Csongrádi Református templom

Érték bemutatása:

A döntő többségében katolikus lakosságú Csongrád városban élő református hívek szórványgyülekezetet alkottak, lelki gondozásukat a szentesi református egyházközség látta el. A gyülekezet élete szorosan összefonódott a Szentesi Református Egyházzal. Rövid időszaktól eltekintve a Szentesi Református Egyházközség filiájaként működött, közös lelkészekkel. A csongrádi református fiókegyház képviseletében Kanász Nagy József lelkész 1934- ben adott be kérvényt, amelyben egy templomépítésre alkalmas terület átengedését kérte a mai Hunyadi tér területéből. A kérvénynek 1934. április 27-én adott helyt Csongrád város képviselőtestülete.
A város nemcsak a terület átengedésével segítette a hitközséget: a tereprendezési munkákat saját költségén végezte, továbbá munkaerőt biztosított az építkezéshez, amely 1935-ben kezdődött el és a következő évben – Tari László 1936-ból származó fényképének tanúsága szerint – már készen volt. Az építkezés fedezetét segélyekből 2és adományokból teremtették meg. A templomot 1937. október 10-én avatták fel. Bár a városi adminisztráció szempontjából nézve mindez egy magánépítkezés volt, mivel a városrendezési és városfejlesztési elveknek is maradéktalanul meg kellett felelni, s egy eredetileg községi tulajdonú telekről volt szó, az építkezés közüggyé vált. Mindez ráadásul maradéktalanul beleillett Piroska János polgármester komplex városfejlesztési koncepciójába, amely Csongrád modernizációjának lendületes időszaka. (1934-ben már épült az új, modem városháza, kövezték a gabonapiacot, tervezték a főutca csatornázását és kultúrház emelését, az elektromos közvilágítás ugyancsak 1934-től üzemelt.)
Az épület terveit Antal Endre szentesi főmérnök készítette. Az engedélyezési terveket 1935. november 2-án látta el kézjegyével, s azokat november 22-én hagyták jóvá. Az engedélyezési tervek nem a megvalósult épületet mutatják: a harangtorony a rajzok szerint nyugat felől csatlakozik az épülethez. Az épület ettől eltérően épült fel, harangtomya kelet felől áll. Bár a sokszorosító eljárással készült terveken a feliratok nincsenek megtükrözve, mégis a sokszorosítás technikai hibájára kell gondolni, mivel az engedélyezési tervek elkészültét megelőzve, az 1935. október 4-én készült helyszínrajz az épület alaprajzát a végleges módon, kelet felől csatlakozó toronnyal tünteti fel. A kivitelezésre Nagypál Imre budapesti építőmester vállalkozott.
Az épület longitudinális térszervezésű. A három boltívvel kiemelt portikuszos (előcsarnokos) bejárat a középkori templomépítészet máig eleven hagyományához igazodik, a különálló harangtorony az itáliai, ókeresztény bazilikákat idézi. A harangtornyot félköríves, fedett árkádsor kapcsolja az épülethez, maguk a félköríves árkádok az ókeresztény bazilikák modernizált idézeteinek tekinthetők. Az egyterű, egyetlen hosszanti tengelyre szervezett templom hossza 18,36 m, belső szélessége 8,5 m, belmagassága 5,6 m. A tető gyenge lejtésű, nyeregtetős szerkezetű. Hosszanti oldalait négy-négy ablak és három-három lizéna tagolják. A lizénák az alapban is megjelennek, szerepük nem merül ki a falsík tagolásában, hanem a szerkezet konstruktív részei. A bejárathoz lépcső vezet, az előcsarnokból vezet tovább az deszkaborítású mennyezetes árkádsor a toronyhoz. A 3x3m alapterületű, magában álló torony négyzetes alaprajzú, párkány zárja le, amelyre oszlopos lantema került, ezen látható a református hitre utaló szimbólum, a csillag. Teljes magassága 21,5 m.
A templom belső tere puritán. A templommal egykorú szélfogón át a karzat alatt, az 1970-es években üvegajtóval elkülönített térbe érünk. A nyugati falon a téli istentiszteletek alkalmával használt szószék látható, tőle balra Kálvin János olajnyomatos arcképe, jobbra Kanász Nagy József olaj-vászon portréja és egy emléktábla. Az emléktábla szövege: „SZERETETTEL EMLÉKEZIK / A GYÜLEKEZETSZERVEZŐ / ÉS TEMPLOMÉPÍTŐ / K. NAGY JÓZSEF / 1888-1962 / LELKIPÁSZTORRA / A CSONGRÁDI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET”. A kiváló akusztikájú templomtérben a falsíkok ma fehérre festettek, egykor azonban bézs színűek voltak. A félpilléreken omamentális, barna-sárga színekben pompázó, szekkó díszítőfestés és szimbólumok láthatók s a szimbólumokkal összefüggő, a Károli-fordításra épülő bibliai idézetek olvashatók.
A nyugati oldalon, szószék felől indulva az elsőn horgony és felirat: „A REMÉNYSÉG PEDIG / NEM SZÉGYENÉT MEG… / RÓMA 5.3”. (Róm. I. 5:5) A középsőn hajó: „EVEZZ A MÉLYRE… / LUKÁCS 5.4 (Lk 5:4); a harmadikon mérleg: „MEGMÉRETTÉL A / [MÉRLEGEN…]” (Dán 5:27). A keleti oldalon a szószék felől kulcs „ZÖRGESSETEK ÉS / MEGNYITTATIK NÉKTEK / MÁTÉ 7.7” (Mt 7:7) , a középsőn bárány „ÍME AZ ISTENNEK / AMA BÁRÁNYA… / JÁNOS 1.29” (Jn 1:29), a harmadikon a Szent Biblia és kard egy alfa és egy ómegától körülvéve „TUDAKOZZÁTOK / [AZ ÍRÁSOKAT]” (Jn 5:39). (A szószéktől távolabb lévő feliratok a karzat gerendái miatt csak töredékesen olvashatók ki.)
A szimbólumok mögött minden esetben sugaras napkorong látható, s minden esetben gazdag ornamentika öleli őket, amelyben felismerhető a stilizált búzakalász és többször ismétlődik Jézus lángoló szíve. 3A mennyezetet festett deszkaborítás fedi. A festett díszítőmotívumok geometrikusak, szecessziós összhatásúak, illeszkednek a belső berendezésen látható motívumvilághoz, mintegy azt teljesítik ki. A mennyezetre festett motívumok központi motívuma a sokágú betlehemi csillag. A belső berendezést a református liturgia határozza meg, amelynek középpontjában a szószék és az úrasztala áll. A szószék előlapját felirat („JÖVEL SZENT LÉLEK ÚR ISTEN”) és intarziás ábrázolás díszíti (Szentlélek, alfa, ómega, betlehemi csillagok). Az úrasztalán intarziás felirat („EZT CSELEKED JÉTEK / AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE”, Kor 11:24), a felirattól kétoldalt stilizált búzakalászok. Az úrasztalának hat lába van, az elülsőket intarziás ábrázolások díszítik, a középsőt csillagkoszorús bárány, a bal oldalit két, szívmotívumokkal kísért búzakalász, a jobb oldalit leveles szőlőfürt.
A berendezés minden dísze intarziás, amelyet ezüstös festés is kiemel a feketére pácolt bútor alapszínéből. (Kivéve a hangvetőn látható hármas rovátkákat, amelyek csak festettek.) Az úrasztalától jobbra és balra hatszemélyes, lépcsőzetes háttámlájú Mózes- székek (stallumok) állnak, mindkettő hat-hat ülőhelyes. A híveknek két sorban 8-8 padot állítottak. A feketére pácolt, keményfából készült belső berendezés Borbás Imre csongrádi asztalos munkája, a szecessziós enteriőrművészet egyéni hangú képviselőjéé. Az asztalosmunkák egyszerre modemek és népiesek, anélkül, hogy folklorizmussá válnának. A főbejárathoz közeli gerendákon a keleti sarokban olvasható szignatúra: „TERVEZTE / BORBÁS IMRE / IPARMŰVÉSZ ASZTALOS”; a nyugati sarokban pedig: „FESTETTE / GULYÁS JÁNOS / SZENTES”. A harang Szlezák Rafael rákospalotai harangöntő munkája. Az épület őrzi eredeti alakját, csupán belülről korszerűsítették. A bejárat fölötti karzat későbbi, az ez alatti részt üvegezték, hogy fűthető legyen. A templomot 2010-ben felújították, 2012-ben további korszerűsítéseket végeztek. Az ablakok eredetileg fémkeretes, ornament üveggel ellátott ablakok voltak, az eredeti ablakok közül néhány a harangtoronyban maradt meg.