Csongrádi kadarka

Érték bemutatása:

Csongrád környékén már az Árpád-korban termesztettek szőlőt. A török időkben új fajtákkal gazdagodott a vidék. Ebben az időben terjedt el a kadarka, amit a törökök a Balkánról hoztak. Már a 17. század második felében megemlíti Evlia Cselebi török utazó, hogy Csongrádnak kertje, sok szőlője van. A tőkéket déli származása miatt a téli fagyoktól takarással védték, gyalogműveléssel termesztették. A csongrádi kadarka a múlt században még fogalom volt, a nagyüzemi gazdálkodás erőltetésével pecsételődött meg sorsa.
A csongrádi származású Surányi Dezső biológus professzor, aki a fél világot bejárta, arra biztatta a gazdákat, hogy ezt a szőlőfajtát mindenképp meg kell őrizni a jövőnek, leginkább Csongrádon és környékén. A borversenyeken a bírálók örülnek a kadarkának, s nem szenved hátrányt az elismerésben. Ebben jeles szerepet játszott Eperjesi Imre, a kertészeti egyetem borászati tanszékének nyugalmazott tanára, aki fölhívta minden alkalommal a figyelmét a borászoknak: a kadarka hungaricum, vagyis értékes bor és nem tűnhet el a magyar, s kiváltképp a csongrádi borpalettáról.
Még ha a kadarka legfőbb hibái meg is maradtak (fagyérzékenység, fürtrothadási hajlama, színanyag-problémák), ugyanakkor bőtermő, igen tüzes bort ad. Belőle jó években kiváló vörösbor erjeszthető, gyakrabban jó minőségű siller és ritkaságként fehérbor is készíthető belőle.
A páratlanul fűszeres, gazdag íz- és zamatanyagok lényegében mindegyik borvidéken érvényesülnek. Ma is jellegzetes és kedvelt bort készítenek ebből a szőlőfajtából, legalább két, igen jól ismert csongrádi bortermelő palackozza is.