Az Anna napi búcsú ebédje

Érték bemutatása:

Minden évben július végén tartjuk az Anna napi búcsút. Az emlékek szerint tökkáposzta főzeléket tálaltak fel (ekkorra a tök a kukorica sorok között vagy a kertben már akkora volt, hogy főzésre alkalmas lett), kenyér helyett krumplis kőttes pogácsát ettek a főzelékhez. A tarka-varjú leves, melyet ekkor a levágott csirke levesével készítették el, betétként a megpirított kenyérkockákat nokedli tésztába forgatva főzték ki, a csirke főtt húsát pedig zsíron kicsit megsütötték. Hétköznapokon készült Tarka-varjú leves, de akkor a zöldség leves betétjeként használták a galuskát, a leves színének pedig „suhantás”-t használtak, amely úgy készült, hogy a zsírt feloldották és őrőlt, piros paprikát tettek bele, majd melegen a levesbe öntötték. Ekkor adta a jellemzően sistergő hangot. Hűtőszekrény hiányában az elkészített ételek mennyisége a család nagyságától függött, mert a levest is egy „ültükben” fogyasztották el, tárolás során a galuska a leves levét beszívja és veszít különlegességéből.

Érték indoklása:

Helyi hagyomány az évente megrendezett Anna napi búcsú, ekkor került a család „étlapjára”. Az itt élők csekély jövedelme, arra adott lehetőséget, hogy a saját termesztésű növények és állatok felhasználásával biztosítsák - a jellemzően nagy család, nem ritkán 5-12 főt is meghaladónak) az ünnepi ebédet