Bálint Sándor (1904-1980) néprajzkutató életműve és hagyatéka

Érték bemutatása:

Bálint Sándor néprajztudós Szegeden született 1904-ben, alsóvárosi paprikatermesztő család fiaként. Kötődése szülővárosához egész tudósi pályáját meghatározta. 1931-től 1944-ig a Katolikus Tanítóképző Intézet, 1938-tól 1946-ig a Tanárképző Főiskola tanára volt, 1947-től az egyetem néprajzi tanszékének hivatalos egyetemi tanáraként generációkat oktatott a hagyományok tiszteletére. Tudósként kivételes munkabírással és elkötelezettséggel kutatta szülővárosa művelődéstörténetét és paraszti múltjának emlékeit. Első folklórgyűjtéseit a nagy előd, Kálmány Lajos nyomán végezte. A szegedi nagytáj, a „szögedi nemzet” fogalma az 1940-es évektől kutatói programjában és tanulmányai, önálló kötetei sorozatában körvonalazódott (Szeged városa; Szegedi Szótár I-II; Szeged reneszánsz kori műveltsége; A szegedi paprika; Szeged-Alsóváros). Szülővárosa néprajzi és művelődéstörténeti emlékeire vonatkozó kutatásait az adatokban páratlanul gazdag és széles látókörről tanúskodó „A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete I-III” köteteiben összegezte.

Pályájának másik meghatározó eleme a laikus vallásosság és azt meghatározó liturgikus hagyományok kutatása volt. A búcsújárás, a Mária-tisztelet és a szentek tiszteletének első, módszeres kutatóját tisztelhetjük személyében. Vallási néprajzi kutatásai a „Karácsony, húsvét, pünkösd” és az „Ünnepi kalendárium I-II.” köteteiben teljesedtek a szegedi táj határain túlmutató, történelmi és vallástörténeti ismeretekre alapozott monográfiákká. 1980-ban bekövetkezett haláláig félezernél több tanulmánya és könyve látott napvilágot. A páratlan műveltséggel rendelkező tudós példamutató emberséggel viselte nehézségekkel terhes sorsát. Boldoggá avatásának hosszú eljárása 2014-ben várhatóan a tanúságtételek elfogadásával zárul majd. Bálint Sándor páratlan értékű tudósi hagyatékát: kéziratait, levelezését, vallásos ponyva- és szentkép gyűjteményét, néprajzi (főként szakrális vonatkozású) tárgygyűjteményét, bútorainak egy részét és könyvtárát a Móra Ferenc Múzeum őrzi. A hagyaték a néprajzi gyűjtemény és a múzeumi könyvtár külön egységként nyilvántartott része, kutatása engedélyhez kötött. A hagyaték rendszerezett, digitalizált, kezelését kijelölt muzeológus végzi. A hagyatékot befogadó önálló helyiség, emlékszoba egy része enteriőr-szerűen berendezett, előzetes bejelentés alapján látogatható.