Diákszínjátszás Csanádpalotán

Érték bemutatása:

A csanádpalotai általános iskolában mindig is szép hagyományai voltak az ünneplésnek. A jeles alkalmakat szerkesztett műsorok betanításával tették emlékezetesebbé a pedagógusok (tanévnyitó, a Mikulás-várás, a karácsony, a farsang, az anyák napja, a tanévzáró, kulturális seregszemle). A községi ünnepi megemlékezések szintén a tanulók közreműködésével zajlottak. Az 1990-es évek végén jelentkezett igény a település lakossága előtti „egész estés” bemutatóra, egy-egy nagyobb mű – pl. a Csipkerózsika – színpadra álmodásával. Ezt követte egy millecentenáriumi emlékműsor, amely első királyunk történetét elevenítette fel, az István, a király című rockopera alapján. 1998 óta szinte évenkénti rendszerességgel voltak fellépések, ettől kezdve beszélhetünk tudatos amatőr diákszínjátszásról az iskolában. Az előadások célja a szórakoztatáson túl, a közösségtudat erősítése, lehetőség teremtése a szabadidő tartalmas, kreatív eltöltésére. Fontos szempont volt a tanulók tehetségének felfedezése, a képesség-fejlesztés, az egymásra való odafigyelés, az egymástól való tanulás fontosságának megtapasztalása.
Évente, általában egy darabbal lép fel a felső tagozatos csoport a diáknaphoz, illetve az iskola névadójának napjához (Dér István festőművész, Csanádpalota szülötte) kapcsolódva. Ádókné Debreczeni Ilona és Borovics Nóra tanárnők kezdettől fogva zenés darabokban gondolkoztak. Eleinte a számukra kedves műveket dolgozták fel, később már más szempontok is képbe kerültek. A szövegkönyvírás oroszlánrésze Ádókné Debreczeni Ilona feladata volt, Borovics Nóra a zenéket választotta ki, de a végleges formáról mindig közösen döntöttek. Szövegkönyv születhetett az eredeti műből, daljátékokból, musicalekből, de készült egy előadás több kiváló író művéből összedolgozva (Ki nevel a végén?). A Mátyás király és az igazmondó juhász című színdarab esetében Ablonczy László – a Nemzeti Színház nyugalmazott igazgatója – javaslatára próbálkoztak meg népmese feldolgozással is a tanárnők. A szereplőgárda kiválasztása mindig nehéz feladatot jelentett, míg eleinte közel kétszáz felsősből válogathattak, addig ma már nagyon lecsökkent a létszám, változott a gyerekek hozzáállása is. Az első négy darabban – a főszereplőket tekintve – nagyjából állandó társulattal dolgoztak. A többi előadás szereplőit az adott évben szerepjátszásra alkalmas tanulók közül válogatták ki.

Érték indoklása:

Kelemen László (Kecskemét, 1760 – Csanádpalota, 1814) az első magyar színigazgató élete vége felé – keserűen, kiábrándultan – visszavonult a színpadtól. Utolsó állomásként sikerült Csanádpalotán iskolamesteri-kántortanítói állást szereznie. Két évig kántortanítóskodott a faluban. A fiatalokat összegyűjtötte, egyházi énekekre, világi dalokra tanította őket, sőt tervbe vette, hogy műkedvelői előadásokat is tartanak majd. Sajnos a halál közbeszólt, egy tragikus lovas kocsi baleset véget vetett Kelemen László életének.