Ásotthalmi Láprét-Csodarét

Érték bemutatása:

A Csodarét Ásotthalom és Mórahalom között terül el. Február végén, március elején az egyhajú virággal kezdi föltárni virágpompáját, majd hetenként változtatja arcát. A keskenylevelű sás gyepjéből egymás után bújnak elő az apró hagymások, az epergyöngyike, majd a mezei tyúktaréj, a pusztai madártej. Márciustól áprilisig a törpe veronikák mellett az apró árvácska, a homoki pimpó, és a mocsári kutyatej. A rét homokosabb részén az árvalányhaj selymét himbálja a szellő. Május közepétől június derekáig az orchideáké a terep. Virágzási sorrendben: pókbangó, vitéz kosbor, agár kosbor, bibircsvirág, békakonty. Őket követi a mocsári kardvirág, az ágas homokliliom, véres lapu. Augusztusban a nedvesebb részeken találjuk az impozáns kornistárnicsot a fehér májvirággal. A réten leghosszabb ideig virítók közül említsük meg a pacsirta füvet, a kakascímert, és a mezei zsályát.A Csodarétet a helyiek Királyhalmi-rétként ismerik.

Ez az elnevezés onnan származik, hogy amikor Ferenc József Szegeden járt megtekinteni az 1879. évi árvíz után újjáépített várost, meglátogatta a nemrégen épült Ásotthalmi Erdőőri Iskolát is. Az iskolaszék egykori elnöke kérte, hogy a látogatás emlékére a környéket Királyhalomnak nevezhessék. Csodarét tanösvényen emelkedik a településnek nevet adó, 106 méter tsz. magasságban lévő Ásott-halom.1782-ben nagyon más volt még ez a táj: óriási gyepek, homokbuckák, gémeskutak. S mindössze két fa – Szeged legelői voltak erre. 1863-ra benépesült a vidék: tanyák, fák, szántóföldek jelentek meg. Az emberek megpróbáltak felszántani mindent, amit csak lehetett. De ezen a változatos homokvidéken szerencsére sohasem lehetett mindent fölszántani. Megmaradtak a vízjárásos helyek. A fellelhető régi térképek alapján a rétet az utóbbi 150 év során bizonyosan nem szántották fel. Korábban pedig – a leírások szerint – ezt a vidéket legeltetéssel hasznosították. Valószínű, hogy ez a hasznosítási mód volt a jellemző az elmúlt évszázadban is. A területre az egyetlen drasztikus behatást az 1942-ben épített lecsapoló csatorna jelentette, amely a rét kiszáradását okozta.

A Csodarét területe legalább háromféle élőhelyet tartalmaz: a mocsaras területek átmennek kékperjés rétbe, majd azok sztyepprétbe. Minden átmenet csodálatos növénytársulások sokaságát teremtette meg. Egymás mellett látni a vízkedvelő szibériai nőszirmot a szárazságtűrő árvalányhajjal.A Csodarét sztyeprétjei erdőssztyepi eredetűek. Az erdőssztyepp élőhelyeket a talaj viszonylag jó termőképessége miatt vagy beerdősítették, vagy mezőgazdasági művelésbe fogták, így azok jórészt eltűntek a Duna-Tisza közén.Természetes állapotában a sztyepprétek uralkodó fűfaja a barázdált csenkesz, de itt a korábbi legeltetések miatt jórészt zavarástűrő rokon faja, a sovány csenkesz váltotta fel. Tömeges az epergyöngyike, a szarvaskocsord és az egyhajúvirág is. Ez utóbbi növény az egyik legnagyobb értéke a védett területnek.Az egyhajúvirág egyik legkorábban nyíló tavaszi virágunk. Első virágzó példányival már február végén találkozhatunk. Ezért nevezik tavaszkikericsnek is.A sztyeprét és a kiszáradó láprétek folyamatos átmeneti zónájában találjuk a rét másik „csodáját” a mocsári kardvirág legjelentősebb hazai előfordulását. Magyarországról irodalmi és herbáriumi adatok 12 lelőhelyét említik. Ezekből mára csak 4 maradt meg (Duna-Tisza köze, Balaton-felvidék, Szatmár-Beregi-sík,). Világállománya is erősen megfogyatkozott; 1977 óta szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) védettnövény-listáján.

A Csodarét mélyebb fekvésű részein tavasszal a vitézvirág, a szibériai és a fátyolos nőszirom, nyár derekától a buglyos szegfű, a fehér májvirág és a kornistárnics virít.A virágpompa keltette fel a rovarászok érdeklődését is. Az utóbbi évek vizsgálatai több mint 100 kabócafajt és 350 bogárfajt mutattak ki az eddig feldolgozott anyagokból. Becslések szerint az itt előforduló bogárfajok száma elérheti az 1500-at. De ne csak apró, a látogató számára rejtett életmódú fajokra gondoljunk, hanem „összefuthatunk” itt olyan nagytermetű futóbogár fajokkal is, mint a ragyás futrinka, a mezei futrinka, vagy az igen dekoratív aranypettyes bábrabló.