Hagyományos disznóölés

Érték bemutatása:

Apátfalván 2000-ig szinte minden háznál voltak disznóólak, régi nevén aklok és benne malacok, süldők, anyakocák, hízók, kiherélt kan disznók és vágni való hízott disznók, valamint sok szemes takarmány a hambárban, és csöves kukorica a kotárkában. A kotárka vagy hambár alatt kialakított disznóól neve hidas vagy akol. Minden család folyamatosan nevelt magának disznókat. Sok helyen tudták a szaporítás módját is, vállalták a fialtatást, és a kismalacok felnevelését is. Ahol nem, ott malacokat vettek, és azt nevelték fel, majd meghizlalták. Főként kukoricával, árpával, korpával, friss kaszált zölddel etették, tápot mostanság adnak nekik. Az idősebbek kedvelték a mangalica fajtát, annak sok zsírja volt, és nagyon vastag szalonnája. Szigeti György néprajzi gyűjtő, Fejezetek Apátfalva néprajzából című könyvében: A paraszti konyha húsellátása és a disznóvágás című fejezetben (328. old) részletesen, alaposan leírja a disznóölés (333. oldal) minden apró mozzanatát, az előkészületektől a befejező munkákig. Írásában az 1900-as évektől az 1960-as évekig írja le a disznótartást és a disznóvágást. A háznál történő disznóölés mindennapos dolog volt régen, mindenki így jutott húshoz. A család férfi tagjai tudták az ő munkájukat, az asszonyok pedig az ő teendőiket.
A férfiaké voltak a cipekedős, nagy erőkifejtést igénylő munkák, mint az ölés, húsok behordása, daráló hajtása, töltés. Az asszonyoké az étkek elkészítése, abálás, bél pucolása. A gyerekek ott dolgoztak, segítettek szüleik, nagyszüleik körül, beletanultak a tennivalókba. Sokszor hívtak segítségeket, rokonokat, ismerősöket, ilyenkor jókat beszélgettek, vagy veszekedtek is akár, de mindenképp együtt voltak, közösen 10-15-en. Akik nem boldogultak egyedül, betegség, öregség miatt, azok bölléreket hívtak. A háziasszony és a gazda már hetekkel előtte készült a nagy feladatra. Nagy tétje volt a disznóvágásnak, az egész évi hús, kolbász szalonna és zsír beteremtése volt a feladat. Vigyázni kellett, hogy okosan osszák el a rendelkezésre álló, hol kisebb, hol nagyobb jószág minden részét, hogy minden legyen belőle. Nagyon igyekeztek, hogy minden jó ízű legyen, mindenbe jusson elég hús, zsír stb. Ez bizony nagy felelősség. Úgy tartották a disznóvágás egy hétig eltart, mire minden a helyére kerül.
A hagyományos disznóölés vizsgálatakor a főbb munkákat kell sorba vennünk:
-Előkészületek: segítségek hívogatása,
-Előkészület előző nap, este: szükséges eszközök, edények előkészítése, fűszerek beszerzése, kések élezése, só bors törése, hagyma pucolása, kása kifakadoztatása.
A disznóvágás napja: -hajnalban: kemencében víz melegítése, disznó leszúrása, pörzsölés, kistűz ápolása, vízhordás, disznó mosása, -délelőtt: disznó bontása, szétszedése, behordása, belek kivétele, szétszedése, pucolása, mosása, darabolása, áztatása, belsőségek, háj kivétele, abáló főzése, reggeli elkészítése, pálinkázás. -délután: húsok darabolása, szétválogatása, kicsoportosítása miből mi lesz, orja, pecsenye elkülönítése, zsír sütése, szalonna oldalas levétele, kolbászhoz, hurkához, májas hurkához varslihoz való hús és zsír aprítása, kézi daráló hajtása, fűszerezése, bekeverése, töltése, sütemény sütése, vacsora előkészítése, paprikás főzése kóstolónak -este: húsok, szalonna sózása, kolbászok felakasztgatása, abálás, zsírban abált szalonna készítése, vacsora, kártyázás, beszélgetés, kóstoló összekészítése, kántálók érkezése.
A disznóvágás utáni napok: -másnap: elpakolás, mosogatás, kóstoló széthordása, kolbász füstölése, húsok, szalonna sóban forgatása, majd füstölése. Mostanság kevesen hizlalnak disznót, többen megveszik az élő disznót és a hentesnél vágatják le. Hozzájuk csak a ládázott, feldarabolt hús, a kolbász hurka érkezik meg. A hagyományokhoz ragaszkodók, idősek, otthon, hentes segítségével dolgozzák fel a disznót, így a saját ízlésük szerint tudják alakítani a feldolgozást. Ahol nincs aki kitakarítsa a belet, ott nem kínlódnak vele,vesznek a piacon. A füstölést is hivatásos füstölőnél is meg lehet csináltatni pénzért. A legmerészebbek a szülők, nagyszülők irányításával és segítségével együtt fognak bele, ebbe a csöppet sem könnyű munkába. A gyerekeknek élmény, a gazdának izgalom, az időseknek fáradság és nosztalgia is egy mai háznál történő disznóvágás. A disznóölés technikájának fejlődési korszakai: 1. Az elektromos áram nélküli feldolgozás. Mindent emberi erővel, két kézzel kellett végezni, a húst bárddal aprították, a vizet tűzön melegítették fel. 2. Kézi hajtású húsdarálók megjelenése. 3. Volt áram, megjelentek az áramos húsdarálók, a gázpalack, és a meleg víz. 4. Legmodernebb eszközök: áramos kábítás, puskával lövik le a disznót, meleg vizes mosó, elektromos fűrészek megjelenése.

Érték indoklása:

A háznál történő disznóvágást az apátfalviak maguk végezték, tudói voltak ennek is, apáról –fiúra öröklődött a tapasztalati tudás. Önellátásra törekedtek ebben is, mint minden másban. A fő munkafolyamatok megegyeznek minden háznál, de szerepet kapott az egyéni ízlés is a fűszerezés során. Disznóvágás után volt tápláló ennivaló bőven, könnyebb volt a család ellátása. A rokonoknak küldött kóstolót néhány hét múlva a család visszakapta, olyankor friss falatokhoz, húshoz jutottak. A fagyasztó nélküli világban hasznos volt ez a fajta elosztás.