Atka

Érték bemutatása:

folyószabályozás során mentett oldalra került patkó alakú holtág 107 hektár kiterjedésű és közel 8 km hosszú. Átlagmélysége 5 méter körülire tehető, de persze vannak ennél sekélyebb és mélyebb szakaszok is. A holtág két ágra oszlik. A főág mintegy 7 km-es szakasza horgászható, és ennek északi végében található az úgynevezett védett, kíméleti terület. A másik ág az úgynevezett Kis-Tisza, gátakkal és zsilippel zárt terület, sekély, a parti állások nagyobb része elhanyagolt, sok a bedőlt fa, vízinövényekkel dúsan benőtt, igazi halbölcső. A két ág szigetet fog közre. Ezen a szigeten található a Hármas kikötő és a kijelőlt bojlis pálya is.

Atka és környéke a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része, ezért a természetvédelmi hatóság tiltja a fürdést, tűzgyújtást, sátorállítást. A sátras ernyő, bojlis ernyő használata megengedett. A rengeteg szúnyog miatt ez a rendelet nem könnyíti meg a több napig, éjjel-nappal horgászók életét, de a nagy hal reményében minden áldozatra késznek kell lenni.

Atka az árvízvédelmi töltésen kívül helyezkedik el, így a folyó szeszélyes vízjárása nem befolyásolja a holtág vízszintjét. Távol fekszik a nagyobb településektől, ipari és mezőgazdasági üzemektől, ennek köszönhetően vízminősége mindig kitűnő, amit ékesen bizonyítanak a dúsan tenyésző pontycsemegének számító vándorkagyló telepek és az itt megtalálható édesvízi szivacs is.

A főszezon idején magasabb vagy normál a vízállás, míg ősszel leengedik téli szintre, ami akár 1,5 m-rel is alacsonyabb lehet a nyárinál. A holtág patkószerű alakja, nagy vízfelülete és földrajzi fekvése kevés védelmet nyújt a szél ellen, így bármilyen szélirány esetén valahol megmozdul a víztükör, és helyi áramlatok alakulnak ki. Komolyabb szél akár a holtág egész víztömegét is megmozgathatja.

Mivel a holtág patkó alakú, belső és külső ívet lehet megkülönböztetni rajta. A holtág déli végén a belső ív elejétől a halőrházig, és onnan még kb. 500 m-ig mólók találhatók. A stégek sorát az I. és a II. számú csónak kikötő mólók zárják közre. A belső ív mentén a halőrháztól már csak földúton haladhatunk tovább. A mólókat elhagyva a part mindenhol egyenletesen lejt, a vízhez könnyű lejutni, kivéve a parti tanyák térségét a Kis-Tisza előtt. Ezzel szemben a külső ív partja meredek, sok bedőlt fával. Egyedül a Kiserdőnek nevezett részen egyenletes, lankás.

A meder változatos, de többnyire mély, néhol még őrzi a folyó sajátosságait, a közép tájon vannak mélyebb medertörések is. A Tisza szabályozása során egy nagy, patkó alakú kanyart választottak le a folyóról, így a külső íven 8-11 m mély vizet is találhatunk a mederben. A főág vize a Kis-Tisza szigetének déli vége alatt a Sándorfalvi csatorna befolyójánál a legmélyebb.

Kiérve a kanyarból, egészen az északi végéig már csupán 2-5 m-es mélység az uralkodó. A partszegély sekély, de a közép részen van egy medertörés, ami a pontyhorgászok kedvelt helyei közé tartozik. Itt található az úgynevezett Disznó-öböl, a III. számú csónakkikötő móló, majd a csónakos horgászat elől elzárt bojlis-pálya, és a korábban már említett védett szakasz.