Gróf Széchenyi István Általános Iskola Helytörténeti Gyűjteménye

Érték bemutatása:

A Széchenyi István Általános Iskola a város nyugati részén található, a Csongrádból kivezető 451 számú főút mentén. A külvárosi iskolát 1960-ban adták át rendeltetésének. Elsősorban a környező tanyavilágból fogadta a tanulókat. Az iskola átadásával az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején ez a városrész nagy változásokon esett át. Modernizálódott. A lakóházak megújultak, átépítésükkel, felújításukkal mindazon tárgyak, melyek a múltat őrizték, feleslegessé váltak, „kiszorultak”. A sok régi használati eszköz lakóhelye lett az udvar. S hogy mégsem lettek az enyészeté, az az itt lakó iskolás gyerekeknek köszönhető. Nekik jutott eszükbe, hogy a múlt jeles emlékeit behozzák a nemrégen épült általános iskolájukba. A gyermekszerető pedagógusok felismerték a spontán induló gyűjtésben rejlő lehetőségeket, s helyet kerestek az érkező tárgyaknak. A tantermekben polcokra kerültek, szekrényekbe és azok tetejére. Az emlékeket hordozó tárgyak mennyiségükben és minőségükben gazdagodtak, felhívva a figyelmet egy állandó jellegű kiállítás létrehozásának szükségességére. Ehhez otthont adtak a folyosók és az ott lévő üvegtárolók. A tudatossá váló gyűjtésbe bekapcsolódtak a tanulók szülei, a pedagógusok, és a környék lakossága is.
A folyamatosan bővülő kiállítás egy idő után kinőtte a folyosók üvegszekrényeit. Az akkori iskola vezetése szükségesnek ítélte a kialakuló helyzet megoldását. Elhatározta, hogy múzeumot hoz létre. A hely adott volt, mivel a Széchenyi Úti Általános Iskolát 1960 augusztusában adták át, s a korabeli építési szabályok előírták a légópincét, így az épület alá is építettek. Az alagsor szellős és száraz volta ideális helynek bizonyult. 1974-ben 7 kisebb-nagyobb helyiség került kialakításra.
Ehhez az átalakításhoz, a berendezéshez állami támogatás nem állt rendelkezésre. A legszükségesebb dolgokat az iskola költségvetéséből fedezték. Faanyagot, festékeket, burkolóanyagot, padlólapokat vásároltak. Az itt dolgozók lelkesedésének eredménye lett a „múzeum”. Gát László nyugalmazott igazgató – aki egyben a város helytörténeti kutatója is – a gyűjtemény kialakításakor a következőket fogalmazta meg: „Nevelési és oktatási feladattá tettük a gyűjtést, melyet területi szempontból behatároltuk a Külvárosra (az iskola területére) és a város tanyavilágára. Ez az elhatározás ma is megőrzendő értéke a gyűjteménynek.” 1980-1982-ben korszerűsítették a gyűjteménynek helyet adó pincehelyiségeket. Kialakult a „múzeum” mai formája, a 13 helyiségből álló állandó kiállítás.
Érdemben mindenképpen meg kell említeni azon „lokálpatrióták” nevét, akik azon fáradoztak, hogy megmentsék a helyi népi és muzeális értékeket a jövő számára: dr. Tari László fogorvos, amatőr régész, a csongrádi városi múzeum névadója, Esztergályos Ferenc Dudás Lajos helytörténész, dr. Sándor Antalné nyugalmazott tanárnő, Mészáros Pál az intézmény első és akkori igazgatója, Jámbori János az iskola rajzpedagógusa, igazgatóhelyettese, Rácz Péter a tárgyak rendszerezője, anyagrendezője, feliratozója, Gát László nyugalmazott iskolaigazgató, helytörténész. A helytörténeti gyűjteményben (a teljesség igénye nélkül) láthatók többek között: csongrádi nevezetes emberek arcképei, valamint régi helyi épületek fényképei, régi térképek, melyek közül kiemelkedik egy 1952-es Csongrádot ábrázoló Csongrád történelmi címerei, a Vármegye 1731-ben beiktatott pecsétje, pénzgyűjtemény: többek között római kori és a kettős királyság idejéből származó érmék, Csongrád sajtótermékei a gyűjtemény különlegességének és egyediségének otthont adó helyi mesterek műhelyei a kisparaszti gazdálkodás minden eszköze a szőlőművelés és a méhészet eszközei, kuriózumként egy teljes felszereltséggel rendelkező, ma is működő képes kovácsműhely, Vincze János kovácsmester leszármazottai ajándékozták az intézménynek. Ritkasága az a kovácsfújtató (négy láb közé fogott bőrtömlő), amely a szokásoktól eltérően nem bőgő alakú. Kora meghaladja a 150 évet. 33 csongrádi vitéz képe, akik az első világháborúban magas kitüntetést kaptak.
A falak melletti tárolókban kaptak helyet az emlékeket őrző pénzek, fegyverek, a környék régészeti lelőhelyeit bemutató kiállítás az alföldi tanyasi porta: udvari kemence, konyha, a kenderfeldolgozásának eszközei, a „tisztaszoba”. A gyűjtemény sokszínűsége és gazdagsága nemcsak a helyi, de a távolról érkezőket is elkápráztatja. Az oktatásban betöltött szerepével is egyedülálló az országban. A kiállított anyag gazdagsága sok ismeretszerzésre ad lehetőséget. Iskolánk két olyan oktatási jó gyakorlatot is kidolgozott, melyek országos elismertséget hoztak. (Múzeumi- és tárlatvezetési ismeretek, „Kézzel-szívvel nagyanyáink szemével”). Ezek a jó gyakorlatok példaként szolgálnak, hogyan lehet a népi hagyományokat, a néprajzot élővé tenni és a gyermekek számára elérhetővé tenni tanórai foglalkozások, szaktárgyi órák keretén belül. A jó gyakorlatok alapját adó iskolakert, a helytörténeti gyűjtemény és a rájuk épülő kézműves tevékenységek együtt olyan komplex programot tesznek lehetővé, amely a mai magyar oktatásban, több műveltségi és kompetencia területen fejleszti tanulóinkat és a nyílt napokon idelátogató gyerekeket.
A tanulók széleskörű tapasztalatokat, ismereteket szereznek a környezetről, fejlődik környezeti kultúrájuk, környezetvédő szemléletük megalapozódik. A gyermekek a munkavégzéshez és a mindennapi élethez nélkülözhetetlen képességeket fejlesztenek ki, úgy, mint a tolerancia, együttműködés, felelősségvállalás, önértékelés, az informatikai készségek. Ezek a készségek, valamint a program által megszerezhető alkalmazható tudás közvetve mind hozzájárulnak a munkaerőpiacon sikerességükhöz és érvényesülésükhöz. Iskolánk az idei tanévben immáron 10. alkalommal szervezte meg az idővel Kárpát-medenceivé vált Határon túli hon- és népismereti vetélkedőt, melynek tartalma mindig a gyűjtemény anyagára épül. A verseny idején ide érkező számos vidéki és határainkon túli vendégek elismerően nyilatkoznak Csongrád eme látványosságáról.
A gyűjtemény tárgyi vagyona napjainkban is gyarapodik, hiszen a csongrádiak tudják és számon tartják, ha egy régi használati eszközt és vele együtt hagyományainkat meg akarjuk menteni, akkor a Széchenyi István Általános Iskola Helytörténeti Gyűjteménye gondoskodik róla.