Boros Ilona

Érték bemutatása:

A szegedi tájhoz kötődő művészek közül a visszahúzódók, a nem tárlatokra alkotók sorában tartják számon a sándorfalvi környezetben felnövő Boros Ilonát. Az 1910-ben tiszviselőcsaládban született lány szegedi középiskoláit Sándorfalvárói bejáró diákként végezte, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, többek között Glatz Oszkár mester irányításával. Rajztanári képesítésének megszerzése után Szegedre tért vissza, s 1941-től az egyetem régészeti intézetében dolgozott, grafikusként. Rengeteg tudományos munka illusztrációját készítette el, és közben rajzot is tanított óradíjasként a szegedi ipariskolában. 1950-től a Móra Ferenc Múzeumban dolgozott, súlyos betegsége ellenére is rendkívüli szorgalommal és pontossággal készítve régészeti, anatómiai, biológiai tárgyú rajzokat, rekonstrukciós térképeket. Restaurált képeket, s festegetett portrékat is. 1957-ben hunyt el. A sándorfalvi családok némelyikében ma is őrzik néhány rajzát, festményét, bár – mint Szelesi Zoltán írja róla a centenáriumi monográfiában – „Túlzott szerénységtől elfedett művészi munkássága nem kellően ismeretes.”