Csigatészta készítése

Érték bemutatása:

A csigatészta egy igen finom levesbetét, ám nagyon munkaigényes, elkészítése aprólékos munkát igényel. Ezért főleg lakodalmakkor, búcsúkor tették csak a húslevesbe. A csigatészta elkészítése a lakodalom előtti időszak nagy feladata volt. Az 1960-as években a következőképpen készült: 100-150 fő esetén három héttel a tervezett lakodalom előtt, vasárnap délután 1 órára mentek a fiús, lányos házhoz a testvérek, szomszédok és a keresztszülők kb. 10 asszony csigatésztát csinálni. Ki lovas kocsival, ki gyalog ki biciklivel ment ki, még akár a kápolnánál lévő tanyákba is. Mindenki hozott magával tojást vagy lisztet, és a csigacsináló eszközeit. Mindenki a párjával ment, a férfiak kinn az udvaron beszélgettek, ittak. A háziasszony előre süteményt sütött erre az alkalomra. A lányok és asszonyok benn a szobában dolgoztak. Ha hideg idő volt, be is gyújtottak, hogy gyorsan szikkadjon a tészta, mert különben összeragadt. Aki hamarabb ért, az meggyúrta a tésztát, egy délutánra 4-5 kiló lisztből, melyhez 40-50 tojás kellett. Ha sárgább színűre szerették volna, gyöngyös tojást is tettek bele, néhány tyúktojás helyett. A tésztát jól ki kellett dolgozni, sokáig kellett gyúrni, utána pihentetni, majd megint átgyúrni.
Mikor összejött minden munkáskéz, kendőt kötöttek a fejükre, és kötőt maguk elé. Valaki elnyújtotta nyújtófával kerekre a tésztát igen vékonyra, és ujjukat odatéve, metélővel elkezdték felvágni. Először hosszában vágtak másfél centiméteres csíkokat, kb. ujjnyi széleseket, majd keresztben is. Így a hatalmas tésztafelület apró kockákra lett metélve. Azt a tésztát, amit majd később csináltak leborították, hogy ne száradjon. Utána kezdődött a tészta pödrése. Egyenként vették el a kis tésztadarabokat, és a pödrőfára tekerve, a becsíkozott fához nyomva megmintázták a tésztát. Minden egyes darabot meg kellett fogni és megpödörni. Aki igazán szépet, különlegeset akart, az csúcsára állította a tésztanégyszöget, és az alsó csücskétől pödörte felfelé, így a két szélén csücsök alakult ki, de akkor minden darabot egyformán kellett csinálni. A fiatalok keze gyorsabban járt, az idősebbeké lassabban, és közben beszélgettek, tréfálkoztak, nevetgéltek. Ez a közös munka eltartott 4-5 óráig is, attól függően, hogy ügyesebbek vagy nehezebb kezűek voltak-e az asszonyok.
Vigyázni kellett, hogy jól össze legyen nyomva, mert másképp főzés közben kinyílt a tészta. Ha nagy lakodalomra készültek, akár három vasárnap is menni kellett segíteni. A háziak feladata volt a tészta szárítása. Két asztal kellett a pödréshez, és volt hely, ahol nem volt több asztal. Olyankor jól lenyomkodták a felvetős ágy tetejét, sütőabroszt terítettek rá, arra rakták estig a csigatésztát. Amikor elmentek a segítségek a szétnyitott asztalra jó vastag sütőabroszt kiterítettek, arra tették a tésztát végleges száradásig. Utána vászonzacskókban tárolták. 1977-től a fa pödrőt felváltotta a fém küllő. Ezt a célszerszámot a kerékpárok küllőiből készítették, a menetes végét levágták, eldobták (hogy lecsússzon róla a tészta) a hosszát kettévágták, kb. 20cm-esre. Sokkal haladósabb volt így, és kisebb csigák készültek. Ugyanúgy kézzel nyújtották el a tésztát, de nem darabolták fel egyenként, hanem csíkokra hagyták. A készítő egy csíkot a kezébe vett, arról tépte mindig a szükséges darabot. A következő fejlesztés a tésztacsináló gépek megjelenése volt, amikor kézzel tekert nyújtógéppel gyorsabban, egyforma vastagságúra tudták elnyújtani a tésztát. Így gyorsult munka.
Az 1990-es években több volt a dolog a TSZ-ben, jobban jövedelmezett a gyökér így inkább azzal bíbelődtek. A lakodalmakra megcsináltatták háznál pénzért a csigát, minthogy lekössék a vasárnap délutánokat. A faluban több helyen csináltak pénzért tésztát, köztük Sóki Pálné Pirike néni is. Később lánya Vassné Piroska is vállalt készítést. 1994-ben, ha lisztet és tojást vitt a megrendelő 350 Ft-ért csinálták meg kilóját háznál. Ha nem vitt hozzávalót 450 kg volt kilója, míg a fecskefarok ára csak 170ft volt. Aki akarta csinálta év közben is, de csak ünnepi alkalmakra, pl. búcsúra volt általános. Lakodalomban csak vacsorakor főztek tyúkhúslevest csigatésztával. Ami megmaradt másnap szétosztották, és széthordták a segítségeknek. Kiszáradt tésztából 1 kg csiga 20 személyre volt elég, mérték fél marékkal egy főre, vagy kisebb (1dl-es) boros pohárral is fejenként. Ha valakinek vidéken volt a keresztgyereke, rokona, oda is el kellett utaznia, segíteni, megcsinálni a lakodalmi csigatésztát. 2000 után már az óföldeáki száraztészta készítő üzemben rendelték meg a több kiló tésztát.

Érték indoklása:

Az apátfalviak híresek voltak precízségükről, igényességükről. Először fa eszközökkel dolgoztak, majd bicikliküllőre váltottak, így gyorsabban, apróbb tésztát tudtak készíteni. A csigatészta készítés technikáját egymástól tanulták el. Készítéskor együtt dolgoztak, közben beszélgettek, ápolták a rokoni kapcsolatokat. A közös kalákában való tésztakészítés lakodalmi vacsorához egészen az 1990-es évekig fennmaradt a faluban. A levest melybe beletették tyúkhúslevesnek vagy csigalevesnek hívták.