
A műtárgy Fromm Miklós királyi mérnök tervei alapján készült, az építkezés műszaki felügyeletét a Szegedi Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal végezte. A Kurcatoroki zsilipet – a térségben épült további két zsilippel, a Porgány–éri és a Kis–Tiszai zsilipekkel együtt – a Temes és Bega folyók szabályozásánál kialakított ú.n. „Torontáli állózsilipek” mintájára építették. A Kis–Tiszai zsilip 1886–ban egy tiszai árvíz következtében tönkrement és elbontották. Később állékonysági problémák miatt a Porgány–éri zsilipet is megszüntették. A két zsilip tönkremenetelét követően a Kurcatoroki zsilip állékonyságának növelésére a zsilip fenéklemezét kb. 45 cm vastagságban felbetonozással megerősítették.
Az árvédelmi töltést keresztező csőzsilip 2,20 m vastag sík alaplemeze téglatörmelék adalékú betonból készült, melyet fa szádfallal vettek körül. Az alaplemez felső síkja egyben a műtárgy folyásfenékszintje is volt. Az alaplemezre épült rá a téglafalazatú felmenő szerkezet, amely 4,0 m széles és 4,5 m magas téglaboltozatos csőtagból, a Tisza felőli aknából és a két műtárgyvég téglából épült ferde szárnyfalaiból állt. Az egynyílású műtárgyat egy darab nagyméretű, szegecselt acélszerkezetű táblával lehetett lezárni. Az elzárást kézi meghajtású két fogaslétrás mechanikus berendezés mozgatta. Az elzárás fölé az aknatetőre faszerkezetű gépházat építettek. A műtárgyat 1964–ben felújították. A mozgató berendezés fölé ekkor épült az új vasbeton szerkezetű gépház. Az addig kézi meghajtású mozgató berendezést villamos meghajtással látták el. 1976–ban újabb felújítással az elzárótáblát utólag felszerelt gumilemezes tömítéssel látták el. A 2000. évi rendkívüli magas szinten levonuló tiszai árvíznél a 115 éves zsilip megsérült, az elzáróberendezése üzemképtelenné vált.
A műtárgy műszaki felülvizsgálata után, az üzemeltető Alsó–Tisza–vidéki Vízügyi Igazgatóság döntött a létesítmény felújításáról és korszerűsítéséről. A felújítás alapkoncepciója a műszaki korszerűsítés mellett az 1885–ben épült műemlék jellegű tégla zsilip külső formájának megtartása volt. A 2000. évi árvíz idején üzemképtelenné vált zsilip felújítását már 2000 őszén megkezdték. A felújítás során az alábbi munkákat végezték el: a Tisza felőli oldalon levert acél szádfallal megnövelték a műtárgy állékonysági és szivárgási biztonságát, a térség vízrendezési munkáinak következtében alapvetően csökkent a műtárgyon átvezetendő víz mennyisége, csökkentették a téglaboltozatos szelvény belső nyílásméretét. A 4,0 m széles, 4,5 m magas téglaboltozatos átfolyó nyílásba egymás mellé 2 db ovális keresztmetszetű, járható méretű acél béléscsövet építettek be, a béléscsöveken kívüli teret gyengén vasalt betonnal kitöltötték. Ezzel az egész műtárgyat megerősítették, megakadályozták a belső téglaboltozat további károsodásának lehetőségét.
A zsilipet a jelenlegi korszerű árvízvédelmi követelményeket és előírásokat kielégítő kettős biztonsági elzárással, újonnan beépített acélszerkezetű elzáró táblákkal és korszerű elektromechanikus mozgató berendezésekkel látták el. A kettős elzáráshoz a mentett oldalon új akna építésére volt szükség, aminek szerkezetét és homlokzatát a meglévő műtárgyhoz csatlakoztatták. A helyi műemléki védelem alatt álló létesítmény csaknem 130 éve üzemelő, árvízvédelmi fővonalon lévő műtárgy. A létesítmény a Tisza bal parti töltésének 52+835 tkm szelvényében Mindszent várostól északra található. GPS koordináták: 46.528841809545 / 20.164786179688