Bitó Józsefné Gera Eszter és Gémes Eszter írásai

Érték bemutatása:

Bitó Józsefné Gera Eszter 1922. február 19-én született egy ma Balástya területéhez tartozó tanyán, szegényparaszt család legkisebb gyermekeként.
Elemi iskolai tanulmányait a győriszéki tanyai iskola osztatlan csoportjában végezte el kitűnő osztályzattal. Írogatni már első elemiben kezdett. Az első rímeket palavesszővel palatáblára írta. Később irkákba füzetekbe legyezte le gondolatait, verseit. A család előtt is szégyellte az írást, ezért a füzeteket elégette. Jó képességű volt, de tanítója ajánlása ellenére sem tanulhatott tovább polgári iskolában, mert szülei nem engedték. Sorsának különleges ajándéka volt, hogy Bálint Sándor fiatal szegedi néprajzkutató a család rokonaként gyakran megfordult a Gera tanyán beszélgetni a régmúlt dolgokról. Később a rokoni kapcsolatok révén évekre segítségül szegődött Szegedre Bálint Sándorékhoz, ahol nagy hatással volt rá a tudós egyénisége és az a rengeteg könyv, ami ott körül vette. 1944.január 23-án kötött házasságot Bitó Józseffel.
Két fiúgyermekük született. Küzdelemmel, békés családi körben nevelték fel őket. Az általános iskolai tanulmányokat felnőttként a dolgozók esti iskolájában, 1964-ben végezte ugyanabban a győriszéki iskolában. Még ebben az évben szerzett tejgazdasági és állattenyésztési szakmunkás bizonyítványt. Képesítését nem használta, mindig háztartásban dolgozott. Az írást házasságkötése után továbbra is titokban folytatta 1975-ig. A balástyai művelődési házban 1975-ben alakult pávakör, ahová eljárt énekelni. Az igazgató, Kiss István biztatására kezdett nyilvánosságra kerülni írástudása. Ettől az időponttól verseket, rímbeszedett gondolatokat, majd 1985-től néprajzi dolgozatokat írt különböző pályázatokra. Beküldött munkáiért az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton 1987-ben a Búcsújárás V. díjat, 1988-ban Adatok a terhesség, szülés, gyermekágy témaköréhez II. díjat, 1989-ben a Szegényparasztok élete régen és ma II. díjat, A gyermekek munkára nevelése II. díjat, 1986-ban Mindennapi kenyerünk III. díjat, 1992-ben Régi, de ma is élő szögedi parasztok ízös beszéde, szólásmondásai VI. díjat, 1994-ben Régi paraszti életünkre emlékezem IV. díjat kapott.
A Csongrád Megyei Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton 1985-ben a Családunk története III. díjat, 1990-ben a Rokoni kapcsolatok V. díjat nyert. Írásai jelentek meg 1995-ben a JEL című katolikus folyóiratban és 1996-ban az ARANYÁG katolikus gyermekújság két számában. Kilenc versét közölte 1999-ben az ŐSZI RÜGYFAKADÁS című Szépkorúak verses antológiája. 2002-ben, 80. születésnapján a Balástyáért Közalapítvány támogatásával megjelent verseskötete, a Járom az utamat mindig fájó szívvel. Több éven át tartó munka eredménye az a dalos gyűjtemény, amelyben az általa ismert 777 dal szövegét jegyezte le. A Munkácsy Mihály Általános Művelődési Központ 2000-ben egy néprajzi szöveggyűjteményben jelentette meg műveit, mely a mai napig szolgálja a honismeret oktatását (Régi paraszti életünkre emlékezem). A 2003-as Falunapon a faluközösségért végzett munkája köszöneteként és elismeréseként az önkormányzat plakettjét kapta meg. Bitó Józsefné Gera Eszter írásaiból Illin Klára újságíró Régi paraszti életünkre emlékezem címmel néprajzi szöveggyűjteményt állított össze, amelynek lektora Juhász Antal néprajzkutató volt.