Kelemen Kristóf

Érték bemutatása:

A Sándorfalvához kötődő művészek közül Kelemen Kristóf az, akinek munkáját, alkotását már pályája kezdetén közfigyelemmel tisztelték itt meg; első Petőfi-szobrát 1948-ban a falu főterére állították. Az 1922-ben az erdélyi Máriaföldön, iparoscsaládban született, gyermekként Temesváron Szánthó László egyházi szobrász és oltárépítő segítségével szakrális faszobrászatot tanuló, 1935-40 között a szépművészeti szakiskolát végző Kelemen Kristóf családjával 1940-ben települt rövid időre Sándorfalvára. Némi színtársulati vendégszereplés, kitérő után a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán szobrász szakon végzett művészeti tanulmányokat, majd a háborúból Sándorfalvára tért haza, ahonnan 1946 őszén a Szegedi Móricz Zsigmond Népi Kollégiumba ment, az egyetemen jogi tanulmányokat kezdett.
Megromlott egészségi állapota miatt évekre szanatóriumba került, de ott is rajzolt, mintázott, hogy végre bekerülhessen a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol aztán olyan mesterek voltak a tanárai, mint Ferenczy Béni, Barcsay Jenő, Beck András. Főiskolásként a sándorfalvi tantestületnek készített egy Kossuth-szobrot. 1950-től a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál, a Népművelési Intézetben, majd 1972-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Képzőművészeti Vállalatnál dolgozott, s közben kiteljesedett alkotóművészete.Szobraival, kisplasztikáival, érméivel 1953 óta vesz részt önálló és csoportos tárlatokon itthon és külföldön. 1956-tól számos tanulmányúton járt: Bécsben, Moszkvában, Pétervárott, Rómában, Velencében, Pisaban, Firenzében, Carrarában, Siennában és Algériában.

1954. óta tagja a Művészeti Alapnak (MAOE), 1973-tól a Művészetbarátok Egyesületének, 1979-től a Fészek Művészklubnak, 1982-től a Képző- és Iparművészeti Szövetség szobrász- és érmészeti szakosztályának. Két alkalommal kapott Szocialista Kulturáért kitüntetést, 1978-ban pedig a numizmatikusok „Az év legszebb érme” elismerő oklevéllel díjazták „Erzsébet királyné ” című ezüstplakettjét.A sándorfalvi Petőfi-szobra mellett (amit áttelepítettek az iskola udvarára, s „felváltottak” 1973-ban Kelemen Kristóf Petőfi bronz mellszobrával a főtéren) az országban sokhelyütt kerültek felállításra szobrai és domborművei. Bronz-, mészkő-, márvány-, műkőalkotásai láthatók (26) Budapesten, Monoron, Gyulán, Szombathelyen, Hódmezővásárhelyen, Fábiánsebestyénben, Sárospatakon, Sziksóson, Balatonfüreden, Szeghalmon, Battonyán, Sárbogárdon, Simontornyán, Szigetszentmiklóson. Közgyűjteményekbe került szobrai: a Nemzeti Galériában Hincz Gyula, Varga Mátyás, Klinkó József bronzportréi, a Sárospataki Képtárban Béres Ferenc, Petőfi Sándor, Jakab Károly és Kelemen Kristóf önportréja terrakottában, a felsőfokú tanítóképző aulájában Klinkó József bronz- és Gosztonyi János carrarai márványszobrai, a Magyar Állami Operaház kegyelettárában Radnai György bronzportréja, a nagycenki múzeumban gróf Széchenyi István-portréja, a simontornyai vármúzeumban Kardos Béla terrakottaszobra.

Számos hazai és külföldi magángyűjteménybe is kerültek alkotásai. Kisplasztikái, érmei eljutottak az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Olaszországba, Svájcba, Németországba, Ausztriába, Finnországba, Japánba, Jugoszláviába, Líbiába. A Néprajzi Múzeum homlokzatára megmintázott egy mezőgazdaságot ábrázoló, 3,2 méteres allegorikus figurát. Sándorfalván a település alapításának centenáriumán állították fel a főtéren Arany János-mellszobrát 1979-ben.Csoportos kiállításokon már 1953 óta szerepelnek művei, állandó vendég, visszatérő alkotó a Műcsarnok tárlatain, az Ernst Múzeumban, a Nemzeti Galériában, a Néprajzi Múzeumban, a szegedi nyári tárlatokon, a Hatvani Galéria portrébiennáléin és a soproni érembiennálékon, továbbá számos fővárosi és vidéki művelődési házban. A Műcsarnok rendezésében kerültek alkotásai Moszkvába, a soproni múzeummal Bécsbe, a Művészetbarátok Egyesületével Bécsújhelyre. Egyéni kiállításainak számban és anyagban is gazdag sorából kiemelkedik a Jakab Károly festőművésszel együtt 1 977-78-ban rendezett, az ,Ahogy egy festő és egy szobrász látta” című tárlatsorozata, melyen művészek, írók, tudósok, énekesek, zeneszerzők, orvosok és más hírességek, közismert emberek portréit mutatták be, Budapesten, Szegeden, Kaposváron, Sárospatakon.
A sajátos protrétárlathoz készült kiadványban Szíj Rezső művészettörténész többek között azt írja „Kelemen Kristóf ,hagyományos’ szobrász… Jó érzékkel állt ellent a divatok nyomásának, a nehézségek ellenére létrehozott a maga részéről is egy történelmi arcképcsarnokot, függetlenül a mellette elviharzó divatáramlatoktól… Léleklátó művész… Az egészet ragadja meg… Nem finomkodik… Merészen ragadja meg a kifejezés, a megjelenítés, a megformálás adta szobrászati lehetőségeket. Örömét lelve a részletekben, s a belőlük kialakuló teljes emberben. Ezért mindenre egyformán esik hangsúly, anélkül, hogy beleveszne az aprólékos munkába…. Ismeri az összefoglaló leegyszerűsítést is, de ilyenkor is bírja erővel, formai gazdagsággal, fölfokozással, a lényeg kiemelésével, a jellemző értékek hangsúlyozásával.
Portréi hűek a ,megszólalásig’, de a személytől függetlenül, mint szobrok is megállnak, eleget téve a műtárgy művészi követelményeinek.”Az évtizedek során nagyszabású panteonná összeálló szoborportrék mellett Kelemen Kristóf érezhető gyöngédséggel megformált kisplasztikái, finom női aktjai vonzották a tárlatokon a közönséget. Az 1970-es évek végétől szinte egymást érték a kiállítások, szerepeltek alkotásai 1978-ban Marcaliban a múzeumi tárlaton, a Rátkai-klubban, a békési múzeumban. 1979-ben Székesfehérváron, 1980-ban Balatonfüreden, 1981-ben Simontornyán, 1982-ben Bonyhádon, 1983-ban Debrecenben, 1984-ben Nyíregyházán, Hatvanban, 1988-ban a Hatvani Galériában és Budapesten. 1990-ben Csákváron, 1991-ben Martfűn, 1993-ban Budapesten, 1995-ben Szentendrén. Sándorfalván alkotásait a centenáriumon láthatták, az 1979. április 30-án Pogány Ödön Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója által megnyitott kiállításon, ahol a településről elszármazott képzőművészek műveit „hozták haza”. 1996-ban alkotásait bemutatták a sándorfalvi falunapi kiállításon.