Ártéri kiskertek a Maros-parton

Érték bemutatása:

Az ártérben levő földterületek nevei: Szilvás, Disznójárás, Lúdvár, Sziget Apátfalva község az utolsó telepítéskor a Maros folyó és a vasút közötti területre lett tervezve. A kimért telkek elég nagyok, csupán a közökben kisebb területűek. Mivel azonban a földművelés és gazdálkodás nemcsak a tanyákra korlátozódott, a falubeli telken is sok hely kellett a takarmánynak, istállóknak ólaknak, sőt régen bent csépeltek a faluban. Így jól jött mindenkinek, hogy a falubeli telke mellé kaphatott az ártérben is egy kis parcellát. Ezt a területet Szilvásnak, Disznójárásnak, Lúdvárnak, Szigetnek vagy nevezték, attól függően hogy hol helyezkedett el. Közvetlen a falu mellett a falutól a folyó felé, a töltés és a Maros közötti területek ezek. Szilvás: A faluhoz ez esik a legközelebb, így ez a legértékesebb, régen Szilváskerteknek hívák. Az 1800-as években ezen a területen volt a disznójárás, itt legeltek a disznók. Olyan volt, mint egy sziget, a Maros körülvette vízzel.
A Maros szabályozásakor (1852) ez a sziget megszűnt, és a terület elvadult, gazos, őserdő lett. A falu vezetése felajánlotta a lakosságnak használatra a földet.(1890 körül) Nem kellett érte fizetni, de szilvafát kellett rá ültetni. Nem volt talpalattnyi üres hely sem, meg volt becsülve. Kezdetben ezek a földterületek nagyobbak voltak, ám az örökléssel jelentősen elaprózódtak, van, akinek csak egy keskeny csík maradt, 2-3 méter széles. Pár száz négyszögöles darabnak 8-10 tulajdonosa is volt. Elosztották egymás között, nem mentek íratni. Amíg nem lehetett föld magántulajdonban (1960-1990) ezeknek a kicsi területeknek is nagy értéke volt, mindenki beművelt rajta minden apró helyet. Növelte értékét, hogy homokos terület lévén, hamarabb felmelegedett, mint a feketeföld. Hamarabb lehetett bele vetni, így két héttel hamarabb is termett, máshol még nem volt érett a termés, így jó áron el lehetett adni a piacokon. Mivel a falu közvetlen közelében volt található a Szilvás, Disznójárás, gyalog, kerékpárral, kézikocsival, talicskával jártunk ki, kassal, garabollyal zsákokkal. Így csak 1 düllő volt és a Maros parton lehetett elmenni.
A Disznójárás nevű területre jártak le régen a disznók legelni. Miután megszűnt, felosztották. A Lúdvári területeken nagyobb szántók is voltak, búzát kukoricát is termeltek. „Csanád megyében sehol sem kapott akkora szerepet a szilvatermesztés, mint éppen Apátfalván, ahol földrajzi névvé is vált az a két terület, ahol termesztése elterjedt: Kerekszilvás, Hosszúszilvás. A szilvát aszalva tartósították, pálinkát, szilvaszószt és lekvárt főztek belőle. Még ma is emlegetik, hogy őszi hónapokban heteken keresztül hangos volt a Maros-part a szilvalekvárt főző asszonyok énekétől.”
Az ártérben való gazdálkodást megnehezítette a Maros fenyegető áradása. Sohasem lehetett tudni mikor fog kijönni a medréből a Maros, és elmossa a termést, a bevetett vetőmagot. Akkor mindenki sajnálta, hogy odalett az évi termés. A kerekszilvás nevű terület fönt van magasabban, azt nem viszi el sose a víz. A Szentesi köznél (Ady Endre utca) kellett oda lemenni. Értékesebb volt mint a többi. 1970-ben volt nagy árvíz, 1.5 m mély volt a víz, (csak ladikkal tudtunk bemenni) 1-2 naptól 1-2 hétig is lehetett a többi terület víz alatt. A víz hátulról a híd felől jön be, és elől a zsilip felnyitásával lehet segíteni a lefolyását. 2006-ban volt kinn utoljára. A Maros-part földje tápanyagban gazdag termőterület, a folyó áradáskor megterítette iszappal, lerakta az ásványi anyagokat, amit a hegyekből mosott ki, ezért volt zamatos a termés, és a tápanyag utánpótlás is biztosítva volt. A kvarc pedig a napsütés hatására hamar felmelegedett, így ez a terület hamarabb termett.
A Maros part ezen részein gyümölcstermelés folyt leginkább. Leggyakrabban szőlőt, (a bornak valót ott termelték, (nem adtak pénzt borért) fontos almát és szilvafákat telepítettünk ide, esetleg más gyümölcsfákat és konyhakerti növényeket, ( zöldpaszúrt) saját fogyasztásra, a konyhára, mivel, főleg a köz-ökben ( vasút köz, kis-köz) lakóknak igen kis kertje volt. Ha valakinek nagyobb területe volt egyben, zöldséget, sárgarépát, újkrumplit vetett, azt piacon, vagy a felvásárlónak adta el. Az 1990-ig minden terület gondozva, művelve volt, jelentős termelés folyt rajta. Kézzel ástuk fel minden évben. Régen ásott kutakat csináltak, összefogtak a szomszédok maguk ásták ki. 4-5 méter mélyen ott volt a víz. Függött a Maros vízállásától is. A Maros betáplálja. Több norton kutat is fúrtak. Onnan permeteztek locsoltak. Télire ami mozdítható mindent behordtak a faluba. 1990-től a nagy földterületeket kimérték, az itt levő kis parcellákra nem nagyon jutott erő. Kb. a parcellák fele gondozatlanná vált. Gyalogakác borította be.
Problémaként merült fel, hogy a területek egy részéhez nem lehetett autóval beállni, mert nem volt olyan széles út. Volt ahol sohasem volt, és volt ahol a pár lépés föld reményében elszántották. Valamint erre az időre esett, hogy több „maszek”is boltot nyitott a faluban, több zöldségbolt is létesült. Igy sokan inkább megvették a káposztát, karalábét, salátát a boltban, minthogy kimenjenek érte a Szilvásba. Gyorsabb és egyszerűbb volt. A 90-es évektől egy másik problémával is szembesülni kellett, a gyorstermelők kérdése. Sajnos többen gondolták azt a faluból, hogy kimenve összeszedték a gazdák elől a termést. Ha többször is meglopják valakinek a birtokát, nem szívesen ment ki újból vetni. A mezőőri szolgálat bevezetésével némileg javult a helyzet. 2010-től kezdve a Maros parton némi fellendülés tapasztalható.
Többen is igyekeznek nagyobb földterületeket összeszedni, úgy hogy a szomszédos kisebb darabokat megvásárolják, így egyben tudják szántani, művelni. A mostani időkben nyaralóhellyé változott át a Szilvás területe. Többen építettek kis kunyhókat, ahol a szerszámokat, a bográcsozás kellékeit tárolják. Hét végén, ha ráér a család ott pihennek, beszélgetnek, főznek, szalonnát sütnek. A megtermelt javak nagy részét a család fogyasztja el, vagy télire a kamrákba kerül.

Érték indoklása:

Az apátfalvi nép megtanult a Maros mellett élni, kihasználni előnyeit, pozitívumait. Az ártérben levő kiskertekben még megtalálhatók öreg diófák, régi fajta gyümölcsfák, és szőlőfélék. A kiskertek művelői egészséges, testet, lelket frissítő környezetben munkálkodhatunk. A közösségi tér helyszíne is régen és most is. A telekszomszédok segítjük egymást, együttműködünk, barátokkal, ismerősökkel bográcsozunk szalonnát sütünk, s közben magunknak egészséges gyümölcsöket, zöldségeket termelnek.