Fehértó és a Sirály tanösvény

Érték bemutatása:

Csongrád-megye legnagyobb szikes állóvize (14 km hosszú), a Szeged-Szatymaz területére eső Fehér-tó, mely egy madarászati szempontból is értékes halastó rendszer. A Fehértó az első okleveles említése 1075-ből való. Területét még a múlt század elején is rendszeresen elárasztotta a Tisza. A folyó szabályozása után a védő öltések többek között a Fehér-tó vízutánpótlásának is akadályt állítottak. Beretzk Péter MÁV főorvosnak köszönhetően Szeged városa a Fehér-tó egy részét 1935-ben helyi védettség alá helyezte. 1939-ben a földművelésügyi miniszter is jóváhagyta a felterjesztést, sőt megnövelte a védett terület nagyságát. Közben a halgazdaság folyamatosan épült, terjeszkedett. Ez a későbbiekben számos ellentét forrásává vált. Ilyen például a kormoránok nagymértékű halfogyasztása. A madarak fészkelését nehezíti a halastavak tavaszi elárasztása, mely elmossa a fészkeket. A mélyedések tiszta vízzel való rendszeres feltöltése a nátriumsókat is kimosta a területről. Ezt mutatja az, hogy a sziki bárányparéjos – csenkeszes – zsázsás növénytársulást felváltották a sziki sásos, gyékényes nádasok társulásai.

A Halgazdaság tájformáló munkája nyomán a terület átalakult, az Algyői-főcsatorna kiépítésével mesterséges vízgazdálkodás alakult ki, így a tó szikes jelleg megszűnt. Ennek hatására az élővilág is átformálódott, a sziki madarak helyét a vízhez kötött társaik váltották. Ezt a változást bemutatására törekedett a nemzeti park, amikor megalkotta a Sirály tanösvényt. A három állomásból álló táblákkal illusztrált bemutató ösvény legfőbb látványossága a halastó mellett felállított kilátótorony, ahol jól megfigyelhető a Korom-sziget nyüzsgő sirálytelepe. A tanösvény kiinduló pontja a Tisza völgyi Bemutatóház, mely az E5. sz. főút 157-es kilométerénél található.

Érték indoklása:

A terület fokozottan védett, nemzetközi jelentőségű vizes élőhely - a Ramsari Egyezmény- és a Pusztaszeri Tájvédelmi körzet egyik legismertebb része. A táj természeti értékeire, páratlan madárvilágára Beretzk Péter szegedi orvos hívta fel a figyelmet. Kutatásainak eredményeként 1939-ben védetté nyilvánították a szegedi Fehér-tó vízjárta 350 holdas szikes pusztáját. Ebben az időben kezdték meg a ma is létező halastórendszer kiépítését. Az átalakult tó ma is igen gazdag madárvilágnak ad otthont. Eddig a tavon és környékén 280 madárfajt figyeltek meg. A régi szikes mocsarak nyújtotta táplálkozási és pihenési lehetőségeket pótolják az időszakosan leengedett halastavak iszapos medrei. Az iszapban maradt vízi rovarok, kétéltűek, halak bőséges táplálékot nyújtanak a parti és gázló madaraknak. A legnagyobb nyüzsgés tavaszi és őszi vonuláskor figyelhető meg. Évről évre megjelennek itt a sziki fészkelő közösség tagjai, a bíbicek (Vanellus vanellus), a gulipánok (Recurvirostra avocetta), gólyatöcsök (Himantopus himantopus), cankók, pólingok és parti madarak. Tavasszal, ha üres tómedret találnak, közülük sokan költéssel is próbálkoznak, hiszen ezek a mesterséges élőhelyek az egykori kopár szikes tóparthoz hasonlítanak. A tóegységeket szegélyező nádasokban a nádi énekesek közül leggyakrabban a cserregő-(Acrocephalus scirpaceus) és foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus) és a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) hangját hallhatjuk, de szép számban költ itt a kékbegy (Luscinia svecica) is. A vizek fölé hajló fűzfaágakra építi művészi fészkét a függő cinege. A nagy kiterjedésű nádasokban gémtelepek is kialakulnak. Jelentős állományait találjuk itt a kis- és nagykócsagnak (Egretta alba), kanalas gémnek (Platalea leucorodia), vörösgémnek (Ardea purpurea), és a bakcsónak (Nycticorax nycticorax). De fészkel a törpegém (Ixobrychus minutus) és a bölömbika (Botaurus stellaris) is a nádasokban. A mélyebb vizű halastavak nagy kiterjedésű nyílt vízfelülete fontos pihenő és táplálkozó helye a hazánkon átvonuló vadlibák (nagylilik, vetési- és nyári lúd) és récék tömegeinek. A récék és libák nem csak vonulási időben gazdagítják a tó madárvilágát, hanem fészkelnek is itt. A nyári lúd ( Anser anser),a kanalas réce (Anas clypeata) és a barátréce (Aythya ferina) a guvattal (Rallus aquaticus) és a vízityúkkal (Gallinula chloropus) osztozik a zavartalan nádasok és gyékényesek biztonságában. A tórendszer nyugati partján a Beretzk Péter kilátóból távcsővel megfigyelhető a XI. tóegység közepén fekvő Korom-szigeten levő sirálytelep zsibongó élete. Több ezres dankasirály (Larus ridibundus) és nagy számú küszvágó csér (Sterna hirundo) mellett állandó fészkelő itt a szerecsensirály (Larus melanocephalus), melynek hazai állománya alig éri el a 200 párt. Az igazi madártömegek a nyár végén, az ősz beköszöntével térnek vissza a tavakra. A libák és kacsák tízezres csapataihoz október közepétől a daruk (Grus grus) is csatlakoznak. Ez a félénk madár ma már nem költ hazánkban, csak őszi és tavaszi vonulása során tölt hosszabb-rövidebb időt nálunk. A darvak előszeretettel látogatják a tájvédelmi körzet déli szántóit, ahol elhullajtott kukoricaszemeket, rovarokat keresgélnek a tarlókon. Éjszakára a Fehér-tó nagy kiterjedésű, iszapos leeresztett tómedreire szállnak. A Beretzk kilátóról, vagy a sándorfalvi út mellől október végétől esti szürkületkor bárki gyönyörködhet a darucsapatok behúzásában.