Brengarten Henrik falufejlesztő tevékenysége

Érték bemutatása:

Brengarten Henrik halálakor (1902.) Kovács József akkori képviselő emlékbeszédében méltatta hatalmas életművét: „1851-ben született Szarvason. Szorgalmas és munkás iparos családból származott. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a keszthelyi gazdasági szakiskolát látogatta. A katonaság után közigazgatási pályára lépett, és jegyzői oklevelet szerzett. Békésszentandráson működött 2 évig, innen lett Csanádpalota lakosai által jegyzővé választva 1879-ben 28 éves korában. Telve nemes hévvel és ambícióval vette át hivatalát a lehető legrendetlenebb állapotban. Brengarten Henrik 1879-ben meglepődve látta, hogy az 1857-ben épült emeletes iskola és (régi) községház építési költségei még nem voltak lekönyvelve. Nem lehetett pontosan tudni, mennyi is a községi vagyon. Rendezte a község pénzügyeit és régi számadásait. Számításai végeztével megállapította, hogy e két épületen kívül más vagyona nincs a falunak, az önkormányzat eddigi költségeit a lakosságra hárította adók formájában.
Sikeres ügyletei folytán ingatlan vagyonokat szerzett a községnek, melyeknek jövedelmei tetemes összeget képviseltek. Takarékpénztárat, Hitelszövetkezetet szervezett, hogy takarékosságra szoktassa a népet, és kedvező hitelt kaphasson a lakosság. Iskolát, óvodát építtetett, díszes községházát emeltetett. Fejlesztette a népoktatást, anélkül hogy újabb terhekkel sújtotta volna a községet. 1898 évben kezdődött idegrendszeri betegsége, 8 hónapig volt távol. Ezután újból nekilátott a fejlesztéseknek. Megalapította a hitelszövetkezetet, vezette az iskolák államosítását, de betegsége miatt befejezni nem tudta. Két cél lebegett szeme előtt, virágzóvá tenni községét, s boldoggá, megelégedetté tenni minden lakosát. Jól átgondolt és pénzügyileg is megfontolt terveinek keresztülvitelénél kitartó, nem kímélt időt és fáradtságot, kiváló szónoki tehetsége is segítette. Mintaképe volt a becsületnek és a kötelességtudásnak, … a felettes hatóságok részéről teljes elismerést vívott ki, … községünk osztatlan szeretetével és odaadó ragaszkodásával ajándékozta meg.
Támasza és segélyezője volt a szegényeknek és árváknak. Hogy méltók lehessünk azon igaz szeretetre, mellyel bennünket elhalmozott, tartsuk meg szíveinkben drága emlékét, kövessük példáját.” (Kovács József beszéde 1902. dec. 12-én XVIII. Községi jegyzőkönyv) 1902 márciusában tüdőbetegsége miatt nem tudott jelen lenni az üléseken, októbertől megromlott egészségének helyre állítására egy havi szabadságot kapott. 1902. december 2-án Kriván László tudomására hozta a képviselő testületnek, hogy a község szeretett jegyzője Meránban oly súlyos beteg, hogy a javulás teljesen ki van zárva, sőt a halál már legközelebbi napokban bekövetkezhet. A képviselők ekkor 500 koronát különítettek el a közpénztárból a halál esetére, a holttest hazaszállítására. „Egy idealistával kevesebb, … a gyönge beteges testben nagy lélek lakott, …igazi falu jegyzője volt…23 évig volt Csanád-Palotának jegyzője, …vállaira vette a népboldogítás feladatát, …a falu atyja lett, …szerencsés birtokvásárlásaival nagy vagyont szerzett a községnek, míg maga szegény maradt, …rendezte a község iskolaügyét, és azt igen magas fokra fejlesztette, … általános szeretet és tisztelet övezte őt az egész megyében, … élete pedig példa lesz az igaz jellem és kiváló tisztviselő pályafutására.” (Brengarten Henrik c. cikk Makó és vidéke 1902. december 10.)
„Csanád –Palota községének mély és nagy gyásza van, mert szeretett jegyzője…. november 10-én megromlott egészségének helyre állítására Meránba utazott … a ravatalt a díszteremben állítják fel, … a vasútnál künn volt a százakra menő nép, … zokog az agg és ifjú, de legjobban az éhező, didergő szegény, kik az árvákkal sokszor meg fognak siratni. eszméid voltak: a szeretet, összetartás és kölcsönös megbecsülés, … dacára a 16 fokos hidegnek ezernél többen jelentek meg, ….” (Makó és vidéke 1902. dec. 21. Buja Lajos gyászbeszéde) Fejlesztések Brengarten Henrik jegyzősége alatt. 1880. A (régi) községházát kibővítették. 1881. Megvásárolták a régi ispán lakot, fiú-iskolává alakították át.
1882. Vasútforgalomba kapcsolódás elhatározása, részvények vásárlása, 1883. A kövegyi nagy- pusztából 90 zsellérnek 5-5 kat. hold birtok eladatott, a község területe 450 kat. hold földdel gyarapodott, és még 6 kat. holdat vettek sertéslegelőnek. 1884. Az úrbéri rendezésből tagosított ugar és külső és belső legelő hitel-telekkönyvezése. A község a jegyző javaslatára bekapcsolódott az „Arad –Csanád Egyesült Vasút” építésébe 25 ezer forinttal. A község szélén ment el a sín és épült vasútállomás is. 1885. Megvásároltak a kövegyi nagy pusztából 627 kat. hold földet. Ebből 400 holdat 5 holdanként eladtak, a többi a falunak megmaradt, tehénjárás céljaira. 1886. Megvásárolták az utászházat és a községi epreskertet. 1887. A (régi) községházát kibővítették és egy részét bérbe adták. 1888. Megvásároltak 27 hold házhelyet, eladtak belőle 15 holdat, 12 holdon az országos vásárokat tartották meg. 1891. Épült fel a leányiskola. 1892. Távirda állomás létesült. 1893. Épült fel az óvoda. A templom körüli vitás telek a falué lett. 1893-95. Ártézi kút fúratása két esetben is sikertelenül. 1894. 4 fiú és 4 leány tanító van alkalmazva.
1895. A községház építését elhatározzák. Tervek: A régi községházból iskola lesz, tanítói lakásokkal. Az emeletes községháza aljában 5 helyiség kereskedés céljára lesz kiadva. Lesz benne takarékpénztári helyiség, négy lakás, vendéglő és pince. Ezeket kiadják bérletbe. Az emeleten lesz a hivatal. A községház mellett levő Grósz féle telket is megvásárolták. A faluban az orvosi ellátás folyamatos. 1887. Megalakult a Csanádpalotai Takarékpénztár Részvénytársaság. 1888. Közvágóhíd létesült. A községi vagyon 1879- 1896-ig, 17 év alatt a tízszeresére nőtt. (Emlékirat Csanád-Palota községről.1896.)

Érték indoklása:

Csanádpalota községben 1878 –ig nem történt túl sok fejlesztés. 1879-ben érkezett jegyzőnek Brengarten Henrik a faluba. Ez időtől fogva elindult a község anyagi és szellemi fejlődése, a töretlen munka 23 éven át folyt. A fejlesztések végrehajtásán a falu vezetése közösen dolgozott a jegyzővel, és egy idő után a lakosság is belátta a fejlesztések szükségességét és hasznát. A fiatal jegyző minden erejét, és idejét a falu ügyeinek szentelte, állandóan győzködte a falu „maradibb gondolkodású vezetőit” a fejlesztések szükségességéről. Életműve hatalmas, építkezések, átalakítások, új intézmények alapítása, földvásárlások, vasút, óvoda, iskolák stb. Sajnos az állandó megfeszített munka felőrölte egészségét. Szerencsés körülmény, hogy jegyzőségének ideje a millennium idejére esett, amikor országosan is megindult egy fejlődési időszak. A mai lakosság nem tudja, kinek köszönheti mindezt. Javaslatom megírásának célja, hogy halálának 115. évfordulóján tevékenysége ne merüljön feledésbe.