Deák Zoltán

Érték bemutatása:

A településhez kapcsolódó művészek közül Deák Zoltán az, aki az utóbbi években legsűrűbben „hazajár” alkotásait bemutatni. 1961-ben Szegeden született, de 1986-ig Sándorfalván élt, ahol nagyon sok időt töltött a környékbeli erdőkben. A természet közelség késztette festegetésre negyedikes gimnazista korában, Szabó András művészetoktatójától pedig további inspirációt, kritikát, alapképzést kapott. A szegedi Tisza-parti Gimnáziumban 1979-ben biológia szakon leérettségizve, határozottan a művészi pálya felé indult, s már ezen a nyáron egy hónapot töltött a Zebegényi Képzőművészeti Szabadiskolában, ahol festett, grafikákat készített. A Szőnyi István emlékház miliője, az ottani alkotóközösség évekig „húzta”, a Zebegényi Kisműhelybe 1986-ig évente járt, és ott – mint maga mondja – „sok mindenbe belekóstolt”, s megtanulta az alapokat. A zebegényi iskolázás talán az oka, hogy nem veszítette kedvét annak dacára sem, hogy többször sikertelenül próbálkozott a főiskolán rajz szakra bejutni. Hogy megélhetését biztosítsa közben, volt vasúti pályamunkás, kéménybevizsgáló, figuráns a geodétáknál, mígnem 1984-ben Tiszaszigetre került művészeti előadónak.

1986-ban telepedett le ebben a kis határfaluban, ahol 1992-ig irányította a művelődési ház életét, próbálta formálni a helyiek kultúráját, majd másfél évnyi benzinkutasság után végül szabadúszó művészként él.A természeti élmények, a tájak ihlették első olajképeit, akvarelljeit, melyeken tettenérhető a zebegényi iskola. A világos színekkel felvázolt tájképek, az utcarészletek, vízpartok, a csendéletek domináltak 1984-es debütálásán, a Tisza-parti Gimnáziumban rendezett szegedi kiállításon. Hogy azután más irányokat vegyen.Művészi törekvéseit felerősítette, hogy 1984-ben egy hónapot tölthetett tanulmányúton Franciaországban, illetve Amszterdamban. A régi mesterek, a festőiskolák tanulmányozása, a modern művészektől kapott impressziók kiteljesítették látókörét, érdeklődését. Inspirációjukra kemény munkába kezdett. Megerősítve korábbi belső mozgatórugóit, a természet- és emberszeretetet.

Már úgy véli: „Alapvető a pillanat, a látvány, a benyomás, az impresszió. Megszólítanak a pillanatok. Ha jó helyzet, jó meglátás adódik, a pillanatról többet mondó pillanatok lesznek a képek.” Színvilága a modern festészeti hatások nyomán élénkebb lett, s újabb képein a fenti élmény- és gondolatvilág már jelentkezik az 1989-es tiszaszigeti önálló tárlatán.Sándorfalvára művészként bemutatkozni 1989-ben jött haza először egy önálló tárlattal, majd 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben is jelentkezett kiállításon felnevelő községével. Szegeden 1994-ben a Kiszínház előcsarnokában volt önálló tárlata. 1999-ben alma materében, a szegedi gimnáziumban, és lakóhelyül választott falujában, Tiszaszigeten szerepelt kollektív kiállításokon. Ezeken a bemutatókon már markánsabban mutatkoznak meg művészi törekvései. S látható az újabb irány, a másik kiválasztott útja is, a rézkarcok különböző technikákkal történő készítése, amivel 1986 óta próbálkozik. Kísérletező, kombináló kedvére mostanában leginkább a rézkarcok maratásos készítése van. Látásmódját, színkompozícióit megérintette, hogy számítógépes reklámgrafikussá is képezte magát. A Tisza partján talált alkotó szigetéről, hová a művészvilág modern csetepatéinak zajtajtékja sem ér el, s nem dobja Deák Zoltánt semmiféle csoportosulás felé, képei mostanra eljutottak Dél-Afrikába és Franciaországba is.