Csongrádi fahíd

Érték bemutatása:

1896-ban a nagyréti tanyai emberek kérték a város vezetését, hogy épüljön egy fahíd a város és annak szolgáltatásainak elérésének megkönnyítése miatt. A kérést elutasították pénzhiányra hivatkozva. A réti lakosok összefogtak, és az esztergomi lebontott fahíd árát összeadták, és megvásárolták. 5 darab hídosztályt vettek, osztályonként 1000 forintért. Minden osztályt három tölgyfahajó tartott a vízen. Vásároltak még külön hajókat is, darabonként 200 forintért.
A szállítása a következőképpen történt: a Dunán leúsztatták Titelig, majd felhúzták Csongrádig, és az elemeket újra összerakták. Budapesttől a híd Csongrádra szállítását (a Dunán lefelé eresztették, felfelé a Tiszán lovakkal vontatták) csongrádi fuvarosok vállalták. A cél elérése végett példaértékű volt az emberek összefogása. A hidat 1896. augusztus 30-án állították fel, vonala a mai pontonhídtól a folyón felfelé 40-50 méterre volt.
Mivel a hídnak jelentős része fából készült, a köznyelvtől hamarosan megkapta a fahíd elnevezést. Akkor az útpálya szélessége duplája volt a mainak, így a megrakott szénásszekerek is kényelmesen tudtak közlekedni, illetve megoldott volt a kétirányú közlekedés is. Ezt a pontonhidat 1919-ben és 1944-ben is felrobbantották, a második újjáépítéskor már csak egy nyomvonal szélességben állították helyre. 1956-ban a faszerkezetet vasra cserélték, de a neve megmaradt fahídnak.
2004-ben a 18 pontoneleméből hetet újra cseréltek, a többit korszerűsítették, 2007-ben pedig mintegy 26 millió forintból teljesen felújították a padozatát. Többszöri átalakítás után a mai napig is a vízállás függvényében a pontonokból összeállított ideiglenes híd átjárást biztosít a Tisza partjai között. A téli időszakban a hidat szétszedik és a part közelébe vontatják, ekkor komp vagy dereglye biztosítja a két part között a kapcsolatot.