Kaskötés Apátfalván
Érték bemutatása:
Apátfalva a Maros jobb partján épült község, lakói hagyományos paraszti gazdálkodást folytattak két és fél évszázadon keresztül. A gazdaságokban és a háztartásban szükséges tároló és teherhordó eszközök készítéséhez jó alapanyagot szolgáltatott a folyó árterén bőven termő fűz. A fűzvessző feldolgozásához, kosarak, kasok, garabolyok kötéséhez szinte valamennyi apátfalvi gazda értett. A fűzvessző szedése megengedett volt, a fákat folyamatosan visszavágták, így a tőről mindig friss, hosszú szálú vesszőt tudtak metszeni. A legjobban az ún. sárga vesszőt szerették feldolgozni, amely jól hajlott, ha frissen feldolgozták. A sárga vesszőnél nemesebb a mandulazöld vessző, „sugárabb”, nem „ágaskodik”, mint a sárgavessző. A szedés ideje ősz végén, november végén, a fagyok beállta előtt van. Ilyenkor megszedik az egész évre valót. Sokan az ártéren metszett vesszőket a falubeli ház elé, az árokba leszúrják, ott meggyökeresedik, s azután arról vágják a kosárnak valót.
Régen kocsioldalt, saroglyát is kötöttek a tanyán, de erre a gumis kerekű stráfkocsik elterjedése óta nincsen szükség, ahogyan a csirkeborító kasokra sem. A nagyobb párszárító vagy aszaló kosarakat, a polyvás kast, a kisebb tojásszedő, krumplis kasokat, garabolyokat varrókosárkákat (tűskosár) ma is készítik a faluban. Az üvegpalackok, demizsonok körbefonása már nagyobb türelmet, kézügyességet követel. Az apátfalvi kaskötők csak hajas vesszőből dolgoznak, többnyire saját szükségletre, rokonnak, szomszédnak, jó ismerősnek. Egy nap a nagyságtól függően egy-két kosár készülhet el. A fogásokat a családban tanulták, lesték el az idősebbektől, de a háború előtt az iskolában is oktatták a kosárfonást. Az idős kosárfonóknak ma is akad fiatal tanítványa, hiszen a gazdálkodást fel nem adó falusiaknak a műanyag edények mellett a hagyományos, természetes anyagból készült kasokra, kosarakra is szükségük van.
Érték indoklása:
A kaskötés és kosárfonás olyan régi és hasznos hagyomány, amelynek gazdasági haszna is van. A saját szükségletre készített eszközök nem szennyezik a környezetet, esztétikusak és praktikusak, a készítésükhöz szükséges alapanyag pedig szinte ingyen rendelkezésre áll.Járás: Makói járás
A nemzeti értéket nyilvántartó adatbázis megnevezése: Apátfalvi Települési Értéktár
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: ApátfalvaIrányítószám: 6931Érték szakterülte kategória:
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): Juhász Antal: Vesszőmunkák. In. Csongrád megye népművészete. Szerk: Juhász Antal. Budapest, 1990, 499-506.