Gyifkó Gyula Kálmán bőrdíszműves népi iparművész életműve

Érték bemutatása:

1943-ban született Kisteleken. A családjában apáról fiúra szállt a mesterség fortélyainak elsajátítása. Már dédapja is ezzel a mesterséggel kereste kenyerét a felvidéki Losoncon. Gyifkó Gyula nagyapja Pesten szintén a szíjgyártás mestere volt és apja is, Gyifkó Kálmán, aki Mindszenten kezdett el önállóan dolgozni, majd feleségével együtt Kistelekre költözött és műhelyt nyitott 1932-ben. Szíjgyártó műhelye Kistelek legrégebbi folyamatosan működő vállalkozása volt. Inas éveit 1957-ben kezdte a volt Rákóczi iskolában, hiszen ne feledjük el, akkoriban még Kisteleken inas képzés is volt, majd kétszáz gyerek tanult itt szakmát. A 70-es években elkezdte az önálló iparos munkát. Tudása nagy részét az elődöktől kapta, a régi családi mintákból táplálkozott a formavilág, a díszítésmód, melyhez ő is sokat hozzáadott saját tehetségéből, alkotói fantáziájából.
Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó kulturális örökség – amelyet felmenői és ő is állandóan újrateremtettek – az identitás és folytonosság érzését nyújtotta, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és az emberi kreativitás tiszteletét. Gyifkó Gyula alapelve volt a precizitás, a magyar szíjgyártás hagyományainak tisztelete, ennek megfelelően minden lóra való szerszám és egyéb kiegészítő tárgy teljes egészében kézzel készült. A pályakezdés neki sem volt könnyű, hiszen akkoriban lovas kocsival járták Csongrád és Bács-Kiskun megye vásárait. Eleinte jobbára paraszti használatú szerszámokat készített, de az idő haladtával és a gazdasági változásokkal egyre nagyobb kereslet lett az igényes kivitelű magyaros felszerelésekre.
Természetesen ahhoz, hogy ilyen sikereket érhessen el, szükség volt a megfelelő családi háttérre is. Gyifkó Gyula műhelyében híres fogathajtóknak készültek szerszámok, pl. a bugaci Abonyi Imrének, aki 1970-ben lett négyes fogathajtó világbajnok, vagy Juhász Lászlónak, aki 1984-ben szintén világbajnok lett. A 80-as évek elején kezdte el járni Nyugat-Európa országait, eljutott külföldi világversenyekre, vásárokra is. Ez nem volt könnyű feladat az akkori időkben (engedélyek, vámoltatás, valutaváltás, vízum stb.). De vitte a település jó hírét Salzburgba, Grazba, Riedbe, Bécsújhelyre, Münchenbe. Az egyedi, kézzel készített termékek eljutottak Franciaországba, de még Ausztráliába is. Megrendelés jött Nagy-Britanniából, ahonnan Fülöp herceg főlovásza rendelt négyes fogatra szerszámot, de még egy angol helikopter-gyáros tulajdonában is van a mester munkáiból.
A termékeket, alkotásokat egyre többen ismerték meg és a szakma is megadta az elismerést, 1987-ben elnyerte a népi iparművész címet. Közben arra is jutott idő, hogy mesterségbeli tudását másoknak is átadja. Először fiának, Zsoltnak, aki a bőripari szakközépiskola elvégzése után a szakma fortélyait apja műhelyében sajátította el. Rajta kívül voltak még szerencsés fiatalemberek, akik nála sajátíthatták el a szakmát. A 90-es években Békéscsabán oktatta a mesterséget az ország minden részéből érkező tanulóknak. 2000. augusztus 20-án munkája elismeréseként megkapta a Népművészet Mestere díjat is. 2010-ben Kistelek Díszpolgárává választotta. 2012-ben az Év Mestere díjat nyerte el a Mesterségek Ünnepén, 2013-ban a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozták neki, s 2014. augusztus 20-án a város tüntette ki emlékplakettel Kistelek város iparosodásáért végzett munkájáért.
A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére történt felkerülése révén a mintaadó alkotó egyéniségek közé került. Elismerték, hogy jelentős tudását arra használta, hogy hagyomány–átörökítő, -hordozó és értékmentő tevékenységet végez életművével. A magyar állam által ezen díjjal kitüntetett tehetséges népi alkotót a szellemi kulturális örökség képviselői közé választotta. 2006-tól a szegedi Napsugaras Népművészeti Egyesület elnöke volt, ezen kívül a Csongrád megyei Iparkamara Ügyvezető Elnökségi tagja és a Kisteleki Kistérségi Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztét is 2012-ig betöltötte. Termékeivel részt vett nagy lovas rendezvényeken, Nemzeti Vágta, gyulai Körös-völgyi Sokadalom, szegedi Hídi Vásár, Budai Vár-béli Mesterségek Ünnepe. 2019 decemberében hunyt el.

Érték indoklása:

Műhelye és munkássága a kétszáz éves múltra visszatekintő, napjainkra eltűnt kisteleki iparos hagyományok egyik utolsó képviselője volt.