Csőrege

Érték bemutatása:

Az ősmagyarok konyháját a „pentaton” ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen öt íznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek. A táplálkozás körében ma is sok, a honfoglalás koránál sokkal korábbi, keletre nyúló hagyományt találunk. Ilyen ősi gyökerű ételünk az alföldi pásztorok tarhója, mely joghurthoz hasonlító különleges étel, a közelmúltig fogyasztott vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta, a lepénykenyér, a „csörege-fánk”, az alföldi bográcsban készült krumplistészta, a „slumbuc”, a magyarsággal, de feltételezhetően már a hunokkal vagy az avarokkal bekerült hsziungu áldozati étel a keng (a „pörkölt”) és a ta-keng (a „gulyás”). E magyar étel településünk kedvelt édessége volt a múltban. Receptjét a sándorfalvi asszonyok szájról szájra, generációról generációra adják tovább.

Érték indoklása:

Hagyományőrző rendezvényeink legkedveltebb finomsága, melyet messze földön a mi nyugdíjasaink készítenek el legjobban. Fontosnak tartjuk e népi eledel receptjének, sütési módszerének fennmaradását, tovább adását a következő nemzedéknek.