Bod Árpád

Érték bemutatása:

A Sándorfalván valaha is élt és alkotott képzőművészek közül a településhez leghosszabb ideig Bod Árpád kötődött. Az erdélyi kis faluban, Simontelkén 1893-ban született Bod Árpád gyermekként került Kolozsvárra, ott kezdett el rajzolni, agyagozni, művészekkel és a művészetekkel barátkozni, s ott kezdte orvosi tanulmányait. A kolozsvári egyetem áttelepítése után, 1922-ben, Szegeden avatták orvosdoktorrá, a szentesi megyei kórházban kezdte gyógyítómunkáját, majd 1926. januárjától Sándorfalvára került, ahol köztiszteletben álló körzeti orvosként tevékenykedett 1963. júniusáig, nyugállományba vonulásáig. Az igen intenzív orvosi munkálkodás mellett mindvégig élénken élt benne a festészet iránti szenvedély, s kereste a képalkotásnak, a szűkebb környezete megörökítésének lehetőségeit. Művészi hajlamainak és képességeinek kiélésére azonban csak a nyugdíjasévekben jutott igazán ideje, s életének utolsó szakaszában szerepelhettek művei kiállításokon is.Rendkívül széles érdeklődése, sorsa, családja, szűkebb sándorfalvi környezete, meditációs hajlama, harmóniára vágyakozása, absztrahálókészsége „visszaköszön” képein.

Alkotásait elemezve a jeles szegedi művész, dr. Szelesi Zoltán a Sándorfalváról 1978-ban kiadott monográfiában többek között azt írta: „Képei között csakúgy megtaláljuk a természeti és társadalmi jelenségeket tükröztető alkotásokat, mint az önmagát feltáró vagy családi környezetét bemutató, szubjektív hangon megnyilatkozó festői vallomásokat… Tájélményeket rögzítő festményein is – mint általában valamennyi munkáján – nyilvánvalóvá válik a képépítés tudatos művelésének igénye, az a szerkesztői hajlandóság, mellyel kompozícióvá igyekszik érlelni a látvány érdekes, de múló jelenségeit… Bod Árpád festményeinek jelentős részét az úgynevezett ,Önarckép’-ek hosszú és változatos sora teszi ki. Egy fehér szakállas, idős férfi jelenik meg ezeken, amelyek az önmagából kifelé, a lelkéből a világba néző, meditáló tekintetű orvos-festőt mutatják… E témakörbe tartoznak azok a kompozíciók (,Életrajzom) is, melyek Bod Árpád hosszú ívű pályájának egy-egy epizódját montázsszerűen vetítik elénk. Sűrített fogalmazású önvallomásait új szerkesztési formák szerint építette fel, elhagyva a tradicionális komponálás merev sémáit. Szintén ide iktathatok a sokalakos családi képei is…
Kötetlen előadásmódja elevenné, vagyis életszerűen hitelessé teszi gyors ecsetvonásokkal létrehozott alkotásait… Jelzészerű formákkal és izgalmat keltő színekkel vetítődik ki embersorsokat ügyelő tevékenysége… Festményeiben a jelenségek mögötti tartalmakat igyekszik feltárni… Természeti szépségekben történő önfeledt gyönyörködését tájképei mellett az általa festett virágcsendéletek sugallják. Ezek ábrázolása színgazdag és örömteli.”Alkotásai nagyobb közönség elé 1971-től kerültek, több tárlaton szerepeltek. Sándorfalván, ahová saját kifejezésével élve „rögzült” 1971., 1972., 1973-ban egymást követték képbemutatói kollektív tárlatokon. 1972-ben Budapesten, a MOM kultúrházban rendezett kiállításon is bemutatkozott.
1974-ben szerepelt az Ernst Múzeumban rendezett nemzetközi amatőr képzőművészeti kiállításon is, „Virágom-virágom” című csendéletével. Szegeden 1975-ben állították ki képeit. 1976. októberében szeretett falujában volt önálló tárlata, melyet Bánszky Pál művészettörténész ajánlott meleg szavakkal a közönség figyelmébe. A hivatásos műítészek elismerésének felé fordulását jelezte, hogy 1977-ben a Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta gyűjteményébe Bod Árpád egyik önarcképét, s hogy a következő kiállítást, melyen szerepelt Sándorfalván, a község alapításának 100. évfordulóján a településhez kötődő alkotótársaival közösen, 1979. áprilisában a helyi művelődési házban Pogány Ödön Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg. Az általa olyannyira szeretett falu 1984-ben bekövetkezett halála után is figyelt a kiváló orvos-festőre, 1989-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből Sándorfalván. Születésének 100. évfordulóján pedig a nagyközség önkormányzata 1993. decemberében egy újabb tárlat rendezése mellett azzal is megtisztelte Bod Árpádot, hogy utcát nevezett el róla, s felavatták sándorfalvi családi házának falán azt a domborművet, melyet Máté István csongrádi szobrászművész készített az emlékezetére.