Bánffi Szóda

Érték bemutatása:

Jedlik Ányos Győrben, 1829-ben ért el újszerű eredményeket, amikor a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet egy friss, mesterséges szénsavas vízzel – a szódavízzel – helyettesítette. Ezzel alapozta meg a magyar szikvízipar történetét. Noha 1841-ben maga is belekezdett a gyártásba, hamarosan átadta ezt unokaöccsének, Szabó Alajosnak. Ő nem gazdagodott meg találmányából, de az elmúlt közel 200 évben nemzedékek sokasága és családok ezrei éltek és élnek meg e tisztes iparból. Dr. Wagner Dániel gyógyszerész, az első magyar vegyészdoktor a Magyar Tudós Társasághoz benyújtott és pályadíjjal jutalmazott dolgozatában vegyészeti üzem alapítását kezdeményezte. A mai Soroksári úton megépített gyár 1866-ban kezdett működni, ahol galenikus készítményeken kívül szódavizet is gyártottak. Kezdetben a szén-dioxidot is vegyi úton kellett előállítani. Mivel az előállítás szakértelmet igényelt, ezért az első szikvízkészítők a gyógyszerészek voltak. 1869-re már annyira elterjedt az országban a szódavízgyártás, hogy rendelettel kellett szabályozni.

Az 1800-as évek végére a második leggyakoribb ipar volt hazánkban. Az elkövetkező évtizedekben az üzemeltetéshez szükséges háttéripar is megerősödött, köszönhetően a rendkívül nagy versenynek. Egyre több szikvízgyári berendezést készítő vállalkozást alapítottak. A kézzel működtetett gépeket később felváltotta a benzin, majd az elektromos motor által hajtott berendezés. Az üveggyárak egyre szebb üvegeket gyártottak. A XIX. század végi millenniumi ünnepségeken is helyet kapott a szikvíz, mint a kor újdonsága. A szódavíz megjelent a kultúrában, az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt. 1901-ben szövetségbe léptek a szikvízgyártók, és megalapították Ipartestületüket. Saját maguk szerkesztették a Szikvízipar című szakfolyóiratot, amely havonta jelent meg egészen 1948-ig. A szódavízkészítés diadalútja az 1950-es évekig töretlen volt. Az államosítás szinte teljesen megállította a szakma fejlődését.
Azok a bátor emberek mentették meg a szikvízipart, akik az üldözés és kirekesztés ellenére mertek újra iparengedélyt kérni. Kevés kuporgatott pénzükön, sokszor a saját berendezésüket vásárolták vissza az államtól. Az 1980-as évek elején a Vendéglők szerződésbe adása lendületet adott a szakmának. 1990-ben újraalakult önálló szakmai-érdekképviseleti szervük, a Magyar Országos Szikvízkészítő Ipartestület, amely a régi Ipartestület szellemi örökségére épülve igyekszik a mai kor kihívásainak megfelelni. Több vállalkozás gyárt modern, minden higiéniai és minőségi követelményeknek megfelelő berendezést.

A piacért folytatott óriási harc ellenére a szakmai összefogásnak és a magyar küzdő szellemnek köszönhetően ma is több tízezren élnek meg-e tisztes iparból. Az Európai Unió-hoz való csatlakozás után a megváltozott vásárlói szokások és a multinacionális kereskedés ismét nehéz helyzetbe hozta a gyártókat. A szikvíz 2013-ban hivatalosan is Hungarikum lett. Marketing szempontból óriási segítség a szakmának. Több szikvízgyártó dinasztia működik jelenleg is Magyarországon. Az egyik legrégebbi a szegedi Bánffi szikvízgyártó családi vállalkozás. Belányi Ferencné 1907-ben Kisteleken kocsmája mellett szikvízüzemet alapított. Belányi Ferencné halála után 1941-ben lánya, Bánffi Mihályné örökölte a kocsmát a szikvíz üzemmel együtt. 1950-ben az államosítás, során elvittek minden eszközt, ami a vállalkozással kapcsolatos volt. Bánffi Mihályné 1952-ben visszavásárolhatta az államtól saját szikvízkészítő gépét, és újra indíthatta az ipart. Bánffi Mihályné fia, Bánffi Tibor 1972-ben Szegeden indított be egy szikvízüzemet. Nagyobb fejlődés az 1980-as évek elejére tehető, amikor elkezdték szerződésbe adni a vendéglőket. A rugalmasságának és megbízhatóságnak köszönhetően, viszonylag rövid idő alatt Szegeden majdnem minden vendéglőnek Bánffi Tibor szállította a szikvizet, ezen kívül egyre több szövetkezet és vállalat került üzleti kapcsolatba a céggel.

Bánffi Tibor 1985-ben bekövetkezett halála után fia, Bánffi István vette át az üzletet. Ebben az időben több nagyobb céggel sikerült szerződést kötni így a forgalom is kedvezően alakult. A rendszerváltozás után 1990-től ismét nehéz évek következtek. Egyre-másra mentek tönkre a kisüzemek a megrendelések hiánya miatt. 1991-ben Nagy Lajos egy püspökladányi vállalkozó szabadalmaztatta a szifonfejjel ellátott műanyag palackot és ezzel az ipar új lehetőséghez jutott. Bánffiék azonnal nagy fantáziát láttak benne, és az elsők között voltak, akik elkezdték forgalmazni a flakonos szódát. 1992-től meredeken emelkedett felfelé a termelés mértéke. Az ezt követő években modernizálták üzemüket, korszerű gépeket vásároltak, a víz hűtésére berendezést állítottak be, és szűrőrendszer segítségével javítottak a termék minőségén. A jó és egyenletes minőség elérése mindig első számú cél volt a Bánffiék vállalkozásában. Beindítottak még kettő üzemet és vásároltak négy teherautót.
A rendszerváltozás után határozta el Bánffi István és felesége Andóczi Balogh Éva, hogy elkezdi gyűjteni a szikvízkészítő szakma relikviáit. Tervükben szerepelt egy Szikvíz-történeti Múzeum, mely örök emléket állít-e különleges szakmának. A világon is egyedülálló ipartörténeti gyűjtemény méltó helyre került. Szegeden az 1904-ben üzembe helyezett és 2006-ra gyönyörűen felújított Szent István téri műemlék víztorony földszintjén kapott helyet. Ma már az ötödik generációs Bánffi Ádám is a vállalkozást erősíti.