Kócsó Kápolna és Kálvária

Érték bemutatása:

A kisteleki temetőben lévő Kocsó Kápolnát Kocsó József kereskedő és felesége, Gémes Teréz építtette 1899-ben, a község által ingyen átengedett telken. A kápolna elé ugyanekkor – lakossági felajánlásokból – elkészültek a Kálvária stációi is. Ugyancsak Kocsó József és Gémes Terézia állíttatta 1913-ban a kápolna előtt álló keresztet, felirata szerint az „Úr dicséretére és a hívők lelki örömére”. A kápolnát és a kálváriát a II. világháború előtt és közvetlenül utána még gondozták, de a 70-es évektől szinte teljesen feledésbe merült. A környezetet benőtte a gaz, a kápolna és a stációk romossá váltak. Kistelek Város Önkormányzata 2000-ben hozott határozatot az ún. kisteleki régi temető felszámolásáról. A határozat alapján az Árpád utca páratlan bal oldalán lévő régi temetőrészt kegyeleti parkká alakították át. A munkálatok nagy részét a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai végezték – helyi vállalkozók hathatós támogatásával, részvételével. A kőműves munkákat Kothencz János végezte, a stációk képeit Szombathelyi Árpád és Czakó János helyi festőművészek készítették el, a vasajtók helyreállítását Majoros László, a famunkákat Martus Béla végezte. A stációk helyreállítását helyi családok finanszírozták adományaikkal. A kápolna mögött kerültek végső nyughelyükre az I. és II. világháborúban hősi halált halt katonák. A kápolna és az előtte lévő kálvária stációit helyi műemléki védelem alá helyezték.

Érték indoklása:

A Kocsó Kápolna méltón hirdeti, hogy Kistelek városát mindig is katolikus hitű, mélyen vallásos emberek lakták, s bár nem ritkán előfordult, hogy az egyházi adók beszedése nehézségekbe ütközött - a módos gazdák, iparosok rendre felkínált adományokkal támogatták az egyházat. Ennek remek példája a Kocsó-kápolna és Kálvária.